:::::Largemouth bass:::::

News

2009-03-24T19:53:00.018+01:00

2009. aug. 1-től új és bővebb tárhelyre költözünk! A blog továbbra is megmarad, de a weboldalon jóval több lesz a lehetőség. Az új cím:
www.flyfish.hu

Új web oldal horgászoknak!!!!

www.horgaszbotepites.hu

Új képek:

Egy kis mozi: Pecatúr a

I.Yo-Zuri Parti Pergető Kupa Tápiószentmárton

2009-03-23T11:55:00.008+01:00

Első ízben került megrendezésre Tápiómentén, a parti pergető horgászverseny. Tápiószentmártonban a Tőzeges tavon került megrendezésre ez a horgászok körében egyre népszerűbb, látványos, kemény kitartást, kreativitást igénylő horgászmódszer versenyszerű lebonyolítása. A versenyre jelentkezők közül sokan már a verseny előtti napon megérkeztek és elfoglalták szálláshelyeiket, az igényes kialakított Kubinyi Kúriában és a Kaiser Pizzériában! A hirtelen téliesre fordult időjárás sem riasztotta el a versenyzőket attól, hogy rajthoz álljanak. A versenyre jelentkezők között, nem kis meglepetésünkre 5 női versenyző is akadt, hogy összemérje tudását az ország „legjobb pergető horgászai között”. Pontban 08.00-órakor elkezdődött a csukák és süllők utáni vadászat. A verseny szabályban foglaltak szerint,minden versenyző elfoglalhatta az előre kisorsolt rajthelyet,amelyet 40 percenként lehetett változtatni a sorsolással kihúzott szektorszámok szerint.Takács László szigetszentmiklósi versenyhorgász nyitotta meg a sort egy 43cm-es csukával , majd pár perc múlva egy újabb következett és gyakorlatilag az első pillanattól fogva végig vezetett a verseny folyamán! 7db-ig meg sem állt, szinte valamennyi szektorban ahol horgászott, sikerült neki halat fogni. Elmondása szerint a 3-as méretű Mepps és Blue Fox körforgókat részesítette előnyben,ami ezen a napon teljesen igazolta a körforgókhoz való bizalmát! Azért akadt ellenfele is Forgó András személyében, aki Budapestről érkezett és egy darabig úgy tűnt sikerül neki utolérni Takácsot fogási számban, de abban a pillanatban ahogy szorossá alakult volna a verseny Takács Laci újra elkezdte fogni a szebbnél szebb csukákat. A verseny folyamán Takácsnak sikerült csak egyedül egy szép süllőt is fogni. Forgó Andrásnak 4 db csukát sikerült partra emelni, közöttük a verseny legnagyobb halát, amely a maga 92cm-vel és 6kg-os súlyával igen csak meg örvendeztette a kilátogató érdeklődőket,a versenyzőről nem is beszélve!Forgó András is elárulta a verseny végezetével, hogy mivel fogta a csukákat.Mind a 4db csukát a Yo-Zuri Tica kft álltal forgalmazott Panther Martin 15gr-os sárga színű, piros pöttyökkel díszített körforgójával sikerült becsapni. Karádi Laci barátunk Kőszegről érkezett, hogy megmutassa tudását, amit tavaly már Maconkán sikerült neki bemutatni. Neki is 4 db csukát sikerült megfogni, de a végső elszámolásnál pontszámban kevesebbnek bizonyult az előtte végző Forgó Andrásénál. Karádi Laci is elárulta fogásainak titkát. Kizárólag csak a Yo-Zuri wobblereivel próbálkozott, ami meg is hozta számára a sikert. A női versenyzők is kitettek magukért, hiszen mindenkinek sikerült halat fogni!A hölgyek között a képzeletbeli dobogó,felső fokára Váry Hajnalka állhatott volna fel,megelőzve Takácsné Ildikót és Kalacsi Jánosnét.Valamennyi női versenyzőnek külön gratulálunk,hogy ebben a zord időjárásban végig kitartottak és bebizonyították, hogy komolyan számolni kell velük ezeken a versenyeken. Összességében 4 versenyző kivételével,mindenkinek sikerült halat fogni. Valamennyi versenyzőnek gratulálunk a kitartó, nagyon sportszerű versenyzéshez és a halakkal való kíméletes bánásmódhoz! A verseny végén valamennyi versenyző ajándékban részesült,amelyet a Yo-Zuri Tica kft fel ajánlásával Kalacsi János a verseny szervezője adott át a versenyzőknek.Fogások összesitve:
29 versenyző - 45db csuka
- 1db süllő
Összfogás:25,96 méter volt!
Átlag:1,69 dbLegnagyobb hal:
Forgó András - Csuka - 92cm-6kg

Írta: Kalacsi János

Varázslatos kristályok

2009-03-17T23:17:00.005+01:00

Előre leszögezném, hogy nem ásványtan órát szeretnék tartani. Kuruzslásra sem adtam a fejem, nem gyógyító kristályokról fogok írni. Igazi belevaló és fogós japán wobblerek kerültek a célkeresztbe, amelyek a Yo-Zuri cég Crystal Series családjába tartoznak. Innen e kétértelmű cím. Ebbe a nagy családba az alábbi wobblerek tartoznak:
- Crystal Minnow Magnum (F)
- Crystal Minnow (F, S)
- Crystal Minnow Suspending (SP)
- Crystal Minnow Deep Driver (F)
- Pin’s Minnow (F)
- Crystal Vibe (S - VL)
- SS Minnow (SS)
- ZZ Pop CS (F)
- L-Minnow (S)
- Banana Boat (F)
- EBA Popper (F)
- EBA Minnow
- EBA Shad (SF)
F= Floating (úszó) S= Sinking (süllyedő) SP= Suspending (lebegő) SS= Super Shallow (felszín közeli) VL=Vertical Lures (vertikális csali)
Talán a legismertebb „kristály széria” a Crystal Minnow. A világon a legtöbb pergető horgász táskájában ott lapulnak ezek a fogós kis táncosok. Vannak, akik kedvelik és vannak, akik nem tudnak vele mit kezdeni, mert a titok kulcsára nem jöttek rá. Nekik szeretnék segíteni és egyben felröppenteni a fátylat ezekről a kiváló műcsalikról. Szerkezetét tekintve tipikus Minnow csali. Folyóvizek nagy táncosai. Hosszú nyújtott vékony teste van, amely csak akkor kel életre, ha bele-bele csuklózunk. A sima „eldobom és kitekerem, majd lesz valami” módszer itt csődöt mond. Ezt a csalit vezetni kell és nem tekerni! Táncoltatni a sodrással, néha meg-meg állítani, majd egy hirtelen mozdulattal elindítani. Ebben rejlik a fogóssága. Többféle méretben és színben kaphatóak. A leggyakrabban használt méretek 70-90-110mm. Hazánkban idegenkednek a horgászok a nagy wobblerek használatától. Pedig az igazi nagy csukákat és süllőket előbb tudjuk nagytestű wobblerekkel horogra keríteni, mint a kisebb testvéreikkel. Kis energia befektetés nagy táplálék. Ezért már érdemes megmozdulni. Így gondolkodnak a nagy öreg és rutinos halak. Akik nem rettenek vissza a nagyméretű változatoktól, azok számára a 130 és a 165 mm hossz pont ideális méret lehet. Az utóbbi csak a Magnum sorozatban kapható! A kulcskarikák, horgok mérete arányosan növekszik a műcsali méretével egyetemben. Színek tekintetében azonban nekünk kell kísérleteznünk. Minden vízen más szín lehet a nyerő. Ha komoly mélységeket (5-10 m) horgászunk meg leólmozott csalikkal, akkor szinte teljesen mindegy melyik színt válaszuk. Egyszerű fizika ez. Olyan mélységben már nem jut le a fény. A rezonancia és a vibráció az úr a mederfenéken. A színeknek nem sok szerep jut. Azonban a balin, csuka, süllő horgászatakor már teljesen más a képlet. Ott komoly szerepet kapnak a színek Nyilvánvalóan az opálos, zavaros és tiszta vízben mindig más árnyalatok lesznek a nyerők. Ez viszont már a mi dolgunk, hogy megtaláljuk a kedvenc horgász terepünkön, a legfogósabb modelleket és színkombinációit. A holografikus bevonat speciális fénygyűjtő képességével felerősíti a sugárzást zavaros vízben, vagy a szürkületi, esetlegesen hajnali órákban, magára vonva a közelben tartózkodó ragadozók figyelmét. Nappali órákban, tiszta vízben a sötétebb és természetesebb színekkel lehetünk az eredményesebbek (PC, C58, C4. C5 stb.) Opálos és zavaros vizekben az élénk és rikító színek tűnnek jó megoldásnak (GHCS, HYMT, C44, C57 stb.). Süllő, csuka, balin, harcsa, pisztrángsügér, márna (nem elírás) nagyon szereti ezeket a vibráló és steppelő kishal utánzatokat. Értelemszerűen a Deep Diverek a mélyebb rétegek lakóinak felkutatásában jelenthet nagy segítséget. Főleg trollingozáskor számíthatunk rájuk. Erről a műfajról azonban majd a későbbiekben bővebben szeretnék írni. A Crystal Vibe egy érdekes szereplője a mi kis történetünknek. Hazánkban nem igazán alkalmazzák ezeket a vertikális csalikat a pergető horgászok. Pedig bedőlt fák mellett és a mélyebb medertöréseken nagyon komoly eredményeket érhetünk el velük. Függőleges irányba történő húzáskor enyhe verető, remegő vibráló mozgást ad le, kiváltva a takarásban lévő ragadozó halakból az un. kapó reflexet. A Pin’s Minnow még érdekes darab a szériában. Ugyanazok a tulajdonságok igazak rá mint amit a Crystal Minnownál le írtam. A vezetési stílus és a test szinte megegyezik. A különbség csupán a vékonyságában rejlik. Ceruzavékony kishal utánzat. Ha pontosan szeretném definiálni, akkor azt mondanám rá, hogy igazi zsenge ivadék utánzat. A fentebb felsorolt halfajok közül leginkább a balin, a süllő valamint a pisztrángsügér horgászatakor számíthatunk rá leginkább. Azonban az 50 mm változat használata miatt belép az általa sikeresen fogható halak táborába már a szivárványos és a sebes pisztráng is a képbe. A hazai folyók és patakjaink óvatos útonállójáról sem feledkezhetünk meg. Domolykóvadászok is bátran megpróbálkozhatnak vele, legfőképpen kora tavasszal és tél derekán lehetünk vele eredményesek. Az SS Minnow megoldás jelenthet olyan vizeken, ahol a vízfelszín alatt dús vegetáció található és a felszín alatt csupán 30-40cm szabad vízoszlop kínálkozik a pergetésre. Csuka és balin horgászatra kiválóan alkalmas szerkezet. L Minnow az apró mérete ellenére komoly kis fegyvernek számít, elsősorban balin horgászatkor. Domolykó és a jászkeszeg sem veti meg ezt gyorsmozgású, apró, remegő halutánzatot. Rövid testhosszának és csekély súlyának ellenére nagyon jól dobható. Köszönhető ez a végletekig kifejlesztet és jól megalkotott aerodinamikai tervezésének ill. gyártásnak. Az EBA család a patak és folyóvizek szerelmeseinek nyújt megoldást. Mindkét pisztrángfaj, jász, balin, domolykó jól fogható velük. A ZZ Pop és Banana Boat műcsali egy átfogóbb és külön a felszíni csalikkal foglalkozó írásban majd bővebben kerül bemutatásra. A fentebb említett wobblerek mozgásukról és a merülési mélységeikről a Yo-Zuri - Duel honlapján bővebb információt találhatsz!

Téli balinok nyomában

2009-02-28T03:24:00.005+01:00

Mint a legtöbb honi horgásztársam, én is sokáig hajlamos voltam a balinokat nyári-őszi halként kezelni, holott a hatályos horgászrend megengedi, hogy február végéig kergessük őket! Az igazat megvallva, amikor kimondom, hogy balin, a lelki szemeim előtt a júliusi sötét éjszakák, az őket követő langyos hajnalok és napfelkelték jutnak eszembe, nem pedig egy rideg, fagyos, zord, hófödte dunai tájkép. Ennek ellenére a hideg téli napokon gyakran lépkedek az alacsony vízállás miatt kint lévő zörgő kavicságyon, zátonyokon, eme nemes ellenfeleimet keresve. Lábam körül kering Neo kutyám, aki horgászataim során szinte mindig hű társam. Barátaim gyakorta kérdik: minek mész ki? Hideg van! Erre már van egy előre elkészített válaszom: soha nincs hideg, csak hiányos öltözet! Ezt valóban így gondolom. Aki téli pecázásra adja a fejét, annak bizony elkél a meleg többrétegű öltözet. Nem szabad játszani az elemekkel! Komoly egészségkárosodás érhet az ilyen téli kiruccanások közben, aminek majd később isszuk meg a levét. A békés öregkor derekán majd gyakorta visszaköszönhetnek ezek a „régi emlékek”, amikor az ízületi gyulladásainkat kezeltetjük egy terápián. Maradjunk azonban a horgászatnál. A legjobbak azok a napok, amikor a levegő hőmérséklete mínusz 2-3C°, a légnyomás egyenletes, teljes a szélcsend és szép nagy pelyhekben hullik a hó. A téli süllőzők is ilyen napokon fogják a szebb kékfarkúakat. Nagyon fontos a jó helyválasztás. Tudnunk kell a balinok téli tartózkodásának a helyét. A helyismeret fél siker! Ha ez meg van, akkor a döntő tényező lehet a jó műcsali kiválasztása. Minél hidegebb van, annál lejjebb keressük őket. A vízoszlop teljes szélességében lehetnek, de a felszín közelében már ne nagyon számítsunk rájuk. Jórészt a fenékközelben kutakodjunk. Twisterekkel kiváló eredményt érhetünk el. A jó színválasztáson nagyon sok múlik. Jómagam a flourzöld (chartreuse) és félig fehér gumikat részesítem előnyben. Akár a test, akár a farokrész lehet fehér. A lényeg, hogy legyen valamelyik része fehér. Nagyon jók még a hosszában félig festett szilikonok is. Lassan emelgessük, néha pöccintsünk bele, vagy egy-egy hirtelen mozdulattal indítsuk meg a plasztikot, majd hagyjuk visszakoppanni a mederfenékre a jig fejet. A legtöbb kapásunk ekkor lesz. Az ún. vasaló jigfejek ilyenkor tesznek igazán jó szolgálatot. A pilkerek kis hazánkban nem tartoznak a sláger műcsalik közé annak ellenére, hogy rendkívül fogósak. Tibor barátomék a Dunán nagyon sok őnt, valamint süllőt fognak ezekkel az északi vizekben gyakorta használt ólomhalakkal. Nagy súlyuk miatt szép hosszú dobásokat tudunk véghezvinni. Nyáron és ősszel balin ólom helyett is alkalmazhatjuk őket. A végén lévő hármas horogra fehér marabu tollat kössünk és keverjünk közé crystal hairt. A karácsonyi díszítés ezüst csíkjai is megteszik jobb híján. Egy kis tunning sohasem árt! A nyáron már megszokott fonott zsinórt cseréljük le monofilre. A flourcarbon damilok talán a legjobbak ilyenkor a letisztult téli vízben. Nem csak a láthatatlanságuk jelenthet előnyt. A monofil madzagok kevesebb vizet hordanak fel a gyűrűkre és nem fagy be olyan gyakran a spiccünk. Nem kell nagyon finomkodni az átmérővel. Nyugodtan használjunk vastagabb damilt. A halakat egyáltalán nem zavarja. Nem lesz kevesebb kapásunk a zsinórvastagság miatt. Nekem a legbeváltabbak a 0,28-32mm-es méretű „spárgák”. Pisztrángsügér horgászatkor is 0,30-0,35mm-es flourcarbont tekerek a multira. Pedig azok a halak nagyon rafináltak! Nem hiszem, hogy a szemükben sok különbség lenne a 0,20-as és a 0,30-as közt. Nem járnak mikrométerrel a halak. Ha látja, akkor látja mindkettőt vagy egyiket sem. Botot, orsót mindenki a maga száj izének és pénztárcájának megfelelőt válaszon. A közepes erősségű 10-30g dobósúlyú pálcák tökéletesen megfelelnek a célnak. Orsónk is elég ha 30-as méretű. Nem bálnavadászatra készülünk. A késő őszi nappalok is nagyon jók balin horgászatra. Ekkortájt verődnek bandákba. November vége felé még javában wobblerezhetünk rájuk. Medertörések szélein, esetlegesen a zátonyok meredek töréseinél, a kővégek gyors sodrásában szinte biztosan ott lapulnak a fenekeszegek. Egy ilyen novemberi napon Dupla komám telefonhívása ébresztett téli álmomból. Beszámolója szerint megtalálta a balinhordát. Kell még több információ egy vérbeli horgász számára? Vasárnap ebéd után már dübörög is az autónk a Duna irányába. Gyors bepakolás és már vígan szeljük a habokat. Nem kell messzire menni, mert rafinált módon a zátonyok közelében parkolta le a ladikot a koma. Hosszú lapos sóderkupacot vallatunk. Japán wobblerem vidáman táncol a sodorvonalon, majd amikor a medertörés széléhez ér, villámgyors rántást érzékelek a botomon. Megvagy!- rikkantok fel örömömben. Szép, két kilós forma balin ficánkol a monofil végén. Megpróbál keménykedni, kicsit megugrik, menekülne szegény. Ne fuss, bálint, úgyis mész vissza a társaid közé….- szólok hozzá halkan. Hamar a csónak mellé ér. Neo kutyám izgatottan rázza a farkincáját és morogja a pikkelyes jövevényt. A vadászösztön dolgozik benne. Kattan a digitálisgép, készülnek a képek egy virtuális búcsúcsók, és már loccsan is a hűs vízbe az ezüst test. Közben Sanyinak (mert Dupla komám becsületes neve Sándor) is hala van. Hala? Mit hala! Igazi cápát fáraszt. Nagyon komoly ellenállásba ütközik. Ez már nem a sihederek közül való lesz. Jól küzd, de a végén mégis csak az ember győz. Nagyon szép fenekeszeget fogott a komám. Bő 5 kilóra saccoljuk. A zátony tetején horgászó Jani barátunk leméri nekünk. A mérleg 5,20kg-nál áll meg. Pár fotó és ő is visszanyeri a szabadságát, mint szinte minden hal, amelyiket megfogunk. Aznap még fogunk párat, de egyik sem ilyen szép, mint Dupla komámé.
Másnap ismét kint vagyunk hajnalban a vízen, de eltűnt a balinhorda. A kardhal először, a reményhal meg utoljára, ahogy a bölcs mondás tartja. Kereséssel megy el az időnk jó része. Már dél van, amikor megtaláljuk őket. Egy nagy teknő mélyén lapulnak. Belekotrok a táskába, és egy 15 grammos, vasalófejű jig mellett döntök. Fehér testű, chartreuse kontúrú szilikont húzok fel rá. Második bedobásra már vendégem is van. Akkor kapta el, amikor ejtettem vissza a gumit. Kissé későn ért el a kontakt hozzám, de megvan a tettes. Jó nagyot bólint a botom, jelezvén, hogy nem gyerekhal ficánkol a végén. Megpróbál megugrani, de én határozott mozdulatokkal a csónak felé terelem. Hiszek a gyors becsületes fárasztásban. Nem szeretem végletekig fárasztani a halaimat. Legyen még elég erejük elúszni és ellenállni a sodrásnak. Megszokott koreográfia, szákolás, fotó és már mehet is vissza az éltető elemébe. Ezen a napon is fogtunk nyolc „bálintot”. Pedig elvileg nincs már szezonjuk. Jól eső érzés a halfogás, ezt minden horgász tudja. Ilyenkor ezek a fránya hideg napok mintha kissé melegebbnek tűnnének. Sok szép élményt mulasztunk el, ha otthon maradunk a meleg szobában egy bögre forralt borral a kezünkben, lábunkat egy lavór forró vízben áztatva. Igaz, így is jól érezhetjük magunkat, csupán a halfogás élményéről maradunk le. Az előbb taglalt tevékenységet pedig egy kiadós téli peca után még jobban fogjuk élvezni. Ebben biztos vagyok!

I.Tápiómenti Yo-Zuri Spinning System Parti Pergető Kupa

2009-02-09T17:36:00.009+01:00

A nevezés lezárva! Az alábbi versenyzők indulnak a viadalon:

Srsz.	Név	Helység
1.	Erdélyi Norbert	Vác
2.	Kalacsi Jánosné	Tápiószentmárton
3.	Kollár János	Tápiószentmárton
4.	Varga Vilmos	Tatabánya
5.	Kalacsi Róbert	Tápiószentmárton
6.	Kocsis Illés	Tápiószentmárton
7.	Kaiser Zoltán	Tápiószentmárton
8.	Karádi László	Kőszeg
9.	Takács Lászlóné	Szigetszentmiklós
10.	Takács Lászlóné	Szigetszentmiklós
11.	Muth László	Szigethalom
12.	Fürtös Attila	Szigetszentmiklós
13.	Kemény Mátyás	Dunaharaszti
14.	Simon Zoltán	Szigetszentmiklós
15.	Váry Hajnalka	Szigetszentmiklós
16.	Nyakas Viktor	Zalaegerszeg
17.	Simon Zoltán	Szolnok
18.	Dávid Ferenc	Gyöngyössolymos
19.	Virág Balázs	Gyöngyössolymos
20.	Lukács József	Szigetszentmiklós
21.	Nagy Róbert	Rábapatora
22.	Domján Andrea	Rábapatora
23.	ifj. Gyura László	Tápiószentmárton
24.	Rigó Zsolt	Mende
25.	Forgó András	Budapest
26.	Forgó Péter	Budapest
27.	Fábián Attila	Maglód
28.	Fábián viktória	Maglód
29.	Plank Zoltán	Vác
30.	Fodor János	Szolnok
Tartalékok: 31.	Kovács Róbert	Budapest
32.	Szikszó László	Budapest
33.	Fülöp Attila	Vác
34.	Bicsár János	Vác
35.	Pocsai László	Kisújszállás

-Helyszin: Tápiószentmárton Tőzeges-Tó
-Gps koordináták: N:47.35808° E:19.75053°
-A verseny ideje: 2009.Március.21.szombat /Esetleges időpont változásról a versenyre nevezettek időben értesitve lesznek!/
-Nevezés: 6000ft/fő Nevezni előzetesen lehet a verseny szervezőjénél,a nevezési dijakat legkésőbb Március 01. kell postai uton vagy átutalással befizetni a következő cimre:
-Postai befizetés esetén: Kalacsi János 2711 Tápiószentmárton Madách u.37.
-Átutalással: OTP Direct Utalási szám:11773683-69022302
-A verseny szervezőjének elérhetősége: 06-30-2006487.
-A verseny lebonyolitás: A versenyzők fogadása: 06.30-07.00-között történik
-Sorsolás: 07.15-07.30 között történik
-Verseny helyek elfoglalása: 07.30-07.45
-1.forduló: 08.00-10.00
- 10.00-10.45-között Varga Vilmos a Yo-Zuri Tica Pergető Specialistája tart bemutatót.
2.forduló: 11.00-13.00-ig
13.00-órától értékelés,a versenyzők részére ebéd és ital kiosztása,amelyet a nevezési dij tartalmaz!Felszerelés:A versenyen minden nemü gyári mücsali használata megengedett,a botok hossza és súly tartománya nincs limitálva.
A verseny ideje alatt minden versenyzőnek jól látható helyen kell viselni a kitüzőt,amelyen a verseny főszponzorának logója és a versenyző sorszáma szerepel!Minden versenyzőnek kötelező a meritő,vagy Lip Gripp használata!A kézzel vagy meritő nélkül kiemelt halakat a versenybírók érvénytelennek minősítik.Továbbá horog kiszedő csipesz használata minden versenyzőnek kötelező! A versenyen esetlegesen előforduló sérülésekért a rendezőség felelősséget nem vállal.
-Pontozás: Minden kifogott hal 10pont továbbá minden cm-1pont!Tehát egy 40cm hal 40+10=50pontnak felel meg!A versenyen csak a csuka,süllő,harcsa számit bele a pontozásba!A kivülről akadt halakat mérlegelés nélkül azonnal vissza kell helyezni a tóba!
-Dijazás:
-I.helyezett: serleg, érem, oklevél, horgászcikk
-II.helyezett: serleg, érem, oklevél, horgászcikk
-III.helyezett: serleg,érem,oklevél, horgászcikk
- IV.-VI.helyezett: oklevél,tárgyi jutalom
A verseny napján büfé folyamatosan üzemel!Igény szerint szállás lehetőség biztositott.Szállás egyeztetéssel kapcsolatban érdeklődni a szervezőnél lehet.
Minden versenyzőnek eredményes versenyzést kiván: Kalacsi János a verseny szervezője.Tel:06-30-2006487.

Harcsák és egerek

2009-01-24T12:37:00.004+01:00

Július végét mutatja a naptár és én ismét kint vagyok szeretett folyóm partján. Az éjszaka hűvös szele csiklandozza arcom. Hanyatt fekve fekszem a magas fűben és fülelek. Fejem felett az égbolton csillagok ezernyi fénye látszik. Szemem mereven a fénylő apró pontokat bámulja. Jó mélyet szippantok a levegőből. Érzem a friss széna illatát. A folyó másik oldalán aratás volt ma és tegnap. A tarlón felbolydult az élet. Apró surranó lábak zaja hallatszik a fák közt. Tücskök ciripelnek a mezőn. Ezek az éjszaka hangjai. Hej, de szeretem én ezeket a nyári éjszakákat! Egyszercsak a sötét csendben felhangzik egy buffanás valahol a túlpartról, a víz fölé nyúló fák ágai alól. A harcsák elkezdték nagy éjszakai zabálásukat. Hát elkezdődött végre, amire vártunk: úsznak az egerek. Vajon miféle összefüggés lehet egy szárazföldi emlős és egy hal közt? Joggal tehetjük fel e kérdést. Honnan tudja az a nagy bajuszos, hogy itt az idő? Talán felismeri a kombájnok dübörgését? Nem hiszem, hisz régen is itt úsztak a pockok és egerek, amikor még nem volt gépiesítve az aratás. Akkor is ugyanúgy várta őket a partszélen a vízfelszín alatt a legnagyobbra növő halunk, a szürke leső harcsa (Silurus glanis). Ezek és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben. Szép lassan és halkan felülök a fűben. Látom a cirkáló harcsák által keltett hullámokat. Fülem érzékeli az apró csobbanásokat, amikor bepottyannak a kis egérkék a vízbe és elkezdenek úszni a túlpart felé. Halk sikítás érkezik a víz felől, melyet a kis rágcsáló ad ki magából, és szinte még abban a másodpercben egy örvény támad alatta. Már hallom is a durranást, amikor ez a falánk hal bekapja ezt a kis bundás sajtfalót. Bizsergés fut végig rajtam. Kezem már nyúl is a botom után. Könnyű, ám mégis erős pergető botom sok szép harcsát fogott már, de még korántsem eleget. Megbízható szerkezetű fémtányérkerekes orsóm dobján új, 22-es fonott zsinór várja a bevetést. Wobbler rendben, csomómentes kötés rendben, ellenőrzöm a sötétben a szereléket. Már repül is az apró Bug-Bug. Halk csobbanással ér vizet ez a kis gumitestű wobbler. Elkezdem bevontatni a műcsalim, talán ha kettőt tekerek az orsóm hajtókarján, amikor erőteljes rántás jelzi a botomon a kapást. Keményen bevágok, majd elszabadul a pokol. Szétrobban a csendes víztükör, a harcsám vad táncba kezd, majd hihetetlen sebességgel elindul az akadók felé. Azaz csak indulna, mert már próbálom is jobb belátásra bírni őkelmét. A húzásából ítélve nem kapitális hal. Azért örülök neki. Első dobásra kapásom és halam van. Soha rosszabbat! Gyorsan a lábam mellé kényszerítem, majd lip grippel megfogom az alsó állát. Hiszek a gyors, kemény, ám becsületes fárasztásban, mivel a legtöbb halam visszakerül éltető elemébe egy rövid fotózás után. Ez történik most is. Olyan jó hatkilósra saccolom, de a digitális mérleg 5,5 kg-ot mutat. Nem baj, hogy kicsi, csak jöjjön még pár darab! Már rég nem izgat a kapitális harcsa megfogása. Inkább a darabszám, és a sok átélt fárasztás és kapás híve lettem. Halam laza farokcsapással köszön el. Kicsit le is fröcsköli az objektívem. Mosolyogva megtörlöm, majd újra akcióba lendülök. Jópár „üres” dobás után újra vendégem van. Kicsit elméláztam a kapástalanságban, ezért váratlanul ért a gyors, erős rántás. Le is maradt a koma, mivel lányos zavaromban elfelejtettem bevágni. Újra dobok és nézem, milyen szép V betűt húz a csalim. Szépen, lassan rázza fenekét, és a hátán lévő csengettyű egércincogásra emlékeztető hangot ad ki. Hihetetlen, hogy ezek a japánok miket ki nem találnak! Buff, mellé vágott, majd mire feleszmélnék, odavág megint. Másodjára elkapja a Bug-Bugot. Dehogy elkapja, inkább torokra veszi, mint később kiderül. Nagyon jól húz. Ez azért már szebb lesz, mint az előző társa. Nem egy nagy öreg ő sem, de már serdülőkorban lévő ifjoncnak tűnik az erejéből ítélve. Első pár húzásra leránt jópár méter zsineget, de szerencsémre nem az akadók felé indul. Sodrással szemben azért nem könnyű fárasztani. Bő tíz perc a fárasztás mire kezem ügyébe kerül. Két-három fejsimogatás és a kötelező tiszteletkörök után megadja magát ő is. Nyugodtan tűri, amint a szájába nyúlok és megszabadítom a tüskés „jószágtól”. Tudja ő jól, hogy visszadobom. Mintha kicsit pózolna is a kamera előtt a huncut, olyan nyugodtan tűri a fotózást. Villan a vaku párszor, mérlegelés – a műszer 16,5 kg-ot mutat, - majd mehet vissza a folyóba a haverok közé. Küldj még párat!- suttogom utána a sötétben. Szófogadó halnak látszik, de nem állja a szavát. Még fél órát vallatom a túlpartot, aztán elindulok haza. Reggel vár rám a munka. Mivel éjfél után jár az idő, eltervezem, hogy este újra eljövök. Koko cimborám is velem tart. A tegnapi sikereimen felbuzdulva reménykedve várjuk az estét. Lassan szürkület lesz, elkezdünk bemenni a vízbe. Hideg, gyors folyású ez a Duna-ág. Kiváló minőségű gázlóruhám azonban melegen és szárazon tart. Derékig érő vízben komoly a küzdelem a sodrással, viszont így a medertörést és a túlparti bokrok alját pont meg tudjuk horgászni. Amíg nincs vak sötét, addig mélyenjáró Short Tail Shallow-al vallatom a mélységet. Talán egy tucatot dobok és már koppan is a hal wobbleremen. Elindul árral szemben, mint egy gőzmozdony. Gyors a fárasztás, még egy perc sincs, mikor halam a lábam mellé csúszik. Jön ám a meglepetés, márna van a horgon. Errefelé ez elég gyakori jelenség. Mire megszabadítom a horgoktól, már ránk is sötétedik. Jöhetnek a felszíni cuccok! Hajigálom rendületlenül az egérimitációt. Régen két részes „észt” csodával dobáltam, de mára már idejét múlt lett. A halak is az újdonságok hívei, mint jómagam. Koko barátom is „átpártolt” a japánokra. Fog is egy szép márnát ő is. Hopp, és már megint halam van! Még mindig nem harcsa. Ezúttal egy termetes domolykó a tettes. Nagyon szép hal, de én műléggyel szeretek domolykózni. Felszerelésem sem mondható igazi UL pecának. Emlék fotó készül róla is, majd ismét a bokrok előterét vallatom. Bumm, bumm, mellé vág a bajszos. Adrenalin árad szét az ereimben, pulzusom az egekben. Kicsit lassabban kell tekernem, állapítom meg magamban. Talán hatodik dobásra megint egy bumm, de ezúttal megakad a hal. Az éjszaka csendjét széttöri a fröcskölés hangja. A sekély vízben komoly ramazurit rendez a feneketlen bendőjű egérvadász. Pár kirohanás és egy kis erőfitogtatás után kézben a harcsám. Olyan jó hatkilós forma. Forgatókönyv a szokványos. Fotó, simogatás és már mehet is vissza a folyó habjai közé. Koko elmormol egy káromkodást, mintha valami malacokról meg az égiekről mondana valamit. Kaján vigyor ül az ábrázatomra, megint kapásom van! Harcsagyerekek adnak ma itt randevút? Szinte ugyanaz az a méret, mint előbb. Nem mintha baj lenne. Nem részletezem tovább, fogok még három gyerek bajuszt és nincs tovább. Koko a harcsamentes éjszakája után fogadkozik: lesz még Dunán harcsavásár! Legyen úgy, kedves barátom! Én nem vagyok hal irigy. Megérdemli majd a jó fogást horgászcimborám, de az majd egy másik történet része lesz. Addig még sok egér úszik át a gyorsfolyam habjain, hogy belevesse magát a túlparti bozót világ bujaságába. Reméljük, a harcsák is résen lesznek és leszedik a vámot! Mi horgászok még nagyon sokáig örömünket leljük ezekben az egérúszásokban. Csupán csak annyi a dolgunk, hogy ne raboljuk ki vizeinket. Maradjon valami jövőre is, és persze unokáinknak sem lenne rossz hagyni valamit mutatóba ezekből a szürke óriásokból!

Yo-Zuri cikk a Körös horgászban

2008-12-09T21:11:00.004+01:00

Kattints a képre és akkor eltudod olvasni!!!!!

Magnet Minnow és a halak

2008-11-21T01:00:00.006+01:00

Egy rendkívül érdekes és fogós wobblert szeretnék bemutatni a kedves olvasónak. Kíváncsi és kísérletező szellemű horgász vagyok. Nagyon szeretem az új és különleges műcsalikat. Ezért is favorizálom a felkelő nap országából érkező horgászcikkeket. Amikor először hallottam a Magnet Minnowról, tudtam, muszáj lesz kipróbálnom. Kipróbálnom? Halat akarok fogni vele!! Természetesen mindenekelőtt meg kell ismerkednem eme műanyag halutánzattal. Néhány telefon és internetes kutakodás végeredménye képpen szert tettem négy darab „mágneses” csalira. A Minnow típusú wobblerek összes jellegzetességét magában hordozza új szerzeményem. Kellőképpen nyújtott alakja és apró terelő lapkája kiváló mozgást eredményez szakértő kezekben. Hossza ideálissá teszi szinte bármely ragadozó hal horgászatára. Súlya és a benne rejlő egyedi, ún. Magnet-Weight Transfer System lehetővé teszi a parttól távolabb fekvő területeken élő ragadozók becserkészését. A nagy háromdimenziós szemek még élethűbbé teszik ezt a műcsalit. A japán wobblerekre jellemző kiváló felületkezelés szinte azonnal feltűnik, amikor kézbe vesszük a Magnet Minnowt. A horgok és a kulcskarikák megbízhatóak és elég erősek. Úgy gondolom, komolyabb súlyú halakkal is megbirkóznak majd. Színvilágban is elég széleskörű a kínálat. A természetes színektől az élénk ún. mesterséges színekig mindent megtalálunk a palettán. A testben rejlő golyók nagy és pontos dobást tesznek lehetővé. Bedobáskor a hátsófertályba ugranak. Bevontatáskor azonban ezek a golyók az orr részben pattannak, ezáltal biztosítva a jó ütemű és kiegyensúlyozott mozgást. Dobáskor apró csattanó hangot hallunk. Ne ijedjünk meg, ez a dolgok rendje. Volt olyan horgásztársam, aki azt hitte, hogy eltört a botja. Nem értette, mi ad ki ilyen hangot. A lenti ábrán megpróbálnám szemléltetni, hogy működik ez az egyedi mágnes szisztéma.

Magnet-Weight Transfer System grafikai bemutatása:

A wobbler adatai:

Súly:	9 g
Hossz:	85 mm
Merülési mélység:	0,9 m / 1,8 m (az utóbbi adat trollingozási érték)
Típusa:	Felúszó
Technika:	Jerkbait

Miután már sokmindent megtudtunk a Magnet Minnowról, lássuk, hogy mit tud a gyakorlatban. Késő őszi horgászatom során volt szerencsém próbára tenni először az új szerzeményem. Nagyszájú horgásztársam kissé kétkedve fogadta a „japcsi” wobblerem. Ő már csak ilyen megrögzött konzervatív pergető. Csónakba szállás előtt próba a „szélvizen” . Lássuk, miként mozog a kicsike! Normál bevontatáskor is apró verető mozgást képes leadni. Ám a benne rejlő vadállatot apró és közepes rántásokkal lehet belőle kihozni. Nagyon szépen táncolt a tiszta vízben a kis mágnesem. Lelki szemeim előtt felsejlett a megfogandó balinok képe, ahogy néztem a mozgását. Bepakolás után irány a zátonyok. Ezek melletti töréseket vallatjuk.Sanyi komám a lengyel csodájára esküszik. Fog is egy balingyereket rögtön az elején. Kajánul vigyorog a képembe. Oda se neki,lesz még itt hal, mondom neki. Egy ígéretesebbnek tűnő résznél lehorgonyzunk és a hirtelen mederesést horgásszuk. Jó hosszúra sikerül dobásom, pont a töréssel párhuzamosan jön. Nagyon jól él a wobbler. Fickándozása hamar véget ér. Ilyen nincs, mondom a társamnak. Már az első dobásra leveri a Magnet Minnowt a balin. Most már felfelé görbül a szám sarka nekem is. Komám szerint vaktyúk is talál szeget. Folyton húzzuk egymást. Persze nem vérre menően, de azért néha túllépve a képzeletbéli határokat. Maradunk egy darabig, de nincs több jelentkező. Van még pár padka, amit nem pergetünk még meg. Az egyik zátonyszéle kissé lépcsős. Itt mindenképp megállunk. Szimatom „fenekeszeget” érez. Jó lennék vadászkutyának, mert erről a helyről négy őnt is fogok. Sanya sem bírja ezt már szó nélkül.

-Mutasd csak azt az „izét”, hadd látom közelebbről is.

-Mi van, tetszik, koma?

Valami morgásféle a válasza. Lentebb állunk, mivel már szűk az idő. Sajnos november derekán már rövidek a nappalok. Bő negyedóra lehet még és itt a sötét. Nem részletezem, gyorsan fogok még két bálintot és ezzel felteszem a koronát a mai napra. Sportkommentátorként úgy foglalnám össze: Japán- Lengyelország 7:1! Soha rosszabb két és fél órát! Hazafelé azért odaböki büszkeségét legyűrve a cimborám:

-Hol is vetted ezt a mágneses wobblert?

Megint nyertem egy apró csatát. Találtam rést a pajzson.Talán már a horgásztársam is kissé nyitottabb lesz az új dolgokra és rájön, hogy kísérletezni érdemes. Már most tudom, hogy süllőzés közben is próbára teszem ezt a varázslatos műcsalit. Az viszont már egy másik történet része lesz.

Összegzés:

Pozitívum	Negatívum
Igényes csomagolás	Az ára kissé magas
Rendkívül jó mozgás, még lassú bevontatáskor is!	Sok horgászbolt nem tartja
Kiváló felületkezelés és színharmónia
Jó minőségű horgok és kulcskarikák

A Nagybivalyosi Yo-Zuri UL versenykrónikája

2008-04-20T10:38:00.001+02:00

Végre elérkezett a nap, amire vártunk. A verseny napja. Már előző éjszaka bepakoltam mindent. A fejemben ezerszer futott át a gondolat, mit hagyhattam esetlegesen ki a dobozokból. Gyors leltár a táskámban. Minden megvan, konstatáltam a dolgot. Reggel 6-kor óramű pontossággal érkezett Tibor, a csapattársam. Két vödör energiaitalt vételeztünk és irányba állítottuk a szekerünk rúdját. Az utak üresek, így hát hamar leértünk Várpalotára. A nagybivalyosi tórendszert könnyedén megtaláltuk. Sokat segített az útszélén magányosan ácsorgó útjelző tábla is. Parkolóba bekanyarodván ismerősökbe botlottunk. Hajnali beszélgetések, tervezgetés, ugratások, csípős poénok, bacilusok átadása kézfogás révén stb. Megvan a maga jó ízű feelingje egy ilyen rendezvénynek. Az idő szépnek ígérkezett ekkor még. A kelő nap bágyadt sugara érzékien simogatta az arcunkat. A víztükör sima és feszes. Igazi szélcsend volt. Pont olyan, amit minden műlegyező horgász elképzel álmában. A helyzet fura pikantériája azonban hogy most nem abból a nemes célból látogattunk a vízpartra. Majd máskor gyakoroljuk és űzzük ezt a gyönyörűszép és horgászmódszert. Lassan gyülekeznek a résztvevők is. Ismerős arcok bukkannak fel, köztük Kolonics Branyimir aki Horvátországból érkezett hozzánk versenyezni. Laci mindenkit szívélyesen üdvözöl. Kedélyesen és udvariasan válaszol a felé irányuló kérdések tömkelegére. Regisztrálás után megtudjuk, milyen feltételeknek kell megfelelni a versenyen, majd mindenki húz egy sorszámot. A helyiek szerint az a mázlista horgász, aki a külső tavon kezdi a szereplést. Szerencse mellénk állt, Tiborral mindketten ebben a szektorban kezdtünk. Elfoglaltuk a helyünket és kezdetét vette a horgászkészségek felszerelése. A szeme sarkából mindenki a szomszéd dobozát vizslatta, hátha észrevesz benne egy titkos fegyvert, amelyet még nem ismert. Nem csupán gyarló emberi ösztön a kíváncsiság. Igazi horgász erény ez kérem szépen. Járj nyitott szemmel és tanulj! Kérdezni pedig nem szégyen. Mindig ezt vallottam és vallom most is. A cuccok bevetésre készen állnak, dudaszó jelzi a startot. Indul a vetélkedés. Már az első 5 percben halat jelzett az egyik versenyzőtársunk. Mázlista. Biztos több pénzt adott a búvárnak, mint mi.
Bal oldalamon álló kolléga is bőszen szentségel. Azt mondja, már a második kapását rontotta el. Érdekes, nekem még érintésem sem volt. Ami késik, az nem jön időben, ahogy a mondás tartja. A kis 6 cm-es Duel wobblerem olyan szépen táncol a víz alatt, hogy maga Fred Aster is megirigyelné a mozgását. Nem adom fel, folytatom türelemmel és jókedvvel tovább. A kardhal először, a reményhal meg utoljára. Most is igaz ez a mondás. Az egyik bevontatáskor apró koppintást éreztem a botom spiccén. Gyors reakcióm halat eredményez. Végre fogtam! Fárasztanom nem kellett ezt az apró csuka úrfit. Mindösszesen 33 cm volt a kis betyár. Nem baj ez, csak jöjjön belőle még vagy 3-4 darab. Nem jött. Mi több, a szél is erősen elkezdett fújni, bónuszként egy hatalmasnagy, randa fekete felhő is a nap elé kúszott, persze, hogy a könnyeit is ránk potyogtatta félórán keresztül. Miért pont most kellet a bánatát elsírnia a vállunkon? A szél már orkán erejű. A hajszálvékony 10-es fonott zsinórrommal nem volt könnyű bedobni mivel nagyon komoly pofaszelünk volt. Az erőlködésnek gubanc lett a vége. Mire kicsomóztam már véget is ért az első forduló. Váltáskor a másik szektorban végző kollégáktól megtudtuk, hogy mindössze egy csukát tudtak zsákmányolni. Nem jó jel. Elkezdődött a második forduló és mi az új szektor lehetőségeit kutattuk. Nem sok sikerrel. Nálunk is csupán egy versenyző tudott halat fogni, viszont az egy nagyon szép 78 cm-es krokodilpofájú volt. Az UL kupa legnagyobb hala is lett, mint utólag kiderült. Fogás híján nézelődtem, beszélgettem a társainkkal. Főképpen Tauz Gyurival társalogtam sokat. Becsületére legyen mondva, hogy ő volt az egyetlen, aki multival nyomta végig. Mint gyakorlott multis horgász, beleképzeltem magam a kolléga helyzetébe, milyen nehéz lehetett bedobni ilyen erős szembe szélben. Dudaszó jelezte a vetélkedés végét. Fáradtan és éhesen érkeztünk vissza a kikötőbe. Itt vártuk az eredményhirdetést. Megtudtuk, hogy a mezőny fele még halat sem fogott. Ami nem csoda, hiszen ezen a napon a négy évszakból három végigjárta a tó összes szegletét. Komoly fronthatások voltak. A helytállás és a jelenlét végett minden nevezett versenyző kapott egy Yo-Zuri wobblert ajándékba. Jómagam a 13. helyen végeztem. Mint kiderült, én fogtam a legkisebb halat. A dobogósok és a legnagyobb halat fogó versenyző értékes horgász nyereményekkel gazdagodtak. Az eredmény lista magáért beszél:

1. Nagy Róbert 36 + 45 + 2 = 83 pont
1. Varga István 37 + 43 + 2 = 82 pont
2. Pavliczky Péter 43 + 36 + 2 = 81 pont
3. Liezkovszky Árpád 78 + 1 = 79 pont
4. Schlotthauer László 36 + 36 + 2 = 74 pont
5. Takács László 35 + 33 + 2 = 70 pont
6. Blázy Tamás 58 + 1 = 59 pont
7. Varga Pál 46 + 1 = 47 pont
8. Kalacsi János 42 + 1 = 43 pont
9. Papp Lambert 40 + 1 = 41 pont
10. Földvári Róbert 35 + 1 = 36 pont
11. Simon Zoltán 34 + 1 = 35 pont
12. Varga Vilmos 33 + 1 = 34 pont
13. Takács Ildikó -
Kalacsi Jánosné -
Kalacsi Róbert -
Fürtös Attila -
Fórizs Zoltán - betlikirály
Rohánszky Róbert -
Gombossy Miklós -
Zedi Tibor -
Számfira Balázs -
Fórizs János -
Kemény Mátyás -
Kolonics Branyimir -
Kolimér Gábor -
Tauz György -
Tollner Csaba -

A díjkiosztó végeztével új barátságok születtek, régi ismerősök közös horgász túráinak tervezése. Horvátországi barátunk saját kézzel festett Top Water wobblerjei nagy sikernek örvendtek a jelenlévők köreiben. Mindent egyben vetve nagyon jó hangulatú, jól megszervezett versenyben vehettünk részt. Köszönet a szervezőknek ezúton is. A második fordulóban visszavágunk, az már biztos! Egy ismerős idézet átköltésével fejezném be írásomat: Jöttem, láttam, nem nyertem!

Nagybivalyosi pergető bajnokság 2008

2008-03-04T20:52:00.011+01:00

Nagybivalyosi pergető bajnokság 2008

Tisztelt Horgászok!
Idén első alkalommal kerül megrendezésre pergető szakágban három verseny (parti-UL/hagyományos parti versenyünk/csónakos) a Nagybivalyos Tórendszeren, mely alkalmat ad egyben a Nagybivalyos - Yo-Zuri Pergetőbajnokság vándorkupájának elnyerésére is.Az a versenyző, aki mindhárom pergető versenyen részt vesz, indul a Nagybivalyos - Yo-Zuri Pergetőbajnokság vándorkupájáért! Ezek a versenyzők a csónakos versenyen egyénileg is pontokat gyűjtenek, melyek beleszámítanak egyéni teljesítményükbe. A bajnokság győztese a vándorkupa mellett értékes tárgyjutalomban is részesül! A három verseny kiírása és a jelentkezések módja (letölthető jelentkezési lap) elolvasható a www.nagybivalyos.hu internetes oldal Hírek, vagy Eseménynaptár rovatában, illetve a tórendszeri halőrháznál is megtalálható. Mindenkinek sok sikert kívánunk! Rendezőség
Részletes kiírás, versenyszabályzatok:

Nagybivalyos „UL – L” kategóriás parti pergető verseny

Verseny időpontja: 2008. április 19. szombat
Verseny helyszíne: Nagybivalyos tórendszer S2-Alsó tavak
Nevezési díj: 3000 Ft / fő
Nevezési határidő (név, cím, telefonszám, e-mail cím megadásával): 2008.04.13.
A versenyre 30 fő jelentkezését tudjuk elfogadni. A jelentkezés akkor válik teljessé, amikor a nevezési díj befizetésre kerül.
A nevezési díj befizethető a verseny napján (ez esetben is előzetesen jelentkezni szükséges), vagy előtte a halőrháznál vagy banki befizetéssel, átutalással: Nagybivalyos HE 10403136-31325237-00000000. Átutalás esetén jelen kiírás végén található jelentkezési lap letölthető és kitöltve, e-mail-ben történő megküldése szükséges! Cím: szava_laszlo@vipmail.hu
Felhívjuk a jelentkezők figyelmét, hogy átutalással történő jelentkezés esetén számla az átutaló szervezet/magánszemély nevére kerül kiállításra!
A közlemény rovatban kérjük megadni a verseny, pontos megnevezését!

Verseny lebonyolítása:

8.00 óráig gyülekező a halőrháznál
8.00 – 8.30 Köszöntő, szabályok ismertetése
8.30 – 9.00 Sorsolás, kezdő helyek elfoglalása
9.00 – 11.00 Verseny, első forduló(dudaszó jelzi a verseny kezdetét és végét)
11.00 – 11.15 Szektorváltás
11.15 – 13.15 Verseny, második forduló(dudaszó jelzi a verseny kezdetét és végét)

14.00 Eredményhirdetés

Díjazás:
1. kupa, oklevél, tárgyjutalom
2. oklevél, tárgyjutalom
3. oklevél, tárgyjutalom

A verseny szabályai:

A páratlan számot húzó versenyző a versenyt az A szektorban (S2 Alsó/Külső tó) kezdi. Értelemszerűen a páros számot húzó versenyző a B szektorban (S2 Alsó/Belső tó) kezdheti meg a horgászatot. A sorsolt számok növekvő sorrendje alapján foglalhatják el a versenyzők rajthelyeiket.
A verseny folyamán, a továbbiakban a horgászhely a szektorban tetszőlegesen változtatható.

Felszerelés:
A horgászbot hossza nem limitált, annak dobósúly tartománya 0-15g között lehet.
Egyszerre több botot is magánál tarthat a versenyző, azok cseréje bármikor megengedett.
A horgászatra használt felszerelés semmilyen kapásjelzőt nem tartalmazhat, (kizárólag horgászbot, orsó, zsinór, igény szerinti előke, kapocs és műcsali lehet a készségen).
Gyári zsinórt bármilyet, monofil esetén 0,20mm, fonott zsinór esetén 0,12mm vastagságút lehet használni.
Kizárólag műcsali használható. Balinólom, valamint légyutánzatok használata tilos.
A műcsali mérete a következő lehet:
- wobbler maximum 6cm
- körforgó villantó maximum 2-es méret
- támolygó villantó maximum 10g
- gumihal maximum 6cm
- twister maximum 6cm
A műcsalin - mérettől függően - maximum kettő darab, egy-, kettő-, vagy háromágú horog lehet. A műcsalikat/horgokat a rendezők a verseny kezdete előtt, illetve bármikor ellenőrizhetik.
Szabálytalan eszközök használata azonnali kizárást von maga után.

Értékelés:
Minden kifogott hal 1 pontot ér, továbbá minden hal centiméterenként 1 pont értékű.
A fogást a partszakaszra kiállva, kézfeltétellel kell jelezni, mérés a rendezők által, folyamatosan. A hal mérlegeléséig, illetve visszahelyezésének pillanatáig a horgásznak be kell szüntetnie a horgászatot!
Csak a szabályosan („külső akadás nélkül”) kifogott ragadozó hal számít az értékelésbe.
Az a versenyző, aki mindhárom versenyen részt vesz, indul a Nagybivalyos Pergetőbajnokság vándorkupájáért! Ezek a versenyzők a csónakos versenyen egyénileg is pontokat gyűjtenek, melyek beleszámítanak egyéni teljesítményükbe.
A bajnokság győztese a vándorkupa mellett értékes tárgyjutalomban is részesül!
A versenyek részletes kiírása és szabályzata olvasható a www.nagybivalyos.hu oldal „Eseménynaptár” rovatában, illetve a halőrháznál.
A versenyekről érdeklődni, valamint nevezni a 06 20 235 3837 telefonszámon valamint a szava_laszlo@vipmail.hu (másolati példányban az info@nagybivalyos.hu ) e-mail címen lehet.

Mééé pont Yo-Zuri?

2008-02-14T13:34:00.005+01:00

Mr. Hiszti (vasággyal együtt 45kg) nem tetszését fejezte ki, amikor leírtam ezt a megtörtént és szóról szóra igaz történetet. Mulatságos és elszomorító volt tapasztalni, hogy a szólásszabadság, mint olyan csak elviekben működik ebben az országban. Hiába az igazság fáj a legjobban. A lojalitásom a cégem felé arra ösztönzött, hogy levegyem ezt a firkát. Ha valaki még nem olvasta volna és kíváncsi rá, akkor dobjon rám egy e-mailt (flyfish@chello.hu), és én postafordultával elküldöm neki ezt az írást.

A csuka műlegyes horgászata

2008-02-03T11:02:00.000+01:00

A csukáról, mint halról teljesen felesleges írnom, mert már nagyon sokan megtették előttem. Nem hinném, hogy én jobban tudnám jellemezni ezt a tűhegyes fogú vérszomjas, krokodilpofájú ragadozót. Sok karakter menne pocsékba, mire leírnám és inkább magára a horgászmódszerre koncentrálnék szívesebben. Az bizonyos, hogy szinte minden horgász fogott már csukát ilyen vagy olyan módszerrel. Számomra a csuka horgászata szinte csak műléggyel történik. Nem mondom, hogy nem fogok pergetéseim során csukákat, de célzottan ma már nem kergetem őket. Kivétel ezalól, ha olyan pályára tévedek, ahol a legyezés mondhatni elég körülményes, vagy orkán erejű szél fúj, amely lehetetlenné teszi a legyes pecázást. Olyankor bizony előkerül a zsák aljából az a fránya pergető felszerelés. Egyszer csúnyán bele szaladtunk egy ilyen viharba. Tavaly – 2007 áprilisa- Zala megyében indultuk horgászni a kedvenc tavunkra. Az időjárásjelentés csendes, napos időt jósolt. Az is volt, amikor elindultunk. Mire leértünk (220 km a lakhelyemtől), már enyhe szellő fújdogált, néha-néha megborzolta a csendes víztükröt. Átvedlettünk horgász gúnyánkba, a kis „orosz romantik” csónakokat vízre tettük. Mire bepakoltuk a cuccost a ladikba, már durván nyomta a szél a zenét a nádasban. Női felmenőit emlegettük az időjósnak és a szélnek. Pergető szerelés persze nem volt nálunk. Minek is lett volna,hisz legyezni jöttünk. Nincs mit tenni, ha már több mint 2 órát autókáztunk, pecáljunk is! Egyes nádszegletekben találtunk szélárnyékos helyeket, csak éppen a csukák nem tartózkodtak ott,vagy mi csináltunk valamit rosszul, ez már örök titok marad. Mondom a cimbinek, unom ezeket a sarkokat, kimegyek a nyílt vízre, megpróbálom ott. Dobni szinte lehetetlen volt. Ekkor pattant ki a fejemből az ötlet:eldobok olyan messzire, amíg tudok, és majd lefejem a zsinóromat backingig. A széllel sodortattam a csónakot és adagoltam a lassan süllyedő WF madzagot. Mikor elfogyott a running line, akkor szép lassan felvettem vele a kontaktust. Emelem, süllyesztem – mintha twistereznék- módszert alkalmaztam. Első csorgásom közben azon méláztam, hogy ez a nap már egy hajítófát sem ér, amikor hirtelen gyors, erős rántást éreztem. Reflexből bevágtam. Erőteljes rúgás volt a válasz. Megvagy koma, gondoltam. Nem is akartam elhinni, hogy halam van. Lassan csévéltem fel a dobra a zsinórt. Néha kirohant, megugrott. Jól dolgozott. Éreztem, hogy nem apró hal. Na, ha nem is kapitális de azért darabos. Pár perc múlva felbukkant az ellenfél. Szigorú tekintetét rám meresztette. Mintha azt kérdezte volna tőlem: ki vagy te? Mit akarsz? Megharapjalak? Egyoldalú diskurzus volt. Gyorsan megmerítettem, piros fejű nyúszőr streamerem kiakasztottam a szájszegletéből. Intettem Zolinak, hogy evezzen ide, mert egy fotó is dukált ebben a viharba. Persze a kopoltyúlemeze azért megvágta az ujjam. Gyors fényképezés után már ment is vissza a vízbe. Mintha kaján vigyor ült volna az orcáján, amikor elúszott. Fellelkesedvén a fogáson, csorogtam még jópárszor, de sajnos eredménytelenül Ez volt az egyetlen halunk aznap. A sztorizgatás után térjünk vissza a csuka műlegyes horgászatához. Az első kérdés, amely felötlik az emberekben, hogy miért pont légy? Ilyenkor néha kijavítom őket, hogy ne konkrétan egy rovarra gondoljanak. A légy csak gyűjtőnév. Egy fogalom. Továbbiakban maradjuk mi is inkább a streamer kifejezésnél, vagy esetlegesen csukalégynél. Fogósság szempontjából pedig igen előkelő helyen áll. Egyik műcsalit sem tudjuk ilyen lassan és ingerlékenyen vezetni, mint a streamert. Jó példa erre ez a kis történet. Katka barátomnál voltam látogatóban és elhatároztuk, hogy csukázunk egy jót. Az előttünk lévő jól gázolható pályát hárman végigpergették már aznap. Eredménytelenül. Azért mi mégis nekiduráltuk magunkat. Kétórás dobálás után már 7 db csuka volt a zsákmányunk. A sportszerűség úgy kívánja, hogy eláruljam a végeredményt: 6:1 a házigazda javára. Csukalegyünk készülhet szintetikus vagy természetes anyagokból. Esetlegesen keverve is. Ma már az Internet révén könnyen hozzájuthatunk bármilyen légykötőanyaghoz. Lustábbak és időhiányosak, esetlegesen rossz kézügyességűek, kész streamereket is tudnak vásárolni. Műlegyet tekintve nincs tuti tipp. Minden vízen más és más lehet a fogós. A legjobban bevált színkombinációk nálam a piros fej, fehér test és crystal hairből készült farok. A sárga, piros, kevert színű csukalegyek is elég jó eredményt értek már el. Pár típust felsorolnék, persze a teljesség igénye nélkül: Double Bunny Split, Reversed Half&Half, Clouserek, Deceiverek, Reynold Pike Fly, Diverek, Tinsel variánsok, és az én nagy kedvencem az őszi hónapokban a Popperek. Kíváncsiskodóknak, érdeklődőknek egy tipp: bármelyik keresőbe beírjuk, hogy „Pike Fly”,többezer oldalt és képet dob ki pillanatok alatt. A felszerelés egyik alappillére a bot. Érdemes jó minőségű botot vásárolni. Erős, gerinces, gyors bot legyen. Kemény a csuka állkapcsa. Ha a csontos részbe akad, és esetlegesen egy lassabb, puhább bottal horgászunk, elveszíthetjük a zsákmányunkat. Azért többnyire szájszélbe akadnak azok a horgok. Méretét tekintve minimum #8-as zsinórosztályú legyen. Nem túlzás a #10-es bot sem. Olykor nehéz, nagy tungstenfejű és nyúlszőr legyeket kell eldobnunk vele. Elég kínos, amikor a nagysúlyú csukalegyünk lecsapódik a hátunk mögött és a horgászat szinte rémálommá válik, mivel nem tudjuk célba juttatni a legyünket. Dobótechnika függő. Mindenki a maga pénztárcája szerint tud választani. Pár megbízható márkanevet felsorolnék itt is: Orvis, G-Loomis, Thomas and Thomas, Winston, Sage, ST.Croix, Lamiglas, Bloke, Hardy, Tiemco, Greys, Loop, Vision stb. Persze vannak sokkal olcsóbb botok is. Nem kell azonnal a tetejét vásárolni. Értelemszerűen az orsónk is a bothoz illeszkedő méretű legyen. Nem kell túlspirázni az orsó választást. Tetszetőség, célszerűség, igény, minőség és pénz függvénye. Pár nevet itt is el lehet hadarni: Danielsson, Abel, Galvan, Loop, Daiwa, Orvis, Sage, Vosseler, Tibor Reel, Okuma, Tica, Pflueger stb. Ami a lényeg, a fékrendszere megbízható legyen. Ebben a műfajban már megreccsenti a féket egy- egy jobb csuka. Már nem kellene mondanom, a zsinór is a botunknak és az orsóknak megfelelő méretű legyen. Jómagam a WF típusokat alkalmazom előszeretettel. A kínálat még nagyobb és szélesebb spektrumú, mint a többi tartozéknál. Márka nevek felsorolásától most eltekintenék. Olyan vizeknél, ahol a felszín alatt dús vegetáció található, inkább a Floating (úszó) zsinórok használata az ésszerűbb. Amikor mélyebben keressük a krokodilpofájúakat, akkor alkalmazhatunk Sinking (süllyedő) esetlegesen Ultra Fast Sinking (gyorsan süllyedő) madzagokat. Ezeknek a zsinóroknak a süllyedési értékei sec/cm-ben vannak feltüntetve. Az előkéről még nem tettem említést. Bőven elég egy 0,40-es rövid (20cm) fűlbe belekötni a 70cm hosszú előkénket.Megoszlanak a vélemények. Én hard (pike) mono párti vagyok. A vezetési technikámhoz ez fekszik jobban. Sok barátom kevlárt, wolfram szálat, drót előkét használ. A hard mono előnye talán, hogy jobban tudjuk vezetni a streamert. Jobb a kontaktusunk a műléggyel. A bevontatáskor több lehetőségünk is van kicsikarni a csukából a kapást. Lehet szép lassan, szinte leheletfinomam vezetni a streamert. Néha-néha megugrasztani. Lehet szakaszosan, apró rángatásokkal is, ritmustalanul is tácoltatni. Az a szép az egészben, hogy sosem tudjuk, mikor kapja el és melyik módszer lesz a nyerő. A legfontosabb momentum talán az, hogy sokat kell horgászni és mi magunknak ráérezni a szépségére. Nem utolsó szempont a helyismeret. Talán ezen dől, vagy bukik a horgásznapunk eredményessége. Jó tanács: a fogót ne hagyjuk otthon! Fontos kellék! Ha partról horgászunk, akkor használjunk dobótálcát vagy zsinórkosarat. Nem muszáj az összes gazt és követ megtalálnunk a lábunk körül. Nagyon jó móka még a belly boatos csukázás is. Az viszont már egy másik történet része lesz. Mindent egybevetve nagyjából ennyi lenne a mondandóm. Csekély tudásom tárháza itt ér véget. Lapokat, könyveket lehetne teleírni erről a szép és eredményes stílusról. Ennek a blognak nem célja kivesézni minden egyes pontját a csuka műlegyes horgászatának. Nem is lennék rá érdemes. Azért remélem, kedvcsinálónak és alapinformációnak elég. A többit rábízom a Kedves Olvasó leleményességére és tudásszomjára. A világháló mérhetetlen nagy információbázissal van felvértezve. A felfedezés örömét meghagyom mindenkinek. Találkozunk a vízparton! Hajrá csukák!

Bika a markomban

2008-01-17T23:21:00.000+01:00

A cím kissé megtévesztő lehet, ezért előre leszögezném, hogy nem a Sevillai bikaviadalokról szól ez az írás. Boncasztalra tettük a Tica Taurus TP3000S és TP5000S elsőfékes pergető orsókat. Szerkezetileg a két orsó szinte teljesen megegyezik, minimális különbségek vannak, amelyeket majd az adott résznél kihangsúlyoznék. Amint a kezembe kaparintottam ezeket a szemrevaló szerkentyűket és megtekertem a hajtókart, már tudtam, hogy nem kispályás versenyzővel akadtam össze. A dobozt kibontva feltűnt, hogy maga az orsó ízléses és jó minőségű, tépőzáras neoprén zsákba van bújtatva. Az orsón titánium peremes, hidegen forgácsolt alumínium dob található. Mindkét modellhez a tartalékdobok is ilyen minőségűek, melyek egy számmal nagyobb méretűek az orsón találhatónál. Értelemszerűen a 3000-eshez 4000-es, az 5000-eshez, pedig 6000-es. Mellécsomagolva hozzávaló kenőzsírt találtam. Itt megállnék egy pillanatra és felhívnám a tisztelt olvasó figyelmét arra a tényre, hogy ne kapjuk szét azonnal az orsónkat. Higgyük el, minden alkatrész meg van zsírozva kellőképpen. Amikor elérkezik az idő és úgy gondoljuk, hogy karba tartanánk a mi kis szerkezetünket, akkor bízzuk inkább szakértő kezekre. Ne barkácsoljunk. Első lépésként -mint minden horgász- én is feltekercseltem a használathoz szükséges zsinórt. Természetesen a dobkapacitásához és méretéhez megfelelőt. A mi esetünkben ez egy Duel Pro Tough 0,32-es monofil. Mondhatnék sok szépet és jót, de azt hiszem, a zsinórprofil önmagáért beszél!
Nézzük az orsó belső szerkezeti felépítését.
- Meghajtását tekintve tányérkerekes.
- A házon kétoldali porvédő záró sapka helyezkedik el. A használni kívánt oldalit eltávolítva be is tekerhetjük az acéltengelyes hajtókart. Szaknyelvre fordítva a hajtókarunk acéltengelyes betekerős típusú kétoldali porvédős golyóscsapágy rendszerrel szerelve.
- A hajtókar alumínium és CNC megmunkálással készült. A hajtókar fogantyú gumírozott és olajálló (Power hajtókar gomb).
- A TP3000S, 14db, míg a TP5000S csupán 13db precíziós acél, mindkét oldalon porvédett golyóscsapággyal rendelkezik.
- A fékrendszer olajos filc és acél lamellás szerkezetű. Elmondhatjuk még azt is, hogy maga a fék megbízható és rövid utas.
- Nyomórúgós felkapókar rendszer. A felkapókaron a zsinórvezető görgő titánium bevonatos. A TP 5000S típuson áthidalt, erősített felkapókar fül található.
- A főtengelyen teflon olajlehúzó rendszer található, amely a szennyeződéseket is eltávolítja magáról a főtengelyről.
- Robosztus, rendkívül masszív, tűgörgős fokozatmentes visszaforgásgátló rendszer, bronz csigatengelyen.
- A hajtómű hosszú életű és jó minőségű bronz fogaskerekekből áll.
- A dobemelő rendszer végtelenített csigahajtásos, acéltengelyes.
- A forgódob és a ház fedéllel jó minőségű alumínium.
Összegezvén a fentebb leírtakat: nagyszerű, mondhatni tökéletes pergető orsót kapunk a pénzünkért. Mindennapi használatra is kiválóan alkalmas. Nem kell félnünk, hogy cserbenhagy fárasztás közben a fékünk. Ha megbecsüljük és vigyázunk rá, mondhatni szinte örökéletű. Nagyon sok szép élményben lesz részünk használatakor. Bátran és nyugodt szívvel ajánlom harcsa horgászatra is. Igazi társunk lehet a vízparton.
Szaklektor és szakmai tanácsadó: Debreczeni Miklós

Catch and Release

2008-01-07T17:28:00.000+01:00

Nagyon dicséretes és okos dolog, amit formálnak a C&R.hu oldalon. Én mindenképpen csak támogatni tudom ezt a törekvést. Jómagam is évek óta visszaengedem a halaim zömét. Néha megtartok egy-egy süllőt, harcsát konyhai fogyasztás céljára. Ez évente 3-4 db halat jelent. Az előző (2007-es) évben már csupán csak 2 db-ot. Mindkettő süllő volt. Karácsonyi vacsora lett belőle. Ha más is így tesz, az teljesen normális és morálisan is értékelhető. A legnagyobb baj azonban az, amikor remegni látok horgászokat - szándékosan nem írok sporttársakat - az alig 40 cm-es kis csukáért. Kérdem én, mi a faxot eszik rajta? Ha már elviszi és betartja a törvényes keret által megengedett mennyiséget, legalább akkora méretű halat vigyen el, amely már legalább 2x, esetlegesen 3x is szaporodott, így gondoskodván a fajfenntartásról. Becsüljük meg az olyan jövevény -szaknyelven tájidegen- halakat, amelyek nem túrják ki az őshonos halainkat az élőhelyéről. Számomra, és ami a legfontosabb: a természet számára, ez a pisztrángsügér (Micropterus salmoides) Az egyetlen hal, amely beilleszkedett a hazai halfaunába. Az Rozmáros tóban lévő populáció képes még úgy is szaporodni és fennmaradni, hogy boldog- boldogtalan elhordja. Nincs kímélet. A 20cm-es fekuszok a tepsiben végzik, vagy a macska eszi meg. Piaci értékét tekintve drágább, mint a nagy becsben tartott süllő. Visszatérvén az őshonosság fogalmához, kérdés az, mi számít őshonosnak? A tudományos meghatározás szerint az a halfaj tekinthető őshonosnak, amely 2000 éve itt él a Kárpát-medencében. Elég morbid, ugye?
Még mi sem élünk itt ennyi ideje. Senki nem tudja megmondani, milyen halak úsztak ez időtájt vizeinkben. Abszolút semmilyen feljegyzés nem készült ezekről a kopoltyúsokról. Ördögi kör, vagy a 22-es csapdája? A legnagyobb hibát azonban ott követik el, hogy eszükbe sem jut, hogy ez egy hobbi. Nem kizárólag a hal értéke a lényeg. Sokan azt számolják, mennyi az engedély, mennyit költött benzire, stb.. nehogy már ne fogja meg ezt az értékű halat... Röhejes. Az ilyenek menjenek a boltba és vegyék meg ott a halakat. Ismétlem magam: ez egy hobbi! A kikapcsolódást és sikerélményt, a tiszta levegőt (már amennyire), a természet közelségét nem pénzben mérjük. Annyi, amennyit szánunk rá. Tudom, kiránduljak inkább, az olcsóbb. Igaz, de én horgászni szeretek. Ha fogok halat,még mindig visszaengedhetem és él tovább, szaporodik, ezáltal biztosítva a következő évekre a megfelelő állományt. Meg kell tanulnunk megbecsülni és tisztelni, óvni, védeni a hobbink célpontjait, a halakat. Ne feledjük: élőlények! Zárszóként csak egy idézetet írnék: "Ha már kivágtunk minden fát, megöltünk minden halat és megmérgeztünk minden folyót, rájövünk, hogy a pénz nem ehető".

Popperek a ködben

2007-12-20T19:47:00.000+01:00

Tudom, elég kétértelmű a cím. Diana Fossey után szabadon (Gorillák a ködben) választottam. Remélem senki sem gondolja, hogy a rózsaszín inges, kutyafrizurás ködben tébláboló jampikról szól majd ez az írás. Vérbeli horgász vakera szeretne lenni. Egy pénteki napon bekopogtatott hozzám az egyik honi futárszolgálat embere, kezében a régóta várt négyrészes T40-es Gampel botomat szorongatta, amely egy kemény papírtokban volt ügyesen elrejtve. Ha tudta volna mit szállít, tán ide sem ért volna vele. Szerencsémre nem tudta. A bot egy igazi remekmű, melynek fantázianeve egyszerűen csak "Favorite", azaz a kedvenc. Mintha tudta volna a botépítő mester, mire kell ez nékem. Lottóznia kellene. Nagyon gyorsan, mondhatni pillanatok alatt valóban a kedvenc pálcám lett. Szombaton felavattam a kis aranyost. Első ránézésre látszik, hogy nem kispályás játékossal van dolgunk. Nagyon szép tégla vörös bandázs, a keverő gyűrűnél és a nyéltag aljánál ízléses arany díszkötéssel ékesítve. A markolat parafája Portugáliából származik, tapintása olyan sima, mint egy női selyem bugyi. Maga a bot négyrészes, úgynevezett Travel Rod. A blank könnyű, gyors, gerinces és progresszív. Pont ilyet írt fel az orvos. Igazi sügeres, balinos, süllős pálca 5-25 g dobósúlyú. Az orsótartó az elvárásaimnak és megbeszélésünknek megfelelően természetesen Fuji. Igazi mestermű a kész bot. Nem kell túlragozni, önmagáért beszél. Persze ez mind szép és jó, vajon a gyakorlatban mit tudhat? Mert ez a lényeg. Másnap meg is tudtam egyből. Már a második dobásra halat fárasztottam. Soha rosszabb botavatást! Jópár társa követte még aznap, viszont ez a történet nem erről a napról szól. Még csak nem is az azt követő napról, (amikor is 26 db pisztrángsügeret sikerül fognom cirka 2 és fél óra alatt az új pergető botommal). Hétfő a süllők ideje volt, mert hát mégiscsak közeledik a Karácsony és az üres tányér nem ízletes falat. Évente egyszer illik a konyhára is dolgoznom. Szerda volt a mi kis történetünk napja. A fentiekben taglalt és méltán dicsért botomra ekkor tettem fel a hozzá illő orsót, amely nem más, mint egy Daiwa Caldia 2000 márkanéven ismert műszer. Ezen a napon zárult be teljesen a kör. Megfelelő bot a hozzávaló orsó és a kiváló pergető (Yo-Zuri Hybrid) monofil zsinór a dobomon. Az összhang mondhatni tökéletes. Már csak a szép idő és a jó csali kiválasztása hiányzott. Sajnos az utóbbi megvolt, az időjárással voltak gondjaim. A meteorológusok szerint szélcsendes, napos, kissé hideg idő volt várható. A szélcsendes stimmelt,a többi elmaradt. Hőmérőm higanyszála reggel nyolc órakor -5C°-on landolt. Nincs itt gond, gondoltam, majd kisüt az a fránya nap! Nem sütött ki. Egész nap dermesztő hideg volt. Péter már a garázs előtt várt. Izgatottan téblábolt, botjával a kezében. Kurta köszöntés és beszéd után már szeltük is a mérföldeket. A vízpartra érve láttuk , hogy hatalmas köd és párafelhő gomolyog a víztükör felett. Nem törődve a természet mostoha mivoltával gyorsan összeraktuk a készségeinket.

Jocó barátunk már bőszen vallatta a vizet. "Mit fogtál?" kérdésünkre csak egy fejrázás volt a válasz. Nem jó jel de majd lesz valami, gondoltam. Elsőként egy Bomber Crankbait került a kapcsomra. Pár dobás után már kapásom is volt, de meglépett a koma. Tovább hajigáltam. A társára sem kellett sokat várnom, jött is hamarosan. Apró rángatásokból már tudtam, kivel van dolgom. Közepes méretű pisztrángsügér volt az útonálló. Jól kezdődött a nap. Fogtam még kettő "nagyszájút", amikor meghallottam a tejfehér gomolyagban egy rablást a túlsó part irányából. Gyorsan lecseréltem a mélyenjárót egy felszínjáró popperre. Az igazi gond azonban a köd volt. Nem láttam az orromig sem. Találomra dobtam, szó szerint bele a semmibe. Valóságos mesebeli peca volt minden tekintetben. Az első hét dobásból öt akcióm volt. Mind lemaradt vagy mellévágott. Ki tudja? Csak a rántást éreztem és a csobbanást hallottam. Vakon horgásztam. Teljesen átalakultam vakegérré. A szemben lévő part nagyon közel van, mi több, köves és fákkal, náddal szegélyezett. Igazi rémálom peca. A reklámot idézve, "bármikor bejöhet". Itt azonban a szakadást jelentette ez a két szó. Újdonsült horgásztársam bent is felejtett két wobblert. Egyszercsak véget ért top water betlim. Csattanás és locsogás a ködből, majd egy rántás a boton és már ott fickándozott a semmi közepén a halacskám. Egy-két kirohanás után már fogta is a lip grip. Véget ért a kálváriám, jöttek szép sorban a fekuszok. Azt sem tudtam, hova dobok, hol úszik a popper. Fárasztáskor is csak sejteni lehetett merről jön majd. Nagyon komoly érzékszervi átalakuláson mentem át. Füllel pecáltam. Sajnos nem számoltam, de több mint 20 db akadt ezen a napon. Halkan jegyezném meg minden reklámszag nélkül- csak az én japán popperemet ették. Az "észtekre" rá sem szagoltak, pedig kollégáim a teljes arzenáljukat felvonultatták, de szinte semmi. Azért szinte, mert talán az egyik Heddon popra volt egy utána nyúlása az új cimborámnak. Péter akasztott egy szebb csukát de meglépett tőle. Nem akart barátkozni vele. A vízbe dobásom gondolatát fontolgatták, amikor végülis befejeztem a horgászatot. Rendkívül izgalmas és érdekes horgásznap volt a hátunk mögött. Az új szerzeményeim jól vizsgáztak. A kis Caldia igazi gyöngyszem a peremfutók világában. Nagyon szépen futott és a zsinórprofilja is megfelelő. A fékre sem panaszkodhatom, nagyon finoman és jól állítható, bár nem akasztottam aznap kapitális halat (azért néha-néha megreccsent). Ami késik, az nem jön időben. Az un, nagyobbik Gampel botomra, most már csak pénz és idő kérdése, hogy megvegyem a Daiwa Fuego 2500-as orsót. Az új T40-es Gampel bot méltán érdemelte ki a Favorite nevet. Talán még aludni is magammal viszem az ágyba.

A Duel vonzásában

2007-12-05T20:37:00.000+01:00

Amikor először hallottam ezt a szót : "Duel", azt sem tudtam, eszik vagy isszák, mikor aztán egy internetes webáruházban ismét megláttam ezt a bizonyos nevet a kínálatban Ami egyből feltűnt, az nem volt más, mint az ára. Elgondolkodtam a dolgon. Drágának drága, az egyszer már biztos, mégis napokig ott motoszkált fejemben a gondolat, hogy ennyiért valamit tudnia kell ennek a japán csalinak, nem lehet véletlen ez a magas ár. Kutakodásom folyamán megtudtam, hogy maga a test speciális anyagú, szaknyelven: foam body- na, ettől sem lettem okosabb. További keresésem eredményeképpen megtudtam, hogy ez a foam anyag fajsúlyát és mozgását tekintve teljesen megegyezik a balsafából készült wobblerek tulajdonságaival. Igen ám, de rögtön feltettem egy másik kérdést is magamnak: minek kell ez, ha van balsafa? A választ meg is kaptam: a foam sokkal erősebb és strapabíróbb, ráadásul nem kell egy hektár erdőt kivágni kétdoboznyi műcsali miatt. Magyarul: szebb, jobb, és nem utolsósorban környezetkímélő. Most, hogy már mindent megtudtam róla, muszáj volt vásárolnom belőle pár darabot. Betérve kedvenc horgászboltomba egyből keresni kezdtem a terméket. Gyorsan meg is találtam őket. A falon lógtak, szép katonás rendben. Szigorú tekintetük mintha ezt sugározták volna: ki ez az ember, megérdemli, hogy nála lakjunk, őt szolgáljuk? Kezembe véve rögtön feltűnt az igényes festés és kidolgozás. A horgok és a kulcskarika első osztályúak, nem kell rögtön azzal kezdeni, hogy cserélgetni kell őket. Kiválasztottam fél tucatot az általam jónak tartott színekből. Otthon lefekvés előtt szinte hallottam, ahogy pusmognak dobozomban. Ismerkedtek a régebbi wobblerekkel és a másnapi horgászatról beszélgettek. Jót mosolyogtam magamban és mentem aludni. Én is tervezgettem, álmomban szép és nagy halakat fogtam. Másnap valóra váltak az álmok. A történeti hűség kedvéért maradjunk csak meg az időrendnél. Hajnalban már kint ért a nap bágyadt fénye a tóparton. Balinrablások törték meg a víztükör fényét. Dobálni kezdtem rájuk. Jó húsz perc után volt is egy jelentkező a GT színű Banana Boatra. Szép hármas forma hal lehetett, amit cimborám szépen letolt a merítőjével a horgomról. Csak a fotó miatt sajnáltam.,amúgy is ment volna vissza. Na,akkor lássuk a medvét! Elő a Duel wobblerekkel! Elsőként hat centis, könnyű merülésű 0,90-1m körül járót választottam. Szakmai nevén Duel ST Long Cast Shallow 60, színkódja: TCLC . Dobás előtt megjárattam a lábam előtt, kíváncsi voltam a mozgására. Tátott szájjal bámultam a rendkívül jól verető foam halacskát. Nemcsak jobbra-balra farkát csóválva, hanem oldalra is dülöngélt, pont mint Jóska bátyám a kocsmából hazafelé a bringájával. Gondoltam, ha ezzel nem fogok, akkor mivel?! Nem tudom, de talán a negyedik dobásra megtörölte valami....sajna leakadt. Biztos nagy hal volt, mert mindig azok akadnak le a legendák szerint. Sikeremen felbuzdulva csalim máris szelte a levegőt. Vízbe érés után kettőt tekertem és bumm, ismét kapás! Most meglett a koma. Megpróbált szabadulni a szúró érzéstől. Kiugrott párszor a vízből, rázta a fejét, de a horog ezútal jól akadt. Gyors kirohanásokat jól korrigálta progresszív Gampel botom. Szép formás, közel két kilós pisztrángsügér lett az aznapi zsákmányom. Boldogan fotóztam őkelmét. Az első Duel wobblerral fogott halam. Nem szaporítom tovább a szót, egy órán belül fogtam még tizenegy darabot, nagyokat, kicsiket vegyesen. A mellettem horgászó öregúr elismerően bólogatott. Büszkén kihúztam magam és dobáltam tovább. Napokban a kedvesemnek vásárolt Tica Respect 240 cm hosszú 10-30 g dobósúlyú botot is kipróbáltam. Gondoltam jó tudni, mit tud ez a kis könnyű pálca. Ismerősen csenghet a folytatás horgász kollégáim számára. Pár dobás után elemi erejű kapás. Jaj, gondoltam, itt a nagy hal!Nem hiszem el, ilyen pechet... Most, amikor a "kis hurkával" pöcizek?! Azért megküzdöttünk becsületesen. Az elején gyanús volt és később beigazolódott a tény, harcsa van a horgon. Tíz percig fárasztottam 0,22 mm-es zsineggel és a könnyű pergető bottal ezt a 4 kg-os harcsa gyereket. Halam fárasztás közben sokszor megugrott, de a kis bot jól reagálta az eseményeket. A végén megadta magát a nagybajszú. Szájszélbe akadt a tűhegyes horog. Pár fotó és a horgászat folytatódott. Már leírni sem merem, akasztottam még egy hareszt. Egy pöttyet nagyobb volt, mint a társa. Az előző színjátékom megismétlődött, azzal a különbséggel, hogy merítés előtt lemaradt a zsákmányom. Kicsit pecáltam még, de eredménytelenül, majd elindultam haza. Valamit mégis csak tudott aznap ez kis wobbler. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak aznap. Amikor ez az írás készült, már kéthetes ismeretségünk volt. Próbáltam más színeket, mélyebben járókat. Mind fogott halat kivétel nélkül, nem is kicsiket. A képek szerintem önmagukért beszélnek. Mindössze egy fekete bárány van a dobozomban: a kék színű még várat magára. Ami késik, az nem jön időben, tartja a mondás, eljön majd az ő napja is! Talán más vízen, más időben. Ami tény, a Duel bizonyított, csillagos ötössel ment át a vizsgán. Nem volt rossz választás, érdemes volt kipróbálni ezt az igazi prémium modellt..

Pisztrángfogók (1997)

2007-11-24T10:14:00.000+01:00

Ez lesz az utolsó, - mondhatni hab a tortán- régi irásom amit közzé teszek. Pont 10 éve írtam, talán van némi aktualitása még most is.

Olvastam az 1996. decemberi Magyar Horgászban a Pisztrángfogó csapatunkról. Nem is olyan régen láttam a televízióban eme "remek" csapatot. Amit itt leírok, az természetesen csak az én véleményemet tükrözi. De rendkívül kíváncsi vagyok, a többi sporttárs hogyan látja ezt a helyzetet. Akkor 1996. szeptemberében Olaszországban a Camonica völgyében rendezték meg a 4.pisztrángfogó vb-t, melyen csapatunk az ötödik helyet szerezte meg. Ez eddig rendben is lenne. Na, de milyen pisztrángfogás volt ez !!! Kukaccal pisztrángra ? Ez teljesen felháborított. Egy valamire való pisztrángos, péres vízen ezeknek a horgászoknak azonnal elvették volna az engedélyüket . Minden horgász tudja, hogy a pisztrángot műléggyel illik megfogni. Mit illik, csak azzal lenne szabad ! Szerte a világon, Amerikában, Európában, Ausztráliában öles táblák jelzik a pisztrángos vizeken, hogy élő csali használata tilos ! Erre, tessék, még világbajnokság is van. Gratulálok ! Ez ám a nagy pisztrángfogás. Büszkék lehetnek magukra a versenyzők. Olyan folyón halat fogni, ahol nincs is hal - ez gyönyörű teljesítmény ! Történetesen tudom, hogy azon a vízen negyven éve nincs pisztráng, mivel minden nyáron kiszárad, és annyira lúgos a víz, hogy a pisztráng meg sem él benne. A verseny előtti napokban telepítenek bele több száz halat, hogy utána elmondhassák magukról a nagy ho-ho-hók, hogy mennyi szivárványost fogtak. Más. Ha már kifogták és kitépték a szerencsétlen alig harminc centis pisztrángokból a horgot, legalább azt ne mutogassák a televízióban, hogy rugdossák a köveken a halat, nehogy visszaessen a vízbe a nagy "nehézségek" árán megszerzett zsákmány. Hiába, itt nincs kegyelem. Én elítélem ezt a fajta pisztrángfogást, és nem engedném meg senkinek Senkinek, aki nem közelíti meg elég tisztelettel a halakat, hogy horgásszon rájuk. Miért nem lehet nálunk is megtiltani a pisztráng kukaccal való horgászatát? Mindig azt hallom, hogy hazánkban milyen kevés pisztráng van, óvni kell őket stb... Na, az ilyen horgászoktól én is óvnám. Képzeljünk el egy táplálékban igen szegény vizet - egy tipikus pisztráng szintájt -, ahol a halak étrendjét a különböző tegzesek, kérészek, és a vízbe hulló rovarok teszik ki. Ilyen körülmények mellet természetes, hogy ráveti magát a fehérjékben gazdag gilisztára a szerencsétlen, és a beléig le is nyeli. Így lehet igazán megtizedelni a pisztráng állományunkat. Miért nem tudunk példát venni más országoktól? Csak is kizárólag müléggyel lehessen minden olyan vízen horgászni, ahol pisztráng van telepítve ! Akkor talán lenne remény, hogy az állományuk növekedjen. Mert hiszem és vallom, hogy egy igazi műlegyes horgász visszaengedi azokat a halakat, amiket kifog, mert szeretne jövőre is halat fogni - többet és nagyobbakat. Sajnos, hazánkban kevesen űzik ezt a fajta horgászatot, pedig ha megismernék, sokkal közelebb kerülnének a természethez, és sokkal harmonikusabban élnének együtt a hobbijukkal és annak áldozataival : a halakkal.

Pergetett pontyok (1996)

2007-11-21T23:41:00.000+01:00

Nem találjátok ki. Vagy mégis? Igen aki arra tippelt, hogy ismét régi írás lesz a blogon az nyert egy hangszórót. Anno 1996-ban készült e mű. Sajnos képek nélküli.

Igazi tavasz volt. A fák rügyeiket kezdték bontogatni. Az énekes madarak felélénkülve fütyülték új slágereiket, miközben párjaik pipiskedve tipegtek a halványzöld fűben. A tó olyan sima volt, mint egy tükör. A vízen néha apró körgyűrűk jelezték a halak jelenlétét. Az élet újra beindult ! A csukák már túl voltak az ívási időszakon, és most korgó gyomrukba szerettek volna minél több kis halat begyömöszölni. Úgy éreztem, hogy ez az én napom. A nap kellemes melegséggel simogatta arcomat, miközben bandukoltam vissza a parkoló felé. Pergető felszerelésem a kocsiban várt rám, és a rövid terepfelmérés után már nagyon kikívánkozott a tokjából. Találtam egy megfelelő nádzugot. Balra egy tökleveles, jobbra a nádfal - ennél jobb csukatartást el sem tudtam volna képzelni. Tavalyról maradt barnás hínár látszódott az opálos vízben s, mintha valami mozgást láttam volna a szélén. Gyorsan összedugtam a kétrészes pergető botom, az orsót felszereltem két másodperc alatt. Már csak a megfelelő műcsalit kellett kiválasztanom. Magamban morfondíroztam, hogy körforgót, vagy wobblert tegyek fel. A körforgó tűnt szimpatikusabbnak. A víz opálosságához mérten egy sárgaréz színű Blue Fox-ot kötöttem fel.
Az első dobásra egy retúr csukát sikerült kifognom. Nem rossz kezdés - gondoltam én balga. Dobtam még egy párat, de hínáron kívül semmi sem akadt a horgomra.
Nagyot gondoltam, és egy 4-es méretű Mepps Aglia chartreuse színű körforgót tettem fel. Ez mindig felkeltette a krokodilpofájú barátaim érdeklődését. A várva várt hatás, ezúttal elmaradt. Azért sem cserélek - gondoltam magamban. Kínlódásom közepette egyszer csak valami halféle hatalmasat odatörölt a kanalamnak. Hoppá, most megvagy. Máris ott fickándozott a horgon őkelme. Mikor part közelbe vezettem a halam, akkor vettem észre, hogy egy jól megtermett sügér néz velem farkasszemet. Közel hetven dekát nyomott a húzós mérlegemen. Hát igen, egy ilyen sügér mindig jól esik a horgász szívnek. Felbuzdulva sikeremen hajigálni kezdtem oda, ahol előbbi halam rávágott, hátha a sügérbanda többi tagját is horogra keríthetem. Harmadik dobásra megint egy rávágás, majd a hal megindul a nád irányába. Na, ez nem sügér, az tuti. Nagyokat bólint a botom. A halam nem akar feljönni a víz színére. Fura egy csuka, az már biztos. Semmi kiugrás, fejrázás. Tompa elnehezülést érzek, majd hirtelen megugrik. Jó tíz méter damilt húz le hirtelenjébe őkelme. Valami nagyon gyanús.
- Nem, az nem lehet......
Ekkor felfekszik a vízre ellenfelem : egy közel két kilós ponty ! Megszákolom, és kibányászom a körforgóm horgát a szájából. Két horog is beleakadt a pofájába. Szidom a tavat, mint a bokrot. Csukát akarok fogni, nem pontyot ! Pláne nem körforgóval ! Visszadobom a tükröst, majd dobálok tovább. Hatodik dobásra újabb rávágás. Ennek fele se tréfa !
Húz a hal, mint egy gőzmozdony. Na, végre ellenfelemre találtam. A koma minduntalan a sűrű nádfalba kívánkozik, de én ezt nem igazán tartom jó ötletnek. Megpróbálom kifele terelni, - már amennyire a 25-ös engedi - de nem akaródzik jönni. Megint megugrik a hal, és szépen rátekeredik egy nádtorzsára. Ezt a pechet. Most mi legyen ? Nem akartam erőltetni. Vártam és fohászkodom a horgászok védőszentjéhez, - feltéve ha van ilyen - hogy segítsen. Jó két percig vártam, de már elegem volt ebből az egészből. Lesz ami lesz ! Megpróbáltam kihúzni a nádból a kanalam. A ráncigálásom hatására, mint valami lassított felvétel, úgy indul el a hal. Olyan gyönyörűen tekerte le magát a nádról, mintha erre idomították volna.
Kellemes melegség futott át rajtam. Szinte ellenállás nélkül húztam kifelé. Aztán jön a döbbenet. Ilyen nincs. Ez is egy ponty. Méghozzá a nyurgábbik fajtából. Megszákoltam majd lemértem. Jó hármas. Repült vissza a tó vizébe mint az előző pajtása. Mi van itt ma ? Körforgóra ponty ? Teljesen értetlenül álltam. A soha nem tapasztalt élményen rágódtam. Vajon miért kellett nekik a körforgó? Mi volt az az erő, amely arra kényszerítette őket, hogy bekapják a villantót. Az eddig békés halnak ismert ponty felrúgta a szabályokat, és áttért ragadozó életmódra? Értetlenül álltam a puszta tények előtt. Magyarázat híján tovább dobáltam, hátha lesz még meglepetésben részem. Bent a nádasban egy gácsér hápogott, és kissé olyan érzésem volt, mintha rajtam nevetne. Még másfél óráig pergettem. - eredménytelenül. Megunva az egészet összecsomagoltam, és elindultam haza. A nádasból megint felhangzott a gácsér nevetése. Nevess csak nevess, megérdemlem... - gondoltam magamban. Megint megtréfált a természet. Soha nem fogjuk kiismerni magunkat ebben a szövevényes kusza őserőben. Elgondolkodom : vajon hányszor fog még megtréfálni minket, a tapasztaltnak hitt értelmes lényeket, ez a mindenek felett álló ezerarcú, és mégis láthatatlan erő.

A csuka mama (1993)

2007-11-18T11:25:00.000+01:00

A régmúlt emlékei közül való írás ez is

A Csuka mama a tó hátsó részén éldegélt. Nem vágyott máshová.Szép hinarasa, bőségesen adott halat. Nem kellet erőlködnie a zsákmányért. Hallott mindenféle mendemondákat a Kétlábú Nagyhangú Lényekről, akik kisebb fajtársait kifogva rikoltoztak a tó partján. Nem érdekelték az idegenek. Néha tavasszal látta őket a sekély vízben, de akkor ő mással volt elfoglalva - a fajfenntartás ösztöne diktálta tempó hajtotta. A Csuka mama tavaszi partnere nem volt még igazi férfi, csak amolyan csuka úrfi forma. A nász végeztével még együtt maradtak egy darabig. Az igazság az, hogy a Csuka mama megkedvelte ezt a bohókás, ám nagyon kecses krokodilpofájút. Az úrfi javasolta, hogy ússzanak a tó déli részébe, mert ott rengeteg bodorkát látott és ilyenkor nincs finomabb falat náluk. Amint közeledtek a halak felé, az úrfi hirtelen kivágott balra egy könnyű préda után. Ekkor valami furcsa dolog történt. A csukafiú nem tudott arra úszni amerre akart! Valami láthatatlan erő arra kényszerítette, hogy a part felé igyekezzék! A Csuka mama megpróbált segíteni, de hiába, az a valami továbbra is fogva tartotta. A sekélyebb vízbe érve látta hogy egy Kétlábú Nagyhangú Lény diadalmasan és magabiztosan penderíti ki az ő kedvesét a szárazra. Gyorsan visszatért a mélyebb vízbe és megpróbált lehiggadni, de nem sikerült. Remegett a dühtől. A kishalak riadtan rebbentek szét, amint közébük vágott. Tombolt a nagyhal. Örjöngve rabolt a keszegnép közé. Meg akarta tölteni a feneketlen bendőjét és kitölteni a mérgét a pimasz apróhalakon. Ám az egyik hal mintha direkt módon itt táncolna, itt incselkedne az ő orra előtt.
- Most megkapod a magadét ! - gondolta Csuka mama.
Mikor bekapta, valami szúró érzés nyilallt az álkapcsa szélébe. Megpróbálta kiköpni, de nem ment. Valamilyen groteszk módon ő is egy kényszerpályán kezdett mozogni, mint előbb az úrfi. Rázni kezdte a fejét és a mélybe akart elbújni valami biztonságos helyre. De valahogy nem tudott arra menni, amerre akart. Erejét megfeszítve kiugrott a vízből és meglátta ellenfelét, a Kétlábú Nagyhangú Lényt ! A bosszú édes ízét érezte a torkában. De tehetetlen volt. Hirtelen meglátott a közelbe egy nádtorzsát. Ha elérne oda, akkor talán lenne remény ! Minden erőt beleadott és egyszer csak hirtelen megszűnt a fájdalom. A parton álló Kétlábú Nagyhangú Lény mintha hangosabb lenne mint máskor. Most nem ért rá foglalkozni vele. Irány vissza a megszokott nádzugba, ahol már évek óta nyugalomban él. Az ismerős hínármező látványa meleg érzéssel töltötte el. Többet nem kószált el a megszokott helyéről. Itt békében élt tovább, messze attól a helytől, ahol majdnem legyőzték őt : a Csuka mamát.

A domolykó védelmében (1994)

2007-11-15T09:15:00.000+01:00

Ismét egy régi irás . Talán még most is aktuális, ha nem jobban mint akkor.

A Domolykó ( Leuciscus cephalus ) szinte valamennyi vizünkben megtalálható.
Növekedése igen lassú. Az egy kilós súlyt 8-10 éves korában éri el. Ezért igen kevesen horgászták. Ma már elég szép számmal vannak olyan horgászok, akik nem csak véletlenül fognak, hanem kimondottan domira horgásznak. Ezeknek a horgászoknak a nevében írok most.
Sajnos méretkorlátozás nem védi ezt az igen becses halat. Nem tudom miért van ez így, de sajnos így van. Ez a nehezen megközelíthető, roppant óvatos hal sokkal többet érdemelne. Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legkitűnőbb sporthalunk. Akkor meg miért nem védjük? A Pinkában már csak elvétve lehet valamire való domit fogni. Ne csodálkozzunk azon, ha évek múlva már csak 30-40 dekás példányokkal találkozunk. Miért kell megvárni míg állományuk addig csökken, mígnem ritkaság számba megy ez az ősi halunk ? Méretkorlátozás illetné meg, ( mondjuk 30 cm ) és napi 3 darab lenne a maximálisan elvihető mennyiség.
Persze az igazi sporthorgászok nem is visznek el kisebb domit. Sőt egyátalán nem visznek el. Semmi sem kárpótolhatja azt az érzést, amit egy hal kifogásánál érzünk. Őseink zsákmányt szerző ösztöne fut át rajtunk. De van egy szebb érzés is ! Méghozzá az, amikor visszatesszük a vízbe, ( nem dobjuk ! ) és kecsesen elúszik halunk. Majd egy laza farokcsapással köszöni meg, hogy rövid parti látogatása után ismét elemében érezheti magát. Legyünk méltó ellenfelei a halaknak, és ne csak a húsban gondolkozzunk. Lássuk meg benne az életet, és az élni akarást. Becsüljük, szeressük és ismerjük meg ezt a nem minden napi halat.
De ami a legfontosabb, óvjuk, védjük őket !

A csuka bosszúja (1994)

2007-11-13T23:26:00.000+01:00

Szintén egy nagyon régi irásom. Jó olvasást hozzá. Mit nem talál az ember ha takarít.

Valamelyik nap kiugrottam a közeli tavakhoz csukára pergetni. Már kb. a harmincadik dobás után jártam, és több kiló hínárt szedtem le a kanalamról, amikor egy negyvenkét centis csuka gyerek csípte el a 4-es VIBRAX körforgómat. Amint ott szerencsétlenkedtem a horog kiszabadításával, tudomásul kellet vennem azt a tényt, hogy a villantóm hármas horgának egyik ága beleállt az ujjbegyembe. Egy cifra rigmus után nagy nehezen kieszkábáltam az oda nem illő horgot, és hirtelen beugrott egy deja vu érzés. Mintha én már lettem volna hasonló helyzetben. Az agyam szürke állományának emlékkertjéből megpróbáltam kiásni az újra átélt élmény régi képeit. Kis idő múlva beugrott egy régi sztori, amikor ugyanígy jártam csukázás közben. Emlékszem, nyolcadik osztályos voltam és tavasz volt, pontosabban tavaszi szünet. Akkoriban Faragó Gyuri barátommal riogattuk a halnépet. Már három éve hogy elkezdtünk horgászni, és még csak pontyot és keszegféléket fogtunk.
Április elsején feloldódott a csuka tilalma, és jó páran dobálták a vizet, mi meg csak néztünk hogy tekergetik az orsójukat a felnőtt sporik. Több se kellet nekünk, uzsgyi fel az ütött kopott fecske típusú versenycajgánkra, irány a városba - egyenesen be a sportboltba. Miután jól körülszaglásztuk a pultot, felbátorodva léptem az eladóhoz.
- Csókolom ! Csukázó villantót szeretnénk venni.
Az eladó hölgy mereven bámult ránk :
- Mit ?
Megvakartam a fejem, hátha rosszul mondtam ?
- Hát csukázó villantót szeretnénk venni.
Az eladó felvonta a vállát és kibökte :
- Én nem tudom milyen az.
Na, puff neki ! Mi se tudtuk milyen az....
Aztán jött a felmentő sereg egy idősebb horgász úr képében.
- Gyertek srácok megmutatom milyet vegyetek, és mutatott nekünk egy szép támolygó kanalat. Húsz forint volt darabja. Vettük kettőt . Mint utólag megtudtam, ez egy HEINTZ kanál volt, és a csuka halála becenevet kapta tőlünk. Gyors iramban vissza a tavakhoz. Mi is nekiláttunk dobálni. Megpróbáltuk ellesni, hogyan tekerik az orsót, és hogy tartják a botot a idősebb sporik. Kezdetben elég készségesek voltak, de mikor Gyuri megfogott egy 45 cm - es csukát, akkor elzavartak mondván : hogy ez az ő helyük, és mi kifogjuk előlük a halakat ! Nem volt más választás, így hát odébbálltunk.
Eszünkbe jutott, hogy a C akna mellett van egy tó, Norbi barátunk mindig oda jár csukázni, és még engedély sem kell rá. Több se kellet nekünk ! Elkerekeztünk a C aknai tóhoz. Szép kerek kis tó volt, nádas szegélyezte a partját. Volt két hely, ahonnan lehetett pergetni. Összeraktuk a szerelékünket és elkezdtünk dobálózni. Az én botom egy Germina bot volt, 5 - 15 g dobósúlyú. Nem éppen a legalkalmasabb csukára, de nekem ez volt. Rileh Rex típusú NDK-s orsóm fordult vagy hármat egy tekerés alatt, úgyhogy elég gyorsan kellet tekerni, ha nem akartunk "gazolni". Nem kellett sokat várni, hogy megfogjam életem első csukáját.
Negyed órát pergetem, és egy gyönyörű szép 43 cm -es csukát fogtam. Persze nem kapitális, évek múltával sokkal nagyobbakat is fogtam, de nekem azóta is ez a legszebb. Miután boldogan felbilincseltem a halam, önfeledten folytattam a pecázást. Egyszer csak elakadt a hínárban a kanál. Persze nem volt nálam több, úgyhogy mindenképp ki kellett szabadítanom valahogy. Addig rángattam, mígnem kiszabadult, és a mutató ujjamban landolt. Akkorát üvöltöttem, hogy Gyuri ijedtében elejtette a botját. Mondanom se kell, szakállig beleszaladt a horog az ujjamba. Megpróbáltuk kiszedni, de hát fájt veszettül ! Barátomnak támadt egy mentő ötlete. A közelben volt egy diliház, menjünk be oda, és majd a dokik kiszedik. Bementünk a műintézetbe, és kerestünk egy orvost. Hamar meg is érkezett. Nézegette, majd elővett egy akkora fecskendőt tűvel végén, hogy na ! Egyszeriben elmúlt a fájdalmam. Elérzéstelenített, majd megvágta az ujjam és kivette a horgot. Gyors bekötözés, hálálkodás, elköszönés. Igen ám, de mielőtt elmentem volna, egy nővér el - kapott és a hátsó fertályomba beleszúrt egy tetanusz típusú injekciót. Élmény volt hazáig biciklizni.Otthon arra gondoltam, hogy bosszú volt - e a csuka részéről, vagy csak egyszerű véletlen. De nem tudtam eldönteni. Azóta többször megfordult a fejemben, hogy ez a nemes ellenfél, melyet tisztelek és becsülök, így akarta - e megbosszulni, hogy én akkor elszakítottam az élőhelyéről. A leckét megtanultam, és nagyobb tisztelettel közelítem meg vizeink mohó ragadozóját. Amikor nincs szükségem halra, legyen akármekkora is a zsákmányom, visszaengedem őkelméket.

A sellő (1999)

2007-11-10T18:53:00.000+01:00

Kicsit nosztalgiázom és megosztom veletek ezt az firkát. Remélem tetszeni fog, bár nem legyezésről vagy pergetéstről szól. Csupán csak egy fantázia. Az egyetlen irásom amely nem erről a két módszerről szól. Ne kérdezzétek miért. Csak úgy kipattant a buta fejemből. Félre lépés....Jó szórakozást! Képek nélküli irás!

Sellő

Július van. A nyár legmelegebb hónapja. A család a szokásos nyári üdülését tölti a Balaton mellet. A beutalót a Kalmárné szerezte. Rendes asszony. Tudja, hogy szeret pecázni a férj és mindig víz mellé szerzi. Már a hatodik napot töltötték az üdülőben és Géza még semmit sem fogott. Persze a gyerekzsivaj, meg a fürdőző feleségek elzavarják a halakat. Pedig olyan jó helynek ígérkezik a nádzug és csak vendégek pecázhatnak ott. Na, mindegy talán holnap. Tegnap megígérte az asszonynak, hogy ma ő lesz a gyerekekkel. Jobb program híján Géza elviszi a gyerekeket vizibiciklizni. A szeme sarkából figyeli a jó helyeket, na, meg persze a fürdőző lányokat. Rosszul nősült. Meggondolatlanul választott. Rendes az asszony csak házsártos. Soha nem elégedett. Állandóan szekálja a horgászat miatt, semmi megértés. Talán egyszer megérti. Ámbátor lehet hogy érzi, mintha miatta menekülne ki a vízre és ezért..... ki tudja ? Mindig elvállalja a túlórát, a vidéki kiküldetést, mindent, hogy egy kicsit egyedül legyen, távol a némbertől. Elhatározta, hogy virradatkor kiül a nád melletti stégre, és mindenképp halat fog.
Majd ő megmutatja, hogy igen is tud horgászni eredményesen is ! Este beetet száraz kukoricával, meg egy kis tarhonyával, hátha a dévérek beindulnak. Reggel négykor megcserren a vekker. Gyorsan lenyomja, nem akarja hallgatni a rosszindulatú megjegyzést. Nem ébredtek föl. Nagyot sóhajt, majd csendben elkezd öltözni. A botokat már tegnap összekészítette, ott várják a sarokban. Szép rendben állnak, mintha az óra csörgésére vágták volna vigyázzba magukat, és már alig várnák az indulást. Lassú, nesztelen léptekkel oson ki. A nedves fű csiklandozza a bokáját. Apró neszek minden felől : ez az éjszaka hangja. Mikor kiér a csónakhoz, már megnyugszik. Nagyot szippant a friss balatoni levegőből, és berekja a cuccait a ladik végébe. Kellemes nyugodtság járja át testét. Halkan lapátol, a csónak lágyan suhan a vízen. Már látszik a stég. Csak semmi kapkodás. Szép nyugodtan kiköti a stég lábához a csónakot, és kipakol. Elrendezi a felszerelést : minden kéznél van. Rendszerető ember. A keszegezővel kezd. Az úszó pontosan a tarhonyás etetés helyén landol. A bóbitája eltűnik a víz alatt, majd beáll. Ez megvolna. Most jön a nehéz tüzérség. Apró kis csobbanás hallatszik, mikor a pontyozó a vízre ér. Igazítás az úszón - és már csak várni kell. Etet még egy kicsit és kinyújtózik. Remekül érzi magát. A távolban lassan pirkadni kezd. Ekkor a keszegező úszó eltűnik ! Géza bevág. Egy tenyeres dévér a jutalom. Beteszi a szákba. Reménykedni kezd, talán mégis.... Nincs idő elmélkedni, itt egy újabb keszegfi. Beindult a hal !!! Már a tizedik dévért teszi a szákba, amikor csobogást hall bal felől. Odanéz és lemerevedik a látványtól. Egy gyönyörű pucér női test bontakozik a párából. Soha nem látott ilyen karcsú testet. Érett harminc körüli a nő. De mintha tizennyolc lenne. A bőre bársonyos, és a víztől kicsit libabőrős. Festői a kép. Mintha egy sellő lenne. Reméli, nem az. Kerekded keble teljesen leköti a figyelmét. Úgy bámul, mint kamaszkorában, amikor meglesték a lányokat a tornaöltözőben. A nő észre veszi, hogy közönsége akadt. Kedvesen elmosolyodik, és integetni kezd :
- Helló !
- Helló - mormolja Géza.
- Van már hal ? - kérdi a tünemény, és közelebb megy a stéghez.
Géza torkában a mintha egy gombóc lenne, nem tud megszólalni.
- Van valami ? - kérdi ismét a nő.
- Iiiigen - feleli felbátorodva.- Néhány keszeg.
- Nem zavarom ?
- Nnneem.
Szép lassan felmászik a stégre, és leül a megilletődött Géza mellé.
- Maga mindig így bámul ?
- Óh, elnézést - feleli zavartan, és majd elsüllyed szégyenében. - Csak meglepődtem, nem gondoltam, hogy ilyenkor is fürdenek a Balatonban.
- Én ilyenkor szeretek, mert olyan csöndes és gyönyörű itt minden kora reggel.
- Kapása van !
- Igen látom - majd ismét partra terel egy keszeget. Honnan tudta, hogy kapás van?
- Tudja, tíz éve ide járok nyaralni, és néha én is pecázok, megnyugtat. Mindig július közepén jövök, akkor érek rá.
- Itt szokott horgászni ?
- Itt is . Mindig máshol. De én mindig visszaengedem őket. Sajnálom a halakat. Olyan ártatlanok. Majd behunyja a szemét, és a kelő nap sugaraiban fürdőzik.
Géza a szemsarkából nézi a karcsú lábakat és az egész testet. Csodálatos! Érzi, hogy hevesebben ver a szíve. Hirtelen feláll a nő.
- Azt hiszem megyek, úszom még. Jó pecázást! Aztán görbüljön a bot !
- Viszlát ! Jön holnap is ?- kérdi felbátorodva Géza.
- Nem. Még ma hazamegyek.
Amilyen hirtelen jött, úgy el is megy.
Lassan elúszik, nehogy felzavarja a halakat. Mosolyogva integet. Majd szép lassan távolodik.
Géza bárgyú vigyorgás közepette félénken visszainteget, és ekkor veszi észre, hogy enyhén remeg. Tizenöt éve érezte magát így utoljára. Tíz perc alatt szerelmes lett.
Még a nevét is elfelejtette megkérdezni. Mindegy. A nevek nem fontosak, csak az érzések. Lassan, nyugodtan elkezd pakolni. Kitekeri a pontyozót. Leveszi az érintetlen kukoricát, és szórakozottan a zsebébe teszi. Már a keszegek is leálltak. Összerakja a botokat, majd lenyúl a szákért. Kioldozza a száját, és a tartalmát beönti a vízbe. Menjetek keszegeim - suttogja.
Az üdülőbe érve bemegy a szobába. A család már ébren van.
- Sziasztok ! - kiált boldogan.
- Ma se fogtál semmit, te balfácán ? ! - rivall rá az asszony.Géza válasz helyett azonban csak felhúzza a vállát, és leül a fotelba. Kezébe veszi a napi sajtót és böngészgeti. Az asszony morog a drága pecabotokról, meg a meg nem fogott halakról, de Gézát nem érdekli semmi más, csak a saját boldogsága. Meg persze az, hogy ha hazaérnek, első dolga lesz szólni a Kalmárnének, hogy jövőre mindenképp július közepére szeretne beutalót.

Pergetők Délegyházán

2007-11-04T23:18:00.000+01:00

Az úr 2007.évében, november havának harmadik napján adtak randevút egymásnak a pergetőhorgász fórum látogatói Délegyházán. Hajnali fél nyolcra volt hirdetve a találkozó. Kialvatlanul, de tettre készen érkeztünk – jó negyedórás késéssel- meg Nacsával a helyszínre. Aki aznap reggel a délegyházi kisbolt és kocsma környékén járt, bezony lehet meglepődött. A remegő kezű ampullafogyasztók bolt előtti helyét horgászok foglalták el. A kezdő 11 nick név szerint a következő: Emcsé, a házigazda, Szavalaci, Golyocska1, LL, Scientist, Acme, H_Marci, Aresius, Nacsa, Kefe és jómagam mint fórumtárs. Gyors bemutatkozás után mindenki bepréselte magát a szállító járművekbe és irány a tettek mezeje: a délegyházi kavicsbánya tó. Partra érkezés után tovább folytatódnak a beszélgetések és a történetek mesélése. Ebből bőven kiveszem a részem. Sajnos túl sokat is pofázom, ezért utólag is sorry. Scientist kolléga körbe kínálgatja az ír nép isteni eredetű nedűjét (Jameson párlat). Nem spórol vele, az már szent. Olyan adagot önt nekem, hogyha az autóm tankjába tölteném, hazáig elég lenne benzin helyett. Nézegetjük egymás felszerelését. Kézbe kapjuk, megcsodáljuk, megpróbáljuk átmenteni a saját táskánkba a kiváló cuccokat.A napijegyek megváltása után mindenki bizakodva tekint a csendes víztükörre. Aresius kezdi a fogások sorát. Szép méretes dobóhálót fog már a legelején. Persze megy a cukkolás. Emcsé sem marad ki belőle. Lehet tényleg az övé volt? Nagyon pirult ott a parton. A második fogás is Jánoskát dicséri. Fekete, közel méter hosszúságú porszívócső az áldozat. Nem akar fényképet róla. Ha nem, hát nem. Mondanom sem kell, megint elkezdődik a cikizés. Te, Csaba van hal is a tóban? Társadalmi munka vagy horgászat ez a találkozó? A jókedv szinte végigkíséri napunkat. Megérkezik 3P és kedves felesége, Zsuzsi is. Már aggódtunk, hogy nem jönnek. Nem miattuk, az ebéd miatt. Ugyanis ők a szakácsok. Csülkös babgulyás a beígért étel. Csorog a nyálunk már most, de várni kell még egy kicsinykét. Zörög a nád, csikorog a kavics, ékezik Acme: fogtam egy fekát! - mondja lihegve. Kérés nélkül is mutatja a fényképet. Mindenki egyből új lendülettet kap. Merre fogtad? Mivel? Záporoznak a kérdések. Nem irigy, megmutatja. A hídon lévő zárt kapun átmászva (úgy látszik, akadály verseny is van a programban) lépteinket szaporázva menetel kis seregünk a parton. Sekély vízmélységű területen állnak bandában a keszegek. Itt fogta társunk is a pisztrángsügerét. Elkezdünk dobálni. Másodikra fogok Hardcore Crankbaittel egy szép nagyszájút. Gyors fotó után már eresztem is vissza. Továbbállok, de a víz itt még kisebb. Wobblert cserélek. Ezüst színű, fekete pettyes (HSR) Yo-Zuri Pin’s Magnet-ra esett a választásom. Talán ötödik dobásra fogok is egy apró fekuszt. Aresisus nem bírja cérnával. Odarohan hozzám: adj már valami jó csalit, én is karok fogni. Kap tőlem egy úszó 7cm-es Yo-Zuri Crystal Minnow-t, GHIW színben. Megmutatom neki, hogyan vezesse. Lelkesen figyeli, majd elszelel vele. Talán jó, ha tizet dob és akaszt egy 34 cm-es pisztrángsügeret. Ekkora mázlit! Mostmár persze akarja azt a fényképet. Amíg pepecselünk, addig Acme nem tétlenkedik. Fog még egy fekát Salmo Pike-al. Gratulálunk neki és őt is lefotózom. Pecálunk tovább bőszen. Ismét fogok egy feketét. Ja, kérem ha egy bolt beindul! Zörög a telefon, jön a nagy hír: kész az ebéd. Mint a kóbor macskák úgy sündörgünk a bogrács körül. Befaljuk a meleg gulyást, megvitatjuk a nap eseményeit. Ezúton is szeretném megköszönni 3p-nek és feleségének Zsuzsának a remek kaját. Tudom, a 300ft-ot még nem adtam oda. Rendezem majd. Ebéd utáni ejtőzés közben kiderül, Kefe is fogott kanállal egy csukát, Szavalaci pedig egy kis pisztrángsügeret Rapala FR CW műcsalival. Teli gyomorral, lelkesen indulunk ismét horgászni. Acme kezdi meg a sort. Salmoval fog egy 40cm-es süllőt. Megsüvegeljük majd megyünk vissza a helyünkre. Közben végre Golyoka1 is fog Salmo Perch-el halat. Egészséges, jó húsban lévő fekete a zsákmánya. Koreográfia a szokásos. Catch, katt and release. Alig lépek kettőt, Jánoska rikkant. Nagy halat fogtam! Méghozzá milyen szépet!-állapítom meg. A nap legnagyobb és egyben legszebb halát fogta a 7cm-es Yo-Zuri Crystal Minnow-al. Gratula neki. Hiába, jó csalija és jó mestere volt. Esteledik. A kapások nálam abbamaradnak, de nem úgy Golyocska1-nél. Fox Micro Mouse (ritka randa színű) csalija fog egy nagyszájút. Mázlista ő is. H_Marci is fog egy nagyszájút gumihallal. Megy ez kérem, csak csinálni kell. Lassan sötét lesz. Süllőben reménykedünk. Aresisus Ugly Duckingra cseréli wobblerét. Nem találjátok ki. Ismét fekuszt fog. Szerencsés a gyerek. Tuti szarba nyúlt, vagy disznókat tenyészt sumákban. H-Marci és Scientist és a kiskoma indulnak haza. Elbúcsúzkodunk, majd sütyiben reménykedve átmegyünk a tó túlsó végébe. Emcsé jó házigazda módjára megmutatja a tikos helyeit, de az este nem hozza meg a várva várt süllőt. Nem baj. Nagyon szép nap volt ez így is. Jó volt találkozni a fórumtársakkal. Arcokat társítani a nicknevekhez, avatarokhoz. Több ilyen rendezvény kellene. Legközelebb talán még többen leszünk. Addig jó fogást és sok halat!

Alkony és pirkadat

2007-10-30T23:09:00.000+01:00

A cím nem keverendő össze Quentin Tarantino "Alkonyattól pirkadatig" c. remekművével. Ebben a történetben nincsenek vámpírok. Igazat megvallva Zombi (Yo-Zuri Zombi Shad)majdnem akadt, de nem vállalta a fellépést,biztos félt a víztől vagy a halaktól... Kanyarodjunk vissza fő vonalunkra, a horgászatra.

Alkony

Vasárnap délelőtt felhívott Matya barátom: Gyerünk pecálni! Alszol még? Már majdnem 11 óra van! Mondom nekije: te igen nagytudású, éjjel visszaállítottuk az órát! Még 10 óra sincs! Gyere ebéd után oszt kiugrunk dobálni. Egy óra körül ért ide"órás" hősünk, indulhatunk is lóbálni. Mint kiderült, Matya csak legyes pálcát hozott. Nem gond, mondom, ilyenkor jól mozog a balin is, majd arra "gyúrjál". Kiérve a tettek mezejére látom ám,hogy Mici barátom már vallatja a vizet. Kurta köszönés után az esélyeinket tudakolva szomorúan hallom, hogy ma nem fogják széttépni a zsineget a komák. Eszembe sem jut, hogy esetleg ők csinálnak valamit rosszul. A hír nem keserít el. Táskámban kutakodva gyorsan eldöntöm, popper lesz a kezdő játékosom, pontosabban a gyönyörű színekben pompázó 7 cm-es ZZ Pop-PC. Nem horgásztam még vele. Szeretek kísérletezni, ismerkedni az új szerzeményekkel. Első dobás után már megállapítom, hogy nagyon szépen szól a japán műcsali. Micsoda boldogság lenne ha gyártanának 9cm-es méretben is! Sebaj, azzal kell beérni, ami van. Második dobásra van is jelentkezőm. Apró kis fekusz ficánkol a horgom végén. Gyors fotó és már mehet is vissza a kis koma. Bő negyed óra alatt fogok még vagy 5 db-ot. Mici nem bírja cérnával: mi a faxot raktál fel? Nincs még egy? Volt még egy. Viszont az csak CR színben. Nem zavarja nagyon. A sügereket sem. Már elsőre odatöröl neki valami szebb fajta, de lemaradt. Na azért- örvendek magamban. Nehogy már a nyúl vigye a puskát!Erre a szemtelen fráter akaszt még egyet. Az már nem marad le. A koreográfia hasonló az előzőkhöz. Fotó és uzsgyi vissza a vízbe. Szürkület kezdetére 13:7 a javamra. Idegenben nem is rossz eredmény. Közben megérkeznek Feriék is. Piaci légy kezdő szemtelenkedő hozzá képest. Mire kimondja az üdvözlő szavakat, már turkál is a táskámban. "Neked mindig olyan jó csalijaid vannak!" jelszóval már böki is fel a vadiúj Hardcore prémium wobblerem. Köpni-nyelni sem tudok. Fél disznót adnának érte máshol, ő meg csak úgy besuhintja a kövek közé. Nem akad el. Egy egész dolomit gördül le a szívemről, úgy megkönnyebülök. Mondom neki, dobj a nyílt víz felé, ott jobban megy. Persze inkább csak a kis zöld mütyüröm miatti aggódásom késztet erre a kijelentésre. Talán a harmadik dobásra odanyúl neki valami, de nem akad. Túl későn reagálja le a kapást. Újra dob, teker vagy négyet... durr megtörli neki megint! Szinte szétrobban a víztükör az akasztás utáni pillanatokban. Jó hal van a horgon, jelzi a spicc bólogatása. Ilyen mázlistát! Büszkén állok a kövön, hiába az én csalimra jött! Futkározik fel-alá a parton cimboránk: merítsétek már ki! Amikor meglátom, mekkora balint fogott, - merthogy az volt a tettes- majdnem leverem neki a horogról. Másodikra alámerítek. Hatalmas állat. Milyen szép ezüst testű fenekeszeg! Minden őn, amit látok, ámulatba ejt. Ők a mi lazacaink. Mondhatjuk úgy is, hogy a szegény ember tarponja. Zoli cimborám így szokta emlegetni. Mindkét megállapítás helyénvaló. Kedvesem nyáron fogott másfeles balinja igazi ékszer volt. A szezon legcsillogóbb hala címet nyerte! A mérleg nyelve közel 5 kg-nál áll meg. Persze csak a képzeletbeli nyelve, mivel már modern pecások vagyunk, digitális mérlegünk van. Könyörgök Ferinek, dobja vissza, de nem tudom meggyőzni, ezért bosszúból karácsonyra elektromos kapásjelzőt kap tőlem ajándékba. A mi köreinkben ez a legnagyobb szégyen ami érheti a horgászt! Azért csinálok Feriről és zsákmányáról egy képet. Már akkor tudtam hajnalban itt a helyem. Izgalmas délutáni kaland volt. Matya sajnos semmit sem fogott. Becsületére váljon, dacolva az esővel és a széllel, végigdobálta azt a pár órát. Miközben pakolunk, Mici fog egy apró süllőfiókát. A kis falánk 5 cm-es Micro Arms-ra jött.Pirkadat

Az óraátállítás miatt hamarabb világosodik, ezért már hat órakor a vízparton hadonászunk Norbi barátommal. Már a legelején fogok egy szebb (41 cm) pisztrángsügeret új kedvencemmel, a tejfehér Hardcore wobblerrel. Sajnos a fotó nem sikerül jól,- ezért Norbi büntetésből jössz egy tekercs zsineggel!-marad a bevésődött emlék. Legalább fél órát kell várni a következő kapásra. Piciny kis fekusz marja el 9 cm-es kedvenc fahalam. Cserélek, hátha....Már két hete vettem a 10 cm-es Banana Boat GT top water csalimat és nem fogtam még vele. Éppen itt az ideje, hogy végre megtörjön a jég. Szépen teszi magát ide-oda a víztetőn, táncot jár az apró hullámokon. Egyre sűrűbben nézegetem az órámat. Nemsokára nyolc óra, menni kell dolgozni. Dobok még párat és menjünk!- szólok hátra. Már csak egyet kellett dobni. A vízre érés után talán kettőt tekertem az orsón, amikor szép komotósan beszippantotta egy hatalmas száj a "banáncsónakot". Be sem kellett vágnom, éreztem, hogy jól akad. Elemi erővel húzott a nagyszájú. Barátom melettem izgult grippel a kezében. Halam igazi harcos volt. A kis méregzsák 4-5 alkalommal is kiugrott a vízből. Rázta a fejét, szabadulni akart a szúró érzéstől. Nem tudta még, amit már sok társának megtanítottam: csak nyugodtan, úgyis vissza kerülsz a vízbe, nem vagyok én "halfarkas"! Nehezen adta fel a küzdelmet. Végül győzött a modern kor horgásza. Micsoda pompás hal ő is! Az ezüst testűvel ellentétben szép olajzöld és a fejrésztől a farkáig fekete sáv húzódott rajta. Mindkét faj egyedei megérdemlik a szabadságot. Rajtam nem múlik. Villant a vaku, csattant az exponáló gomb párszor, s már tettem is vissza szenvedélyem tárgyát. Ez a nagy fejű, hatalmas szájú pisztrángsügér a grip digitális mérlegén 3,20 kg-ot mutatott és 51cm hosszúságú volt. Ő volt a nap hala, ez vitathatatlan. Már nem horgásztam tovább. Leültem a kőre és néztem, ahogy a hajnali pára lassan szertefoszlik, miközben összerámoltam a motyót. Fáradtan, álmosan ültem az autóba, de úgy éreztem, megérte kijönni. Nem mindennap találkozom ilyen nemes ellenféllel. Élj sokáig, te színpompás sügér!

Balin a viharban

2007-10-25T23:35:00.000+02:00

A köztudatban él egy hiedelem, miszerint a horgászok nem teljesen normális emberek. Lehet benne némi igazság. Menjek? Ne menjek? Gyakran teszem fel magamnak ezt a kérdést, amikor horgász szempontból nem éppen ideális az időjárás. Többnyire persze megyek, mert hajt valami ősi zsákmányszerző ösztön. Így voltam minap is. Igazi ganyé idő volt. Teljes hidegfronti hatás, a hőmérséklet lassan a küszöb alatt. Bónuszként még a szél is fújt. Nem olyan szellőféle, hanem igazi elemi erejű viharos szél. Azért mégis elindultam horgászni. Egész nap új szerzeményemen
járt az eszem. Viszketett a tenyerem, hogy próbára tegyem ezt a tejfehér foam wobblert. Másfél óra volt még hátra sötétedésig. Ennyi talán elég is lesz. Gondoltam, majd jól letesztelem és meglátom, hogy dolgozik a lassan sodródó vízben. Halra nem számítottam ilyen szélsőséges körülmények között. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy titkon nem reménykedtem valami zsákmányban. A zsinórom szintén "első bálozó" volt, kíváncsi voltam rá is. Itt volt az ideje lecserélni a régi zsineget egy újra. Nagyon sokan szeretik és dicsérik a Yo-Zuri Hybrid monofil madzagot. Lássuk, mit tud. Átlátszó 0,28-as (8lbs) került a dobra. Erős, masszív damilnak néztem. Az is, de "a puding próbája" persze még hátra volt. A műcsalim,melyet kipróbáltam, egy prémium kategóriás 8g súlyú és 6,5cm hosszúságú, foam testű, tejfehér színű (MWH-Milk White) Yo-Zuri Hardcore Crankbait volt. Első dobáskor azt hittem, kotyog a bot tagom. Megnéztem, de minden rendben volt. Akkor hasított belém a gondolat, hogy a wobbler
belsejében lévő golyók csattannak. Egy mágnes van elrejtve a testben és a wolfram golyók dobáskor villámgyorsan a farok részbe masíroznak, elősegítve ezzel a gyors, hosszú és pontos dobást. Szaknyelven "Tungsten Magnetic Weight Transfer System". Ez crankbait csali a vízoszlop felső részét hivatott átfésülni. Nagyon erőszakos,bevontatáskor sem merül 30 cm-nél mélyebbre. Bepöccintettem a lábam elé, hogy megnézzem mire képes ez a "mütyürke". Ami már elsőre feltűnt, hogy lassú csalivezetésnél is jól rázta a seggét (shake baby shake). Rajtam és rajta nem múlik,az már egyszer szent. Táncoltassuk meg a kicsikét! Szép hosszú dobás után
egyből belekezdett a táncba. Néha meg-megállítottam, majd újra elindítottam. Az orkán erejű szél miatt sokszor kicsit nehéz volt felvenni a kontaktust a csalival vízre érés után. Így ment ez jó fél óráig, amikor is egy lavórnyi burvány jelezte a hardcore mögött, hogy van érdeklődő. Szinte megbabonázva bámultam a vízre. Ilyen hullámzásban és viharban a víztetőn volt kapásom? Újra éledt bennem a remény. Az új bedobás után kicsit lassabban kezdtem húzni a "fehér egerem". Félúton járhatott, amikor durr, megtörölte a balin a wobblerem. Szinte kiugrott
a vízből vele. Elsőre lehúzott vagy 10 m damilt. A botomon éreztem, hogy ez bizony nem
kis hal, az már biztos. A part felé közeledve még párszor kirohant, de két perces fárasztás után sikerült megszákolni. A szívem a torkomban dobogott, amikor megláttam ezt a pompás, ezüst testű halat. Te jószagú...milyen nagy! Gyorsan megszabadítottam a horogtól, hogy minél
előbb visszakerüljön az éltető elemébe. A nagy kapkodásban sajnos rosszul állítottam be a fotómasinát és nem lett valami csúcsminőségű a kép. Az élmény viszont örökre bevésődött az agyamba. Dobáltam még párat, de már majdnem vak sötét volt, így hát befejeztem a pecát. Nem is számítottam kapásra, nemhogy ilyen nagy halra... A zsinór és a csali szerencsét hozott. Hazafelé menet felhívtam pár embert, megosztva velük az élményem. Mi lesz itt normális időjárásban? Azt hiszem muszáj lesz még vennem pár "hófehérkét".

Szabó "Skitter" Ákos képei, rajzai

2007-10-23T00:27:00.000+02:00

Soha nem látott (de remélem egyszer személyesen is találkozunk) horgásztársam alkotásaiban gyönyörködhetünk ebben a rovatban. Műlegyezők és pergetők örömére pár kép:

Közönséges herelégy (akvarell)
Imádkozó sáska
Gyötrő szúnyog (akvarell)
Aktuális önarckép - részlet (akvarell)Pszeudo-lótücsök (akvarell)

T3600c & Tasman Devil (ceruzarajz)

Zagymosás (In memoriam Zazar) (litográfia)

Vissza a jövőbe

2007-10-22T12:13:00.001+02:00

Akár ez is lehetne a mottója ennek az írásnak. A mai felgyorsult világunkban (atomkor), amikor már szinte mindent a gépek irányítanak és robotok dolgoznak az emberek helyett, sajnos az emberi kéz, mint munkaeszköz kezd elhalványulni, leáldozóban a csillaga. Szerencsére vannak, akik nem állnak be a sorba. Iparosodásukat, munkájukat, fejlődésüket nem a szalagsor, hanem az otthon melege és a kézzel végzett aprólékos munka befolyásolja. A profit, mint olyan, számukra csak másodlagos tényező. Ők a régi világ utolsó lovagjai: a kézművesek. A horgászatban a botépítők és a műcsali készítők tartoznak ebbe a kasztba. Gampel Pista barátom mindkét szakágban otthonosan mozog. Bár mint légykötő művész még nem ismert, viszont botjait már sokan dicsérik és csodálják. Kezembe akadt nekem is egy karcsú RST blankre épült pergető pálca. Made by Gampel felirat vigyorog rám a botról. Nézegetem, forgatom, csodálom a szép megmunkálást. Karcsú, 270cm hosszúságú. A hardware része a mai kornak és elvárásoknak tökéletesen megfelelő. Az orsótartó Fuji DPS 18 típusú. A legegyszerűbb és mégis a legmegbízhatóbb „reel seat” a piacon. Közel húsz éve, - de lehet, tán több is - előszeretettel alkalmazzák olyan nagynevű és komoly múlttal rendelkező cégek, a saját termékeikhez, mint a Hardy, Greys, Daiwa, stb. Anyagát tekintve műanyag, amelyet én jobban kedvelek a fémnél, mivel nem olyan rideg és hideg, a hűvösebb időkben való horgászatokkor. A nyél rész Super AAA minőségű portugál parafa (cork). Rendkívül sima és tetszetős. Pont kézre simuló. Az alsó nyéltag -nekem egy picit hosszú- végén ízléses, ám kissé ódivatú, tradicionális Bruce and Walker végdugó feszít büszkén. A gyűrűsor egytalpas Fuji sic. Személy szerint jobban szeretem a kéttalpas gyűrűket, de remélhetőleg megállják a helyüket horgászatkor ők is. Előnye, hogy könnyebb, mint dupla talpas társaik. Ezáltal a bot is sokkal kevésbé fárasztja kezünket és a vállunkat. Már rögtön az elején érzékeljük azt a tényt, hogy milyen könnyű és rugalmas bot. Azért nem elhanyagolható az összsúly. Sokszor egész nap hajigálunk vele. Vállizületi problémák elkerülése végett is jobb egy könnyebb pergető bottal horgászni. A műlegyezésben a helyes bottartásra és súlycsökkenésre komoly szakirodalom is van. Ez komoly! Visszatérve magához a termékhez: szintén feltűnő, hogy milyen szép és igényes a Gudebrod cérnával történő bandázsolás (gyűrűkötés). Az ínyencek és sznobok akár a nevüket is ráírathatják a Gampel botokra. Sőt, akár a bandázs színét is kiválaszthatják. Jómagam is éltem a lehetőséggel. A finom szövetbe bújtatott botzsák is passzol az igényes kivitelezéshez. Kicsit hiányolom róla a márkahímzést, de gondolom később ez is pótolható lesz majd. Nagyon vártam már, hogy horgászat közben is kipróbáljam ezt a „kézimunkát”. A botom a rajta feltüntetett dobósúly szerint 7-38g-ig terhelhető. Apró 6 cm-es 12,2g-os crankbait wobblerekkel próbálkoztam először. Nagyon jól éreztem a spiccen, ahogy veret a duci fat free shadom. Szinte élt a kezem alatt a kis csali, ahogy vezettem. Talán tizedik dobásra már jött is egy jelentkező, de lemaradt. Pár perc múlva meg volt a tettes. Közel 35cm-es pisztrángsügeret fáraszthattam. Nagy élmény volt érezni a boton ezt a kis harcost. Botom jól dolgozott és mindvégig remek kontaktusban voltam a hallal. Tovább horgásztam, de semmi sem jött. Gyors csali csere után már egy 19g-os skitter walk hasította az eget. Nagyon jól lehet dobni ezt a terelőlapka nélküli top water csalit. A bot spiccét a vízig toltam lefelé és úgy húztam be. Az előző műcsalihoz képest ez még jobban élt. Minden apró mozzanat végigszaladt a botomon. Élvezet volt vele horgászni. Boldog voltam és önfeledt. A kapást már észre sem vettem, annyira átszellemültem. Közel kettes balin vert oda a walkra. Jól dolgoztatta a botom és megpróbált néha-néha kitörni. Mindvégig én irányítottam és a gyors kirohanásokat remekül követte a bot eleje. A továbbiakban fogtam még 6 db sügeret és 2 balint. Soha rosszabb botavatást. Összhatását tekintve gyors és gerinces pálcát tartottam végig a kezemben. Az összes wobbler, amit használtam jól dobható és érezhető volt. Minden reklámszag nélkül bátran mondhatom, hogy etalonnak számítanak a pergetésben ezek a horgászbotok. Erre csak egy baráti beszélgetés lehet a legjobb példa. Yopp cimborám dobott párat a „Gampel rod”-al és egyből beleszeretett. Rohant haza telefonálni és megrendelni egy hasonszőrű társát Azóta gyakran mondja, hogy jól beültettem a hintába, mert szeretne másik botot is venni, de a legtöbb úgynevezett bolti termék, már nem felel meg neki, és így kénytelen megint rendelni a Pistától egy másik, kicsit könnyebb és rövidebb botot. Azért bárhogy is pörög a fejlődés kereke, a kézimunkára és az emberi odafigyelésre, a jó termékre minden bizonnyal lesz még érdeklődés. Műanyag és „chips ízű” világunkból kiszabadulva a természet lágy ölén átérezve azt a röpke pillanatot gyakran elgondolkodom, lehet, hogy nekem más korban kellett volna születnem. Amikor a pékségben sült zsemle illatát érzem és a plázák helyett kedves barátságos apró kis boltokból, vidám kereskedők mosolyognak vissza rám. A benzinszag, mint olyan ismeretlen fogalom és a lócitromot kerülgetem a macskaköves úton. Az apró Sörház utcai boltba belépve és kezemben igazi mesterművel -amely kézzel készült-gondolatban néha visszarepülök egy századot vagy századokat, és Isaac Walton mesterrel diskurálgatok az Avon folyó völgyében. Mindketten nézzük a naplementét és suhogtatjuk a Gampel tonkin nádbotunkat és megelégedve bólogatunk egymásra.

3 nap

2007-10-18T15:38:00.000+02:00

Ez a kis történet három viszontagságos horgásznap meséje. A mesétől csupán annyiban különbözik, hogy itt nem kell lódítani, mindez valóságos és megtörtént eseményen alapszik. A hely és a személyek ismérve nem csupán a véletlen műve.Október 16. Kedd

Szép őszi nap volt. A fákat a levelek sárgába és rozsdabarna színbe öltöztették. Lassan komótosan vetik majd le ruhájukat. Készülnek ők is már a télre. Nekünk horgászoknak a csuka és süllő szezon kezdetét jelentik ezek a jelek. E tények megfelelően a Gönyű-i Duna-holtágra készültünk Norbi barátommal, délutáni csukázásra. Alkonyatkor a balinokat, estefelé pedig a süllőket kergetjük majd az élő Dunán. Legalábbis ez volt a tervünk. Ha csuka, akkor elsősorban a belly boat-os legyezés jöhet szóba. Indulás előtti gyors leltár: belly boat, neoprén melles, bakancs, békatalp, mellény, legyek, botok, orsók, pergető motyó estére. Minden megvan. Irány Gönyű! Az idő szinte tökéletes. Levél sem rezdül a fákon. Minden legyes fohásza a szélcsend. A falut elhagyva kanyarodnék rá az ismerős földútra, de nem tudok. Munkagépek hada lepi el a szememnek oly kedves mezőt. Azaz a volt mezőt. Mert már komoly földmunkák vették kezdetét. Tudatosult bennünk a tény: épül az erőmű. Már régóta mondogatják, de nem hittem, hogy idén elkezdik. Csukázás kilőve, állapítom meg a szomorú tényt. Bambán bámulunk egymásra: most hova, koma? Agysejtek zakatolnak, új tervet kell készíteni. Gyorsan meg is vagyunk vele. Új célpontunk az Ácsi kövezés. Ha már ide eljöttünk akkor a környéken lógassunk. Egy gond van csupán: én azt a helyet csak a vízről ismerem. Azért megtaláljuk partról is a sarkantyúkhoz vezető utat. Mire leparkolunk, a hűtővizem éppen felforrt. Hála a trehányságomnak van a kocsiban üres műanyag flakon. Friss Duna vízzel pótolom a hiányzó folyadékot. A fák és a mély víz miatt a pergetés mellett döntök. A legyes cucc parkoló állásban helyezkedik, sajnos. Mélyretörő, felúszó Bomber Fat Free Shad mellett döntök. Kopogtatom a mederfenék köveit. Néha elakadok, de valahogy mindig sikerül kipöccintenem a wobblerem. Nem akad jelentkező a duci csalimra. Ha a sütyik nem esznek, akkor lássuk a balinokat. Ezüstszínű 9cm-es LC a következő fegyverem. Rángatom, tekerem, lassítom, táncoltatom a sodrásban. Ha balin lennék, nem tudnék ellenállni neki. Nagyon jól mozog, de semmi érdeklődés nincs iránta. Úgy látszik, nem egyezik az észjárásunk. Kínlódok már. Nem jó dolog ez a haltalanság. Cserélgetek össze-vissza. Popperek, Walkok, SSR, minden titkos favorit a kezembe kerül, de mindhiába. Közben Ugly Duckingal Norbi fog egy gyerek balint. Kicsit savanyú a szőlő. Lassan kezd sötétedni, úgyhogy a szürkületi fényben botorkálunk be a párhuzamkövezésre. Miközben a naplementében gyönyörködöm majdnem orra bukok egy nagy sziklában. Nekem itt jó is lesz, állapítom meg. Fejlámpa kattan, és már cserélek is a jó bevált J11-re. Lassan vallatom a kövezés szélét. Semmi. Kicsit beljebb loccsan egy sütyi. Oda dobok, de semmi. Lentebb egy spricennés. elkezdtek mozogni a tüskés hátúak. Tele vagyok reményekkel. Aztán meghallom lentről az utasszállító hajómotorját. Cifrát káromkodok, majd leülök egy kőre. Kis időbe telik, míg a hajó továbbáll és a víztükör elsimul. Újra dobálni kezdek, mikor fentről jön bónuszként még két hajó és távolabb egy uszály. Elmennek végre, de már nincs rablás. Csak a sötét és a néma csend. Attól függetlenül, hogy nem fogtam halat, nagyon jól éreztem magam. Szeretem a Duna sejtelmes csobogását hallgatni és kövekkel csipkézett partjait járni. Majd talán legközelebb kegyesebb lesz hozzám kedvenc vizem.Október 17. Szerda

A tegnapi betli után korán hajnalban már Bokodon vagyunk. Süllők, balinok, harcsák, pisztrángsügerek, esetleg csukák reményében korán keltünk. Kint jut csak eszembe, hogy pontyokat telepítettek a tóba és már kint ülnek a tettre kész sporik. Mindegy majd hamar meg fogják a kvótát, és akkor lesz hely dobálni. A csatornát vallatjuk, de semmi kapás. Mellettünk a Kukorica Jancsi baráti kör (így hívom a csipeszes, diszperzites vödrös, kukorica csali horgászokat) tagjai aprítják a kapitális 35-38cm-es tükrösöket. Elkezd végre rabolni a balin. Persze ott, ahol a sok fenekező bot spicce a víz felé mutat. Odapofátlankodom és megkérdem, hogy amíg fárasztanak, dobhatnék-e párat. Nagyon készséges a sporttárs. A két bedobott 300g-os bot, mint két szigorú testőr vigyáz rám. Jobbról-balról egy-egy. Köztük cincálom a wobblereket, reménytelenül. Már a nap is feljön az égre. Mondanom sem kell, hogy a balinok el is tűnnek, mire az egyik horgász bezsákolja a megfogható mennyiséget és elfoglaljuk a helyét. Már csak a "nagyszájúakban" reménykedhetem. Popper pajtás szántja is bőszen a vizet. Talán 10. dobásra akasztok egy termetesebb példányt. Olyan 44-45cm körüli. Erős, egészséges jó húsban lévő. Gyors fárasztás, fotó, és már megy is vissza. Tettem nem marad szó nélkül. "Miért dobta vissza?" -kérdi a kisöreg. Micsoda hülye gyerek vagyok, állapítja meg. Kérdem tőle, mi a gond? Azt feleli minek pecálok, ha nem viszem el a halakat? Kérdésre kérdéssel felelek:" Maga csak akkor szeretkezik, amikor gyereket akar?" Erre nem tud mit lépni. Csendben dörmög az orra alatt. Bosszúból fogok még 6 db fekuszt. Nem bírja cérnával a "kolléga". Csapkod, morog. Azt mondja, ezeket miért nem adom neki, ha már én nem viszem el? Nincs rá méret- és darabkorlátozás úgysem. Mi van?-kerekedett el a szemem. Bátyám, nézze már meg a területi engedélyét. Havi 1db vihető el és abból is csak a 35cm feletti pédány. Erre azt mondja nem oktassam ki, ő már 40éve horgászik. Mire én: ja, 40éve, de szarul. Hazafelé menet még csak a köszönésem sem viszonozza. Norbi barátom hangosan röhög, amikor a következő pisztrángsügeret fogom. Megkérem, fogja már meg amíg lefotózom. Nem kell kétszer mondani neki. Büszkén feszít a halammal. Aztán fog becsületből azért ő is egy kis sügeret. Az éhség már delet harangozik a hasamban. Lassan vakaródzunk, és elindulunk haza.
Október 18. Csütörtök
A tegnapi sikereinken felbuzdulva ismét Bokod az útirányunk. Korábban jöttünk ki. Kukorica gyermekei sehol. Jó jel. Üres a part. A süllők elég szépen rabolnak mindenfelé. A csatornából két harcsarablás is hallatszik. Reményteljesen szűrjük a vizet. A teljes wobbler arzenált felvonultatom, de a "kékfarkúak" fittyet hánynak rá. Beindulnak a "fenekeszegek" is. Szintén zenész. Jó helyen jó időben és nem fogok halat?- teszem fel magamnak a kérdést.
Aztán megkönyörül rajtam egy termetes balin, de fárasztás közben lemarad ő is. Viszont végre fogtam, pontosabban akasztottam a Rapala LC-vel. Már kezdtem elhinni, hogy rosszul csinálok valamit. Aztán a tegnapi forgatókönyv szerint nap fel, balin el. Jön a fekuszok ideje ismét. Popper, SW, Husky Jerk: eszik mint kacsa a nokedlit. Sok kapást elrontunk. Azért fogunk szépen. Norbi 7, én 8 db-nál fejezem be. A szél felerősödik. Mire összepakolunk, már szinte orkán erejű. Nincs más választásunk, haza megyünk. Így elmesélve és visszaemlékezve nagyon szép volt ez a három nap. Soha rosszabbat.

Lucky Craft képek

2007-09-16T23:11:00.000+02:00

Ezek a képek a Lucky Craft Spanyolországi kirándulásán készültek. Nincs sok hozzáfüzni valóm, csupám tátom a pofám. Jó nézegetést nektek is

Egy magyar Arthur király udvarában

2007-09-10T17:45:00.000+02:00

Régi álmom vált valóra, amikor 1994 őszén végre eljutottam vágyaim országába, Angliába. Az „átkos” rendszerben erre nem nagyon volt lehetősége a magamfajta prolinak. A rendszerváltás után azonban megnyíltak a határok. Meghívást kaptam Christchurchbe, amely Tatabánya testvérvárosa. Az ifjúsági és közösségi életben való tevékenységem jutalma ez a 10 napos brit túra volt. Akkortájt kezdtem ismerkedni a műlegyezés alapjaival. Ez a kis tengerparti város rögtön elvarázsolt a nyugalmával. A híres-nevezetes lazacban és pisztrángban gazdag Avon folyó osztotta ketté a várost. Mint egy igazi bamba magyar, tátott szájjal bámultam mindenfelé. Ami rögtön a szemembe ötlött az a templom tornya volt. A kereszt rövidebbik (vízszintes) szára egy ugró lazacot ábrázolt. Jó helyre kerültem- mosolyodtam el magamban. Az első este a Richmond Arms nevű kocsmába vittek a lábaim. Hangulata és stílusa nem fogott meg különösképpen, ezért átmentem a nevében is tetszetősebb Macskák és Orsók fogadóba. Belépésem után a pipa édeskés fanyar szaga szállt az orromba. A tűz vidáman lobogott a kandallóban. Igazi otthonos kis pub volt. A padok és asztalok ódon illata, a sarokban álló petróleumlámpa bűze olyan elegyet képeztek, amit el tudtam volna viselni sok-sok évig. Tweedzakóba öltözött urak kellő kimértséggel, de nem kötekedően mustrálgattak. A könyökükön lévő bőrfoltot a mai napig megmosolygom, ám mégis volt valami megkapó ezekben a tradicionális emberekben. A sarokban lévő íróasztal szélén egy Sunrise de Lux légykötő satu nézett farkasszemet velem. Nocsak-nocsak, mily szerencse ért, hogy ide tértem be. Ekkor vettem észre a falakon lévő képeket, festményeket. Lazacok, pisztrángok, horgászok, vizek, hegyek mosolyogtak rám a képekről. A kandalló felett régi kopott felszerelések, nádbotok, orsók és oldaltáskák lógtak. Az asztalokon szép katonás rendbe téve horgászújságok sorakoztak. Név szerint a legendás Trout and Salmon magazin, melyet én akkor még hírből sem ismertem. Kértem egy pofa sört a csapostól, aki igazi brit pulykatojásképű tagbaszakadt szakállas medve volt, majd udvariasan megkérdeztem: nem gond, ha belelapozok ezekbe a magazinokba? „Csak nyugodtan.”- jött dörmögve a válasz. Jómagam, mint egyszeri MAHOR olvasó elkerekedett szemmel bámultan a színes lapokat. Miközben kortyolgattam a keserű nedűt, nyílt az ajtó, s belépett egy őszes figura. Mintha a kezembe lévő lapokról elevenedett volna meg. Waxos kabátján még ott csillogott a délutáni eső nyoma. Ezt a ruhadarabot hanyagul a mellettem álló székre dobta. Kissé döglött macska szaga volt. Olyan 3 napos fajta, de még elviselhető. Szépen vasalt ingben, mellényben és zakóban masírozott végig a 100 éves íróasztal felé. Fején az elmaradhatatlan kockás sapka díszelgett. Oldalán egy viseletes Chapman táska, melyből kibányászott pár darab alumínium dobozt. Így utólag visszagondolva valószínű Richard Wheatley dobozok voltak. A tartalmát kiborította az asztalra. Lazac- és pisztrángos legyek hevertek kis kupacokban. Volt ott minden. Nimfák, száraz és nedves legyek, streamerek. Mint a sáskák a termést, úgy vették körül az öreget a kocsmában eddig csak nyugodtan beszélgető emberek. Úgy viselkedtek ezek a felnőttek, mint a kisgyerekek a cukorka boltban, izgatottan álltak egyik lábukról a másikra. Fél óra alatt lezajlott a nagyjelenet. Mindenki megkapta, amit akart és örömittasan távozott. Az öreg ott maradt és még benyomott egy jó fajta Wild Turkey párlatot. Rám nézett és megkérdezte reszelős hangján, „verárjúkámfrom?” Amikor válaszoltam, azt hitte, éhes vagyok. Elmagyaráztam neki tévedése okát, közöltem még egyszer, hogy mely országból is származom. Jót mosolygott, felkapta a kabátját, majd kezembe nyomott pár legyet, elköszönt és már lépett is ki a nedves félhomályba. Időztem még egy kicsit és elindultam haza a szállásadóm lakhelye felé. Amikor hazaértem, rögtön megszületett a nagy terv. Én is ilyen horgászcikk készítő mester leszek. Szerszámok és műhely hiányában bementem az első ezeraprócikk boltba és vettem száz ruhacsipeszt mindenféle színben. Majd a Kispipacsban este eladom a sporiknak- gondoltam. Ilyen színeket még nem is láttak! Viccet félretéve az első lökést ez az angliai kirándulás adta meg. Így kezdődött a légykötő karrierem. Bár G. Pistával és K. Leventével ellentétben én nem vagyok annyira „angolmán, azért meleg szívvel gondolok vissza ezekre a szép esős szigetországi napokra még most is.

A jégtörő

2007-09-10T10:47:00.000+02:00

Elsősorban legyezőhorgásznak tartom magam. Az egyetlen módszer, ami korábbi horgászmúltamból megmaradt az, az éjszakai pergetés. Ezt a mai napig nagyon szeretem művelni. Idén is, mint minden évben már nagyon vártam, hogy beköszöntsön a tavasz, és rablásokkal teljen meg a vízparti éjszaka. Egyre jobban melegednek a vizek, megmozdulnak a fehér halak és velük együtt a rablók is. Reményekkel telve többször is kimentünk korábban vallatni az éjszakát de mindig el kellett könyvelnünk, hogy még várni kell. Április 16.-át írunk. Szélcsendes, kellően meleg és sötét, újhold előtti éjszakának néztünk elébe. Zsolti és Pisti haverommal meg is beszéltük, hogy este kimegyünk a Berettyóra. Előző nap reparáltam meg a pergető botomat egy 5-20 grammos YAD Portland-et. Ami kapott egy új spicc gyűrűt és a nyeléből is levágtam, hogy kezesebb legyen. Ha más nem legalább kipróbálom botot felkiáltással össze is pakoltam a cuccot és vártam Zsoltit. Este 8-kor értünk ki a Berettyóra. Összeszereltük a botokat és bevetettük magunkat a bozótba. A Berettyó éjszakai pergetés szembonjából elég kemény dió. Rengeteg bedőlt fa, szakadt, benőtt, csúszós, part nehezíti meg a dolgunkat. De pont ettől szép és szeretnivaló a Berettyó. A helyek többségét csak seggen csúszva célszerű megközelíteni, ha nem akar az ember a vízben landolni. Az éjszaka elég csendesnek bizonyult. Éjfél felé járt és egyikünk se fogott még semmit, egy-két koppintást leszámítva elég eseménytelen volt eddig az éjszaka. Sokadik dobás és dzsungelharc után lemásztam egy helyre, ahol egy bokor megdobta a vizet és alatta egy hatalmas limányos visszaforgót hozott létre. A csillagok fényénél jól lehetett látni, hogy kavarog, burványlik a víz a bokor alatti szakaszon. Úgy hallottam mintha küszöket hajtana valami a burványló részen. Így reményekkel telve dobtam a hang irányába. Eleinte egy Team Esko-val de nem volt rá jelentkező. Gondoltam, ha már a felszínen van a mozgás, akkor felrakom a már közhelyes, de bevált J-9-GFR-t. Szintén semmi. Ekkor odajött hozzám Pisti. Megvitattuk a lehangoló tényt, hogy egyikünknek se volt semmi eddig. Pisti leült mögém és nézte, hogy vallatom a vizet. Pistiről tudni kell, hogy ő rengeteget jár a Berettyóra és az adott helyet is jól ismeri. Mondom is neki, hogy valami néha hajtja a küszöket a limányban. Erre ő csak annyit válaszol, ismerve a helyet, hogy az a burványlás hangja. Ezt a kijelentését szinte meg se hallottam és én csak a magamét hajtottam. Ott valami hajtja a küszöket! Ekkor mondom Pistinek, hogy ha már küszöket hajt (szerintem), akkor valami kicsi karcsú wobblert rakok fel. Dobozomat kinyitottam és megláttam benne egy 6 cm-es Salmo Minnow-t, amit korábban egy Sebes-Körösi legyezésem alkalmával találtam egy tuskóra felakadva. Na ez jó lesz! Dobtam vele párat majd egyszer a visszaforgó szélén, ahol az áramlás iránya megváltozott úgy érzem, mintha valami akadót kopogtatnék. Tompán meg is akad valamibe a kis wobbler. Nem is akasztok inkább egy csak egy határozottat, emelek. Erre az akadó visszarúg. Megvan! És akkor megindult a gőzös. Keményre állított fék ellenére is többször lehúz pár méter zsinórt. Menekülni próbál a közeli bokor alá, de sikerül megállítani. Érzem, hogy farkával oda-oda üt a zsinórra. Ekkor már tudom, hogy ez harcsa lesz és nem is kicsi. Próbálom minél kíméletesebben fárasztani és, viszonylag hamar a felszínre is tudom kényszeríteni. Óriási szerencse, hogy Pisti pont ott volt és segített kiemelni a halat, mert a meredek partoldal miatt nem biztos, hogy biztonsággal le tudtam volna nyúlni a halért és azt közben tartani. Sikerül kiemelni! Aprócska Salmo wobbler már csak, mint mementó nézett vissza rám a harcsa szája szegletéből. Terelőlapkája letörve, hátsó horog egyik ága kihajolva.Horogszabadítás után remegő kézzel térdeltem, térdeltünk a gyönyörű bajszos mellé. Ekkor már Zsolti is megérkezett és készített is pár fotót a telefonjával. A harcsa 110cm hosszú és kb. 6-7 kilós lehetett. Megtört a jég! Majd hamar visszahelyeztük éltető közegébe. Hárman néztük a lassított felvételt, hogy kígyózik el az örvénylő mélységbe. Jó volt ezt látni és jól lesz rá, visszaemlékezni.De magamban már előre hallom, a másnapi okosságokat, hogy te nem vagy normális. Minek engedted vissza? Milyen jó harcsapöri lett volna belőle. Úgyis megdöglik. stb…Visszaengedtem, mert minden vadvízből fogott halat visszaengedek. Szerintem vizeink jelen állapotát figyelembe véve ez a legkevesebb, amit tehetünk értük.Fentebb említettem, hogy kíméletesen fárasztottam a halat. Ez egy fontos dolog főleg a nagyobb testű halaknál, hogy úgy engedjük vissza a halat, hogy az életképes maradjon. Kíméletes fárasztás? Eléggé félreérthető kifejezés. Kíméletes fárasztás az, mikor minél hamarabb próbálunk végezni a „fárasztással” azaz egyáltalán nem „kíméletesen” mondhatni felszerelésünket nem kímélve tesszük azt. Így a halunkat nem fárasztjuk a végkimerülésig és így az a visszaengedés után, gond nélkül elúszik és tovább gazdagítja szeretett vizünket. Fogd meg és ereszd el!

Kathi László (katka)

A betli trió

2007-09-05T18:58:00.000+02:00

Igazából quartett lenne az ideális cím, de a kiskutyám,Neo inkább csak a pockokat és az egereket hajkurássza-nem is rossz eredménnyel. Az ő esetében - velünk ellentétben -tehát nem is beszélhetünk betliről! Visszakanyarodva a lényeghez - mivel ez egy horgászbeszámoló szeretne lenni, nem pedig egy kutyabemutató - elmesélném ezt az igazán felejthetetlen napot. Barátaim folyton kérdezik:
- Te mindig fogsz halat?
- Nem. Miért kérditek?
- Mert örökké arról mesélsz mit fogtál, hol, hogyan stb. ?
- Ez természetes dolog. Amikor nem fogok, arról nincs mit mesélnem!
Általában ez a beszélgetés ilyesformán szokott lezajlani. Most mégis egy olyan napot mesélek el, amikor Fortuna istennő nem állt mellénk. Hétfő volt. Igazi unalmas álmos borús hétfő. Olyan, amilyet utál mindenki. Este focizni kellene menni, de barátom Norbi ebéd után telefonál:
- Nem megyünk ki a Dunára?
- Mehetünk. Felhívom Tibort és már gurulhatunk is. Fél hatra nálad vagyok.
- Várlak, jó kis süllőzés lesz, remélem.
Telik az idő, egyre borúsabb az égbolt. Hol van már az ég kékje? Órák óta nem látni mást,csak szürke egybefüggő felhőtakarót. Lehet focizni kéne mennem, morfondírozom magamban. Megnézzem a vízállást. Pont járható a kövezés. Győz a horgászni vágyásom. Egész hétre ganyé időt mondanak, gyerünk ki, nincs mellébeszélés. Fél hatkor odagurulok Norbi háza elé. Gyors bepakolás után, uzsgyi Komárom. Tibor már a ház előtt vár. Gyors tervezés végeredménye: menjünk .....re az "übertitkos" helyünkre. Alig indulunk el, már egy-egy esőcsepp odaszemtelenkedik a szélvédő üvegére. Gondolatban az égiek édesanyjára gondolok és az ősi foglalkozásukra. Várhatott volna még egy hangyafasznyit az eső. Persze a napfénytető pont most romlott el. Mikor máskor? Nem lehet becsukni. Még jó, hogy be tudom húzni a műanyag tetőt alatta. Rövid autózás után megérkezünk kalandunk színhelyére. A kis mezei út járható még. Bár az elmúlt napok viharai megtépázták, feláztatták, azért bejutunk valahogy. Mindenki pakol, tervezget. Ők a felső kőre mennek. Nekem jut az alsó sarkantyú. Nagyon szeretem azt a helyet. Kicsi a víz ilyenkor és a lapos sóderzátonyokon balinok randalíroznak. Gyorsan átvedlek a lélegzős gatyámba. Pontosabban a melles nadrágomba. Bakancsom szépen komótosan fűzöm be. A többiek már türelmetlenkednek. Bennünk van a "boogie a halakkal" feeling. Lassan botorkálunk befelé a kövezésen. Én előnyben vagyok velük szemben. Nem kell követ törnöm a térdemmel. A mellesben hasítok a térdig érő vízben. Néha azért csatlakozom hozzájuk amikor a parti sáv úgy kívánja. A kő végén elbúcsúzom tőlük és gyalogolok lefelé. Két helyen is ki van marva a kőgátból egy jó öt méteres szakasz. A vízálló cucc most megdolgozik a pénzemért. Kiskutyám kicsit gondolkodik, majd beugrik a habokba és átúszik hozzám. Tíz perces séta után végre elérem a helyet. Már messziről látom, ahogy rabol a balin a sarkantyún. Tele vagyok reményekkel. Lepakolok és már rakom is össze a legyes cuccot. Mire végzek a légy felkötésével, végszóra pont elkezd fújni a szél. Fújni?? Őrjöngve tombolni. Még egy amerikai thrillereben sem tudták volna jobban megrendezni ezt a jelenetet. Műlegyezés kilőve. Nem baj, hoztam pergető motyót is. Majd azzal pecázok. Szépen összerakom a cájgot. Mire végzek, a szél alábbhagy kicsit, de bónuszként bejön az eső. Előbb apró szemerkélő, majd később szakadó. Kit érdekel? Horgász vagyok kérem, nem vattacukor. Elő az esőkabátot. Izé, hol van? Nem találom a hátizsákomban. Villámként hasít belém a gondolat: na, komám ezt otthon hagytad. Addigra már mindegy, mert bőrig áztam 5 perc alatt. Balin rablás már a múlté. Úgy eltűntek, mintha ott se lettek volna. Biztos csak lejjebb húzódtak- biztatom magam. Elővarázsolok egy Long Cast wobblert a tatyóból. Dobálok a szeles esőben. Nagyon jól csinálom, állapítom meg. A baj csak az, hogy a halakat ez nem nagyon érdekli. Közben besötétedik. Cserélgetem a műcsalikat. Felszíni, közép vízenjáró, minden megfordul a kezemben és a bot végén. Minden mindegy alapon felteszek a J-11-GFR két részes rapcsit. A második dobásra jön egy apró sütyi. Milyen jól eső érzés. Végre valami. A fogásom lelket önt belém. Elszántan dacolok az elemekkel. Dobálok mint a gép. A csendet megtöri a telefonom hangja. Tibor az.
- Meddig maradunk? Nem fogtunk semmi és bőrig áztunk.
- Maradjunk még fél órát. Most már úgyis mindegy. Vizesebb már nem leszek. Fogtam egy sütyit. Hátha jön még valami.
Maradunk. De minek? A szél újra belekap a hajamba és a ruhámba. Az eső váltakozva ugyan,de folyamatosan zuhog. Persze kapásom sincs. Összerámolom a holmit és elindulok visszafelé. Tibor és Norbi már várnak az elágazásban. Kérdésemre, hogy mit fogtak, csak fejcsóválás a válasz. Még kapásuk sem volt. Pokoli utunk van kifelé. A vizes és sáros kő kiváló korcsolyapálya lenne. Feltéve, ha rendeznének göröngyös kő korcsolya versenyt. Ezt a kifelé utat most nem díjazom annyira, mint a befelét. Araszolunk a kövön. Néha egy-egy kötőszó (az angolban a híres négybetűsek) harsan a sötétben. Később egyre gyakrabban. Én lekúszok a vízbe egy járható szakaszon. Ott azért könnyebb a járás. Nagyképűen hátra szólok:
-Nem jöttök? Itt jobb az út.
A válaszokból ítélve édesanyám biztos csuklik otthon. Azért kiér kis viharvert csapatunk az autóig. Bepakolunk és indulunk kifelé. Rally versenyzőnek kellene mennem. Nagyon ügyesen farolgatok a sáros úton. Végre betonúton csattognak a kerekek. Fázunk, didergünk, mint azok a bizonyos lőtéri kutyák.
-Nem sokára meleg lesz. Biztatom a fiúkat. A kedves olvasó kitalálhatta már minden bizonnyal, hogy a fűtésem valahogy nem akar beindulni. Minek is indulna be. Nincs víz a hűtőradiátorban. Komáromba érve pótoljuk a vizet. Tibortól elbúcsúzunk és Tatabánya felé fordítjuk a szekér rudat. Azt már nem is mesélem, hogy az első kerék szép lassan lelapul mert szöget kaptam. Sötétben (mivel a fejlámpa elemei most adták fel a harcot) és zuhogó esőben cserélek kereket. Azért hazaértünk valahogy. Norbit kirakom a ház előtt és száguldok haza. Garázsba berakom a kocsit. Gondolatban már forró fürdőkádban ázok. Marad a gondolat. A bejárati ajtóhoz érve döbbenet ül az elnyúzott arcomra. Egy szabványos TÁVHŐ cetlin megtudom, hogy két napig szünetel a melegvíz szolgáltatás. Elnézést kérnek blablabla. Szegény felmenőik tuti csuklanak. Lakásba érve meglátom, amint szemtelenül lóg a vállfán az eső kabátom. Mintha vigyorogna a kis ganyé. Fazékba vizet melegítek és alig várom, hogy meleg vízben megfürödjek. Azaz csak tenném. A második forralás után kifogy a gázpalack. Azért is megfürdök langyos (inkább hideg) vízben. Ezek után ha valaki megkérdezi, mit fogtam, merre jártam, akkor már nem csak a halakról tudok mesélni hanem a betli trió kalandjait is el tudom mondani egy pofa sör vagy inkább meleg tea mellett. Ha vigyorognak, akkor...... (flyfish)

Pergető verseny -Tiszaroff

2007-09-01T14:41:00.000+02:00

Pergető verseny - Tiszaroff 2007.08.26.

A hétvégi kálváriánkat mesélném el, csokorba gyűjtve, kronológiai sorrendbe téve az eseményeket. Szombat hajnalban értem haza "melóból". Yopp 9-re ígérte magát. Fél kilenckor rikolt a kakas és pattanok ki az ágyból. Még este összeraktam a cuccomat, így nem kell kapkodnom. Nem mondhatnám, hogy fitt vagyok. Mire Tomi ideér, már majd' éhen pusztulok. Halkan jegyzem meg: 11-re sikerült is megérkeznie. Valószínűleg karácsonyra órát kap ajándékba tőlem. Időnk mint a tenger. Nincs nagy gond. Irány a koppánymonostori kikötő, ahol ringatózik a hajónk. Az alacsony vízállás miatt (egyébként is) használhatatlan a sólya pálya. Rövid tanácskozás után megszületik a nagy ötlet: a zátonyon rakjukfel a motorcsónakot! A felrakás simán ment. Utána nem tudtuk kihúzni, mert elkapart a sóderon szegény autónk eleje. Közel két órás ásás és próbálkozás után sikeresen elindultunk az utánfutóval. Tatabányán bepakoltuk a motyót, kora esti ebéd, majd végre indulás. Három órás zötykölődés után végre megérkeztünk a tettek mezejére: Tiszaroffra. Telefonos segítség keretében Dávid Feri eligazít minket a kikötő irányába (persze elcsesztük és előbb fordultunk le). "Macska-jaj"-ból ismerős képsorok peregnek a szemem előtt, amikor az etnikum negyedébe kerültünk. A környék összes roma gyereke felugrált a csónak és az utánfutó hátuljára. Pofonok beígérése után szépen lemásznak. Eligazítanak a kikötő irányába. Természetesen járhatatlan földút terül el előttünk. Pár "ypszilon" után végre újra a főúton vagyunk. Feri már vár minket. Nagyokat derül a történetünkön. Este kilencet üt a templom órája. A stratégiánkból (majd előző nap végignézzük a versenypályát radarral is) persze semmi nem lett. Befutnak Varga Paliék is. Szalonnasütésre és vodkára invitálnak. Köszönjük szépen a kedvességüket, de úgy döntünk, hogy maradunk a vízparton. Rövid beszélgetés után vacsorázunk a falutábla tövében. Lassan éjfél, mire vízre rakjuk a csónakot, nem kis manőver árán, korom sötétben. Nem ajánlom senkinek sem. Tettre készek vagyunk, gyerünk nézzünk szét a vízen! Nagy szél fúj, de a fák ölelő takarásában azért csak sikerül lecsorognuk a homok zátonyokig. Csorgás közben dobálunk. Tominak már az 5. dobásra jön egy "bálint". "Lesz itt hal!" felkiáltással nyugtázzuk a fogást. Megfeneklünk a zátonyon. Súly le. A szélrózsa minden irányába dobálás. Néha-néha egy durranás, loccsanás, de nem mondhatni, hogy él a víz. Az összes felszíni csalinkat bevetjük kapást remélve, de sajnos az eredmény nullla - azaz Tominak lesz egy erős kapása SFR wobblerre. Úgy döntünk itt az alvás ideje. Hajnali 3 óra van. Az idő rosszabbodik. Villámlik és fúj a szél, de az eső elmaradt, hál' isten. Másfél órás csónakdeszkán való alvás után nehezen ébredek, de azért dobálok még félórát indulás előtt. Yoppot úgy kell felverni, nem nagyon akaródzik felébrednie. A megbeszélt időpontra (hajnali 05.00) sikerül beérni a kikötőbe. Nevezés, találkozás régi ismerősőkkel. Rövid eligazítás, a szabályok ismertetése után elfoglaljuk a start helyet. Sorrendben indulunk a helyszínre. Akik a csorgós szakaszt választották azok szépen egymás utánban. A többiek, akik a fixpontos lekötést kívánták, azok egyszerre indulnak el reményekkel telve erre a mesésen szép Tisza szakaszra. Utolsó előttinek indulunk (14-es rajtszám). Végre nappal is szemügyre vesszük a partot és a vizet. Parti kövezés és agyagos partszél váltja egymást. A mederfenék egyenletlen és köves. Sütyit, csukát, hareszt remélünk. A stratégiánk a következő: Tomi kaparja a medret én szűröm a felszínt. Balinban reménykedem. Állítólag erős a szakasz ebben az ezüstös testű ragadozóban. Első csorgásra semmi. Gyerünk vissza. Másodikra Tomi fog egy szép sütyit. Fellélegzünk: megvan a becsülethal. Utunk végén a mérlegelőknél megállunk. Megsüvegelik, majd lemérik a fogást. Visszamotorozunk a pálya elejére. Reményekkel teli várkozást követően a szakasz közepén Yopp fog egy csukát. Nekem van egy irgalmatlan nagy kapásom, de elbaltázom. A szokásos mérlegelés után ismét csorgunk. Váltok én is, mederfenék pecára. De két kapáson kívül semmi. Gyerünk le a homok zátonyra, hátha jön egy kóbor balin vagy jász! Nem jön. Peregnek a percek, múlik az idő. Lassan véget ér a verseny. Kikötés, csónak felrakása utána eredményhirdetés a falu éttermében. Itt megtudjuk, hogy mi lettünk (Gampel Team) a 3. helyezettek. Lehel Ivánék nyerték a versenyt. A sors érdekes fintora: azzal a wobblerrel fogta a halakat amit én adtam neki a Salmo kupán! Az értékelés után babgulyás és túrós rétes várta a kiéhezett pergetőket. Eljött a beszélgetések és búcsúzások ideje. Beugrottunk a falu vegyesboltjába - kedvenc boltjaim az ilyenek, az ágyútalptól a kockás abroszig mindent lehet kapni- hazaútra jéghideg üdítőt vételezni. Itt láttam meg az évezred hirdetését. Lásd a képet: Már nem is lepődtem meg amikor Yopp kétszer is elaludt a volán mellett. Szolnoktól már én vezetek hazáig. Az út sima és gondmentes. A fáradtságot leszámítva, jól éreztük magunkat. Jövőre újra ugyan itt. Feltéve ha megéljük! Viszlát Tiszaroff! (flyfish)

Egy kis mini movie búcsúzúnak

Műlegyezés pisztrángsügérre!

2007-08-31T19:31:00.000+02:00

Műlegyezés pisztrángsügérre!
(a teljesség igénye nélkül)

" A legyezõhorgászat megfigyelést jelent, cserkészést, lesben állást amely vadászerényeket kíván meg: éber érzékenységet, önkontrollt és reakciókészséget. Ez aktív-kreatív horgászmódszer, mely sokszorosan meghálálja a fárádozást: izgalmas-játékos dobó mozgásokkal és lélegzetelállító küzdelmekkel. Közvetlen és erõteljes a természetnek és bárki, akit egyszer elbűvölt, rabjává válik. Alighanem bármelymás horgászmódszernél inkább űzhetõ és müvelhetõ művészien. Ugyanakkor az alaptechnikáját és taktikáját nem nehezebb megtanulni, mint más sporthorgászmódszerekét. Ahozz, hogy valaki örömét lelje a legyezésben, nem kell hogy különösebben tehetséges, vagy gazdag. Nem kell más, csak õszinte érdeklõdés a természet iránt és átlagos képesség a lelkesedésre. Egyszóval : a horgásztulajdonságok "

Amikor eljutunk egy bizonyos szintre a pergetésben, gyakran akkor vetődik fel és körvonalazódik a gondolat a műlegyes horgászatról. Mivel hazánkban elég idegen módszer, a nagyközönség részéről szinte nulla az érdeklődés. Sajnos hazánkban kevés aktív legyes horgász van. Ők is többnyire a balinokat, domolykókat riogatják. Azért van egy-két elszánt műlegyes, aki komolyan kergeti kedvenc ragadozónkat. Ez az írás elsősorban nem nekik szól. Nekik semmi újat nem tudok mondani. Inkább megpróbálom felkelteni azok érdeklődését, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy kipróbálják ezt a horgászmódszert. Szinte semmilyen írásos és képi dokumentuma sincs ennek a műfajnak hazánkban. Megpróbálom némileg betölteni ezt az űrt. A műlegyes pisztrángsügerezésnek nagyon komoly hagyományai vannak az újhazában. Rengeteg könyv, dvd, és újság foglalkozik a "nagyszájú sügér" műlegyes horgászatával. Korunk vívmánya, az internet révén nagyon sokat megtudhatunk erről a érdekes módszerről. Előre leszögezném, nem vagyok profi. A profiktól én is szívesen tanulok. Nem olyan nagy dolog a műlegyes horgászat, mint ahogy azt gondolnánk mi, egyszerű földi halandók. Sokan túlmisztifikálják. Ez is csak egy módszer, amit ugyanúgy el lehet sajátítani mint bármely más horgász stílust. Ne féljünk tőle! Főképp, ha az ismerősök közt akadnak olyanok akik már régóta művelik a "szakmát". Léteznek legyes kurzusok, bemutatók, klubok. Bátran látogassunk el az ilyen összejövetelekre. Nagyon sok segítőkész emberel találkozhatunk, akik kézen fogva vezetnek az első lépések megtételekor. Vágjunk bele a témába. Kezdjük rögtön az alapoknál: a felszerelésnél. Viszonylag sok múlik a boton. Az elején rögtön el kell döntenünk, mennyire érdekel minket ez a műfaj? Ha csak próba-cseresznye alapon, akkor olcsóbb felszerelést vásároljunk. Ha komolyan gondoljuk, érdemes egy jobb botot venni. Szinte csak előnye van egy jó botnak. Hátránya talán csak az ára. Ellenben 25év teljes körű garanciát kapunk cserébe! Bármily nemű törésre! Megfontolandó tényező. Nem utolsó sorban a dobásokat is könnyebben tudjuk elsajátítani. Azt ma már mindenki tudja, hogy a műlegyező felszereléseket AFTMA (American Fishing Tackle Manufacturers Association) szabványok szerint osztályozzák. Nekünk ezen számozás révén egy AFTMA #6 vagy #7-es erősségű botra lesz szükségünk. Ez a gyártótól is nagyban függ. Személy szerint az utóbbit javasolnám. Nekem van egy ORVIS T3 négyrészes #6-os botom, amit "fekázni" vettem, de igazából inkább süllőzni használom, valamint balinozni nedveslegyekkel. Nehezen dobom el vele a nagyobb poppereket. Főleg szélben gázos egy kicsit, maradjunk a #7-es botnál. Konkrét márkát nem írok Rengeteg jó bot van. A csillagos ég és a zsebünk szabja meg a határt. Pár gyártó azért kiemelkedik a többi közül: Sage, Orvis, E lnetti, G-Loomis, Thomas and Thomas, Bloke, Winston, Hardy stb...csak a nagyokat és ismertebbeket említsem. Persze olcsóbb bottal is tudunk horgászni eredményesen. Zsinórosztályt tekintve nyilvánvalóan a #7-es bothoz #7-es zsinórt veszünk. Ár/minőség arányában talán a Scientific Anglers zsinórjai a legmegfelelőbbek. Ha ezek a cuccok megvannak, akkor jöhet a felszerelés további pontja: az orsó. Szinte csak zsinórtárolásra használjuk.
Reményeink szerint párszor felpörög majd az a dob, de nem jellemző. A felszerelés ezen részén tudunk kicsit spórolni és nem kell rögtön egy Abel orsót venni. Személy szerint a Vosseler és a Danielsson termékeket ajánlanám. Persze sokkal olcsóbban is lehet jó orsót venni, csak lutri szagú kicsit. Ezek a márkák megbízhatóak és hosszú életűek, ha megbecsüljük, ápoljuk és vigyázunk rájuk. Magát a dobást nem célom leírni. Nem is tudnám. Biciklizni sem lehet könyvből megtanulni. Ezért kell egy ismerős, vagy egy műlegyezésben jártasabb ember. Ha mindezzel megvolnánk, jöhet a feketeleves: a legyek végtelen hosszú sora. Napestig írhatnám a típusokat, annyi féle-fajta van. Szerintem a legjobbak és nekem beváltak: a popperek. Készülhetnek szőrből, műanyagból, gumiból, fából. A lényeg a felhajtó erő. Mindig maradjon a felszínen. Homorú vagy egyenes fejrésze szinte tolja maga előtt a vizet. Akkor húzzuk jól amikor pukkan, bluggyan, spriccel. A rendkívűl kíváncsi halunkat odacsalja és remélhetőleg kapásra ingerli. Csakúgy, mint a pergetésben, itt is a top water csalik a nyerők általában. Komoly hangsúly van azonban a lábakon. Horgászataim és tapasztalataim alapján, bátran kijelenthetem: az a jó és fogós popper amelyeknek jó hosszú lábai vannak!Jók lehetnek még a streamerek (kishal utánzat), béka utánzatok, gumi minnow csalik. Nekem beváltak a gumifejű foam sliderek is. Mind más-más vezetési stílust kíván. Erre nekünk magunknak kell rájönnünk, sok-sok horgásznap árán. Rá kell érezni. A streamer a víz alatt jön. Különösen akadós terepen nem ajánlom. Előnye: a balinok is nagyon szeretik! Az viszont már egy másik mese része. Ha valakit érdekel bővebben a téma, írjon bátran. Ha módomban áll, segítek szívesen. Klasszikust idézve: "Légy jó mindhalálig"

Balinparádé

2007-08-30T12:32:00.002+02:00

Balinparádé, avagy a balinfogás trükkjei

Csendes őszi nap volt. Kiskutyámmal kisétáltunk a kedvenc folyóm partjára, balinoznás volt a séta célja. „Összeálltak, bandáznak!”, hebegte horgászbarátom tegnap a telefonban. Kíváncsiságom a tetőfokára hágott. Már tudtam, hogy holnap a vízen ér a napsugár bágyadt fénye. A rezzenéstelen, csendes víztükör sárguló faleveleket hordott a hátán, néhány jégmadár cikázott a víz felett. Igazi nyugalom volt, de csak látszólag... Hirtelen szétrobbant a csend, és az apró halak szerteszét fröccsentek a víz felett. Hatalmas ezüst test villant utánuk. Majd még egy és még egy rablás. Eljött a balinok ideje! A horgászösztönök azonnal működésbe léptek. Remegve raktam össze a pálcám. Teljesen izgalmi állapotba kerültem. A fehér bucktail streamer már repült is a habokba. A második húzásra irdatlan erejű rántás volt a válasz, de elhibáztam. Későn reagáltam. Lemaradt a koma. Sebaj, lesz még itt sikerélmény. Majd jó 20 percnyi dobálás után meguntam a hiába való vallatást. Legyet cseréltem. A titkos favoritra, Gurgler-re esett a választásom. Már az első dobásra volt jelentkező. Apró, alig 30cm-es „balingyerek” lógott a horgon, majd követte néhány társa. A komolyabb hal viszont elkerült. Visszaraktam a fehér streamert. Talán hatodik, vagy hetedik dobásra ismét irgalmatlan erejű rántás volt a válasz. Ezúttal meglett a hal. Erős, gyors kirohanásokkal próbált szabadulni, de a horog jól akadt. Merítés és fotózás után gyönyörködtem még kicsit a halban, majd gyengéden visszatettem a folyó ölelő karjai közé. Búcsúzásképpen intett a farkával majd továbbúszott a hűs vízben. Bizony nagyon jól éreztem magam ebben a pár órácskában. Remélem, nem utoljára tettem meg ezt az utat. Jó dolog balinozni. Ez a halfaj Európában szinte, mindehol megtalálható. Súlya általában 1-3 kg, de gyakoriak a 4-5 kg-os példányok is. Az 5 kg felettiek viszont már kapitálisnak mondhatóak. Látványos rablásaival árulja el magát, hogy éppen merre jár. Nyáron inkább magányosan, ősszel viszont bandákban jár. Balatonon nem ritka a 100-120 fős csapat sem. Ilyenkor szervezetten és nagyon hatékonyan dolgoznak. Foga nincs, erős állkapcsával és nagy felső állású szájával azonban ügyesen kapja el az apróhalat. Kiváló sporthal. Pintér Zoli barátomat idézve: „A szegényember tarponja”. Nekem: a magyar lazacpótló. A lényeg ugyanaz. A legyezés nem egyenlő a pisztrángozással. Minden halat meg lehet - sőt meg is kell - fogni amire módunkban áll műlegyező készséggel horgászni. Ha valaki esetleg rászánná magát eme nemes hal „kergetésére”, akkor a továbbiakban leírnék pár dolgot, tippet, trükköt a teljesség igénye nélkül.Leirása:

Balin (Ragadozó őn, Aspius aspius L.). A keszegfélék családjához tartozó, ragadozó életmódot folytató hal. Teste hosszú, oldalt kissé lapított. Szája mélyen hasított. Alsó állkapcsa túlér a felsőn. Színe oldalt ólmosan ezüstös, hasán fehér. A háta zöldes vagy kékes árnyalatú. Hatalmas úszói szürkék és alul többnyire vörhenyesárnyalatúak.
Ívása április elején kezdődik, de május közepéig is elúzódhat. Ikráit a fák vízbe nyúló bolyhos gyökérzetére rakja. A balin fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje: március 1-től április 30-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 30 cm, a horgászkezelésben levő zárt vizeken 40 cm. Ez utóbbi vizekből naponta 3 db-nál többet kifogni tilos. Horogra leggyakrabban az 1-2 kg-os példányok kapnak. De 5-6 kg-osak is előfordulnak. Hazánk szinte valamennyi folyójában és nagyobb tavában megtalálható. Fő tápláléka a küsz Kora tavasztól őszig szüntelenül cirkál a víz felső rétegében és hatalmas loccsanásokkal vág a küszcsapatok közé. Rávág a víz színe felett repülő vagy a víz színére hulló nagyobb rovarokra, lepkékre is. Mindenütt a küszcsapatokat követi. A Balatonon néha közvetlenül a mólók kövezése mellett rabol. A folyóvizeken a kőzárások, sarkantyúk, hídlábak vagy más akadályok mögött kialakuló forgókban tanyázik. Szívesen tartózkodik a sóderzátonyok felett rohanó sebes vízfolyásokban. Késő ősszel a zátonyesések mögötti mélyebb vizeken akadhatunk rá.

Felszerelés:

Tudnunk kell, hogy állóvízben és folyóvízben egyaránt megtalálhatóak, közülük a tavi balin a rafináltabb. Gyakrabban találkozik pecással és hamar kiismeri magát a csalik között. Szerintem jobban ismeri őket mint egy csalik között igencsak jártas, horgászboltban dolgozó, aki minden szabad percét a vízen tölti. Egy #7-es osztályú, 9’- 10’ láb (274-305cm) hosszú, közép-gyors, gyors, vagy ultragyors akciójú

botot , a bothoz illő, nagy dobátmérőjű (Large Arbor) orsót és hozzá való, relatíve hosszúfejű, elölsúlyos (WF) zsinórt ajánlanék. Nem a halak nagysága, sokkal inkább a legyek mérete miatt. Nem célom és szándékom konkrét márkát ajánlani. Mindenki válassza ki a saját kezének és pénztárcájának a megfelelő botot. Zsinórból viszont kell rendelkeznünk legalább egy WF7F és egy WF7 Intermediate-tel. Az utóbbi szélben és késő ősszel ajánlott, amikor mélyebben bóklásznak már a balinok-bár Levente barátom még nyáron is a süllyedő elejű zsinórókat helyezi előtérbe.Az igazán nagy dobásokhoz célszerű az, ún. Shooting-rendszert alkalmazni, mely egy „futó zsinórból” (running line, melynek anyaga, színe és profilja többféle lehet) és a vízoszlop különböző rétegeit átfedő, úszó, intermediate, lassan- közepesen-, gyorsan- és extragyorsan sűllyedő fejrészből áll. A futó szakasszal való összeillesztésük különböző lehet: megőrizhetjük a fejek cserélgethetőségében rejlő lehetőségeket (pótdob nélküli gyors alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez), de akár egybe is építhetjük a running-gal. Utóbbi előnye, hogy kevésbé „zajos”, valamint simábban siklik a gyűrűk között a zsinór, ugyanakkor elvesztettük a rugalmasság lehetőségét a pótdob, vagy a teljes zsinór cseréje nélkül.

A feltételeket azonban természetesen a horgászni kívánt víz diktálja. 10 év aktív balinhorgászat alapján azonban megállapíthatom, hogy az úszó zsinór mindenhol bevált, hiszen a őnök többnyire a víz felső rétegében helyezkednek el.

Előkének (Tippet) egyszerűen felkötök egy 70-90 cm hosszúságú flourcarbon zsinórt. Nincs szükség húzott előkére, méretét tekintve viszont nem adom alább 0,25-nél, hiszen még ezt is széttépik néha, mivel kapáskor hirtelen rántást érzünk, és ekkor a rosszul megkötött csomó vagy a sérült zsineg elpattan.

Legyek:

Ahány víz és horgász, annyi légy. Nincs „tuti-nyerő”. Nekem a streamer a kedvencem. Májusban a sárga színűek, nyáron pedig a fehér nagy bucktail streamerek válltak be, különböző kiegészítő színekkel, ilyenek a barna, a szürke, a fekete, a piros, a fluó srága és fluó zöld (Chartreuse). Nagyon jól mozognak és könnyen köthetők (megj.: A bucktail alapanyaga nem más mint az észak-amerikai kontinensen honos fehérfarkú szarvas tükrének és farkának a szőre.).

A marabu és műszőrből készült streamerek is nagyon fogósnak bizonyultak. Szoktam kötni rájuk fémszemeket (Deep eyes, Dumb-bell eyes) amitől kicsit mélyre törnek és jól vezethetők gyors, sodrós vízben. Aprókat rántva,táncoltatva, majd néha hirtelen húzásokkal szedjük be a kidobott legyet. A popperek is kiváló őn csalik. Én csak fehérszínűt (lábnélkülit) használok, de ez nem azt jelenti, hogy más nem jó. Kísérletezni kell (lehet, ellustultam?). Létezik puha gumi fejű popper is (Baitfish Popper), de bevallom én csak mostanában ismerkedtem meg vele, így nem tudok még érdemben írni róla. Igaz, kötöttem már 8-10db-ot belőle, de a főpróba elmaradt. Nagy előnye a „keményfejű” változattal szemben, hogy sokkal tartósabb és lényegesen hangosabb, amennyiben erre van szükségünk. Legendásan jó balin csali még az eredetileg Jack Gartside-által tervezett, azóta számtalan módosítással létező felszíni, ún. „top-water”-csali, a Gurgler is. Mondhatni titkos fegyver. A színvilághoz hű maradok, itt is a pirossal kombinált, fehérszínű vált be a legjobban, de tulajdonképpen az összes, korábban említett kiegészítő szín a fehérrel kombinálva „halálos fegyver” lehet! Fogtam már narancs és citrom sárgával is. Amolyan öszvér-féle: a popper és a streamer keresztezése. Hirtelen mozdulattal–néha meg-megállítva húzzuk a víz tetején. Váratlan és néha ijesztő a kapás; sokszor a botspiccnél kapja el, épp mikor már emelném ki a legyet. A szívrohamot hozzák rám ilyenkor, annyira váratlanul ér a rávágás.

Nagyon fogós – különösen a Balatonon - még, az egyik leghíresebb tarpon-légy, némileg a ragadozó őnök méretéhez igazított változata, az ún. Seaducer is. Amíg, más csaliknál a különböző színvariációk is rengeteg halat eredményezhetnek, utóbbinál szinte kizárólag (!) a piros-fehér (RH-„red-head”) változat aratott nagy sikert, ám ezzel alapos rendet vághatunk!

Fogósak lehetnek még a nedves legyek is (Silver March Brown, Palmerek, Red Tag stb…). Nagyon sok „fenekeszeg” veszett már rajtuk. Kiváló horgász barátom szinte csak tradicionális nedves legyekkel kergeti őket a Dunán, sok sikerrel. Én is kipróbáltam párszor, de nem tudtam komoly eredményt felmutatni. Lehet, hogy a technikámban van a hiba? Viszont a saját szememmel láttam az eredményességét, tehát van benne ráció. Sokszor fogtam régebben domolykózás közben is szárazléggyel. Igazán számottevő fogás szárazlégyre azonban csak a cserebogár rajzáskor elképzelhető.

Nimfák. Jó magam sosem horgászom velük. Így logikusan véleményt sem tudok alkotni róluk. Elképzelhető, hogy lehet fogni velük, de én nem ismerek olyan balinvadászt aki nimfával rendszeresen horgászna rájuk. Dióhéjban ennyit. Bár könyveket lehetne írni a ragadozó őn műlegyes horgászatáról, azért remélem, tudtam néhány hasznos dologgal szolgálni eme kis írásommal. (flyfish)

Társszerző: Pintér Zoltán Szilárd

Kezdetek - Műcsalik világa

2007-08-17T16:57:00.000+02:00

Kemény dió ez a téma. Több száz, mit száz. Több ezer oldalas könyvet lehetne írni, -voltak akik megtették- azokról a műcsalikról amelyekkel, eredményesen lehet horogra keríteni kedvenc halunkat, a pisztrángsügeret. Nekem személy szerint, nem célom ezt megtenni. Általam fogósnak ítélt és letesztelt csalikról azért vettek pár mondatot. El kell döntenünk: hol szeretnénk érdemben horgászni rá. Nyilvánvalóan, elsősorban ott, ahol számottevő populáció él. Elég bajban lennék olyan vízen, ahol kérdésünkre ez a válasz: Pista bá fogott valamikor a hatvanas évek közepe felé 1db-ot. De tuti van a vízben! Ezek a felejtős vizek. Megbízható hiteles infó kell. Amikor megtaláltuk a vizet, akkor gyorsan térképezzük fel a mélységeket, akadókat. Ha elolvastuk a Pisztrángsügér leírása c. esszét, akkor már tudjuk, hol szeret leginkább tartózkodni "nagyszájú" barátunk. Többnyire dús vegetációt, akadókat, vízbe dőlt fákat kedveli. Ezeket nem szeretjük, mi pecások. Számos csalink veszik oda, ilyen helyeken. Van rá megoldás, hogy ezek a számok minimálisra csökkenjenek. Ha az akadók a víz alatt találhatók akkor, kissé könnyű helyzetben vagyunk. Vásárolunk un. Top Water csalikat és a probléma némileg megoldva. Átlagos horgászboltokban bambán fog bámulni ránk a kereskedő, amikor elmeséljük mit is, keressünk. Később némi beszélgetés után körvonalazódik benne, hogy hülyék vagyunk. Nem kevés türelmünket összeszedve meggyőzzük azért, hogy létezik ilyen műcsali is. Mellesleg nem lenne rossz, ha rendelne, mert szivesen megvásárolnánk. Személy szerint a kedvenceim a Popperek és a Walk-ok. Rengeteg cég gyárt ilyen "vízteteji" csalikat. Az jobbak közül néhány név, a teljeség igénye nélkül: Heddon, Excalibur, Bomber, Frenzy, Arbogast, Rapala, Cotton Cordell, Rebel stb... elképesztően sok cég van. Főként az újhazában. A popperek közül a 7-9-12cm-es darabokat alkalmazom előszeretettel. Lassan "blugyogva", néha kicsit gyorsítva, majd meg-megállítva húzom. A semmiből hirtelen egy fröccsenés, és már be is nyelte a poppot. Be szép is ez a módszer. Igazi látvány peca. Persze nem ilyen egyszerű a dolog. Sok betli nap van már a hátam mögött. Kitartónak kell lenni. Ha első pár próbálkozás eredménytelen, ne adjuk fel! Előbb vagy utóbb meghozza gyümölcsét a kitartásunk. Olyan vizeken, ahol sok balin is tartozkódik, bezony sokszor elcsípi a tetőn járó csalinkat. Ez igaz a Walkokra is. Ezek a tetőn táncoló halacskák nagyon fogósak tudnak lenni a nyári időszakokban. Bedobás után, a bot spiccét majd a vízig nyomon és apró rántásokkal vontatom be. Akkor jön jól a "fahal" amikor "S" alakban ficánkol a víztetőn. Balinok is nagyon eszik! Este süllő, és a harcsa sem veti meg. Ezt a módszert úgy hívják, hogy "kutyasétáltatás". Néha harapós tud lenni ez a kutya. Szürkületi és hajnali órákban érdemes a proppeleres farkú wobblereket is próbálgatni. Szintén eszi a többi hal is. Éjjel -ha szerencsések vagyunk- akár bajszost is foghatunk vele. Hagyományos wobblerekel is meglehet fogni a feketesügeret. Lassan húzva, néha begyorsítva, elengedve ingerlem a fekákat. Amikor felfelé jön a wobbler akkor szokott legtöbbször oda törölni a koma. Persze csak úszó csalival működik, a dolog. Süllyedővel kissé érdekes lenne. Shad típusokat kedvelem leginkább. Keskeny vagy kissé duci változatban. Mindkettő fogós szokott lenni.A vízteteji horgászat után, merüljünk le a víz alá. Itt már komolyabb meglepetések is érhetnek. Fatuskók, kövek töklevél és egyéb horogmarasztaló akadók. Ilyen helyeken plasztik csalival szoktam horgászni. Gumihal, férgek, rákok, gőték, békák, bugs-ok és még számtalan furcsa gumilures létezik. Talán a legkedveltebb és legszélesebb, legszínesebb arzenált vonultatnak fel ezek a gyártók. A legismertebb cégek: Yum, Zoom, és a Mann's. Elakadást, beszakadást, elkerülendő a "féreg horgunkat" a csali belsejében rejtjük el. Többféle felkötési módozat is létezik. A két legismertebb a Caroline Rig és Texas Rig. De néha még így is elveszítjük a becses és fogós gumi árut. Remélem nem untattam a tisztelt olvasót és tudtam valami útmutatót adni az olajzöld ragadozó horgászatához. (flyfish)

Kezdetek - A felszerelés

2007-08-15T01:10:00.001+02:00

Sok horgászban felötlik a gondolat, hogy feketesügeret, más néven pisztrángsügeret szeretne fogni. Számomra kétféle mód létezik e nemes hal horgászatára. Pergetés és a műlegyezés. Az élő hallal, szelettel, gilisztával és egyéb férgekkel való horgászat számomra alantas, és becstelen módja eme nagyszerű ragadozó horogra kerítésének. Kezdjük a legtöbb ember által kedvelt módszerrel, a pergetéssel. Addig minden rendben is lenne, hogy "pisztrángsügeret szeretnék fogni!" felkiáltással elindulunk a kedvenc horgászboltunkba. Igen ám, itt kezdődnek a gondok. Milyen botot vegyek? Multis? Hagyományos? A két tábor megoszlik. Jelenleg kis hazánkban sokkal többen vannak akik a peremfutós felszerelés hívei. A tengerentúlon bezony ők lennének hátrányban! Ha a véleményem számít valamelyest akkor azt javallanám: vegyél mindkettőt! Persze tudom, az a fránya píz. Legfeljebb majd két lépésben. Csónakos ill. partközeli jerkelésnél a multis bot az előnyösebb. Ha messzebbre akarunk horgászni, akkor a hagyományos, többrészes pálca. Ez utóbbit más halfaj kergetése is be tudjuk vetni. Nem mintha a multit nem. Szokás kérdése. Nagyon megszerettem a revolvernyelű rövid 6-7 láb hosszúságú botokat. Jómagam egy G-Loomis Escape MTR84-3MC-14 pecát nyúzok előszeretettel. Kiválóan alkalmas a 10-38g-os csalik eldobásához. Nem egy távdobó bot. Jerkeléshez - akár csukázáskor, főleg sliderekkel-kiváló. Nem szakad le a karom és a vállam. A bot rövidsége miatt, sokkal jobban vezetem és érzem a műcsalit. A bothoz való méretű orsót vegyünk. Nekem az ABU UC 5601C (balkezes) pont passzol rá. Kezdő multizók ne tekerjenek fel fonott zsinórt. Fekázni meg pláne ne. Monofilnál ne is menjünk 0,30mm alá. Persze ha szeretünk csomókkal, gubancokkal bíbelődni akkor hajrá. Jómagam 0,35mm-es Raptor flourcarbon damilt használok. Eddig -lekopogom- bevált. Nem kell aggódni. A vastagsága nem zavarja a nagyszájút. Ha mégsem szeretnénk multizni akkor a hagyományos botoknál figyeljünk arra, hogy könnyű legyen. Egész nap a kezünkbe lesz sokszor a bot. Erős, gerinces, ám mégis finom spiccű, kis vagy közepes dobósúlyú "virgácsot" válasszunk. Írhatnék ezer márkát, de mindenki a saját pénztárcájához mérten válogasson. Személy szerint RST és G-Loomis. Persze ez nem azt jelenti, hogy olcsóbb botokkal nem lehet megfogni őkelméket. Meg lehet azokkal is. Ez már csak egyénfüggő. Orsóban szintén nem irok konkrét márkákat. Csupán csak ajánlani tudok. Nekem beválltak a Spro (Blue Arc, Passion) és Ryobi (Zauber) tekerői. Eddig jól bírták a próbát. Ellentétben a Shimano Stradic-al. Azt szétdobáltam másfél szezon alatt. Halkan jegyzem meg, évente 250-300 napot horgászom. Használva vannak, szegények rendesen. Még bírják a gyűrődést. Amikor körvonalazódik mit szeretnénk vásárolni, figyeljünk oda, hogy harmonikusan működjék az összeállításunk. Röviden, velősen, dióhéjban ennyi lenne a történet. Az első lépéseket megtettük. Folytatásban a műcsalik világa c. eposz. De azt majd pár nap múlva kezdem el részletesen elemezni. Addig is jó pecát és szép időt! (flyfish)

Intro

2007-08-12T16:47:00.000+02:00

Intro

Egy igazi ragadozó hal az újhazából. Kiváló horgászélményt nyújt azoknak akik e hal kergetésére áldozzák a szabadidejüket. Kezdés gyanánt jöjjön a hal leirása azok számára akik eddig nem ismerték ezt a pompás, ám néha túlságosan is mohó nagyfejű-nagyszájú olajzöld ragadozót. Másnéven: pisztrángsügér vagy ahogy a köznyelv ismeri, fekete sügér (flyfish)

Pisztrángsügér

(Micropterus salmoides)

Díszsügérfélék családja – (Centrarchidae)

Ismertetőjegyek

Megnyúlt, közepesen magas, oldalról lapított testű hal. Feje nagy és vaskos, az orra mérsékelten hosszú, de jóval fölülmúlja aránylag kicsi szemének átmérőjét. Nagy szája fölső állású, hasítéka felfelé irányul. A felső állkapocs a szem hátsó széléig ér, vagy azon is túlmegy. Hátúszójának elülső traktusa sokkal alacsonyabb, mint a hátulsó rész. Előbbiben 10 csonttüske, utóbbiban 12-13 elágazó sugár van. Farokalatti úszójában 3 tüske és 10-11 lágy sugár sorakozik. Farokúszója jól fejlett, a széle kissé beöblösödő. Hasúszói a mellúszók alatt foglalnak helyet, azokkal szinte egyvonalban kezdődnek. Fésűs pikkelyei kicsik, de erősen ágyazódnak, számuk a hát ívét követő oldalvonalon 61-70. Színezete barnás-, olajzöld, a juvenil egyedeken hosszanti, néha udvarral bíró rombuszmintázattal, amely később elhalványul(hat), majd eltünik. Az európai populáció nagyobb egyedei 40-60 cm körüliek, a tengerentúlon ennél 30-40%-kal nagyobbak sem számítanak ritkaságnak. Hazánkban a 30-50 cm-es példányok szép zsákmánynak számítanak.

Hasonló fajok

Úszóinak elhelyeszkedését és felépítését tekintve hasonlít hozzá a naphal (Lepomis gibbosus), de annak szája nem ér a szeme alá, háta magasabb, színezete díszesebb. Alakra nézve hasonló hal a sügér (Perca fluviatilis), de annak szája nem ér a szem hátsó széle alá, két különálló hátúszója van, és oldalát harántsávok díszítik. A pisztrángsügér hátúszójának alacsony első része a többi sügérfélénkkel szemben is jó megkülönböztető bélyeg.

Környezet

Sok évtized tapasztalata alapján elmondható, hogy a pisztrángsügér nem igaz kedvelte meg vizeinket. Sokfelé megpróbálkoztak telepítésével (pl. Balatonban is az ’50-es években), de stabil állománya kevés helyen alakult ki. Elsősorban a sekély és mély vízrésszel egyaránt rendelkező sóderes vagy homokos medrű tavakban (pl. bányatavak), a nem túl gyors, de kemény aljzatú folyószakaszokon talált megfelelő életfeltételekre, az iszapos medrű vizeket nem kedveli.

Táplálék

Nagyon falánk ragadozó. Kezdetben zooplanktonnal, később rovarlárvákkal és egyéb gerinctelen szervezetekkel táplálkozik, majd folyamatosan tér át a haltáplálékra. Emellett szivesen fogyaszt békát, egeret, siklót. Az egyetlen természetes ellensége például az agresszíven terjedő törpeharcsának (Ictalurus nebulosus pannonicus) és fekete törpeharcsának (Ictalurus melas).

Elterjedés

Észak-Amerika keleti felén Kanadától Mexikóig őshonos, de kedvező tulajdonságai miatt Amerikán kívül is sok helyre telepítették. Európába az 1800-as évek végén hozták be, Magyarországra 1909-ben került. A hazai elterjesztésére tett kísérletek – sajnos – kevés sikerrel jártak.

Jelentőség

Kitűnő sporthal, húsa is kiváló, de ritkasága miatt inkább csak különlegességnek számít. Gazdasági jelentősége nincs, de nagy szerepet játszhatna különböző vizek törpeharcsamentesítésében. (Pintér Zoltán)

Nagyszájú tabló

2007-08-10T23:20:00.005+02:00

Gumigirnyó nagy favoritPortré

Menj vissza te is

Giant Dog X

Novemberi hal

Csabi első pisztrángsügere

Telihold előtti hal

Gary Yamamoto ismét bizonyított

Kis torkos

Bandi és zsákmánya

Wooly Bug

A nagyszájú

Két kilós nagyszájú

Stanley Jig

Már megint ez a Duel

Apró, de szívemnek kedves sügér

YUM rákok is fogósak

Spinner bait ala Booyah

Zombi Crank 2

Belly Boat feeling

Tavaszi szépség még nászruhában

Nacsa gilisztája és a zsákmánya

Spinnerbait vs pisztrángsügér

3,10kg (dec.24-én) Igazi ajándék

Duel vs 2,90 pisztrángsügér
Duel Short Tail Shallow fogása

Hardcore Crankbait vs pisztrángsügér

Mici és a zsákmánya

Éjszakai sügér

Pára, fekusz és én

Ez már jobb darab
Nagyon szép színű

Husky Jerk is fogós lehet

Yo-Zuri ismét remekelt

Esőben,viharban is , csak azért is

Sötétben lapuló....

SSR te fogós

Éjszakai fekusz

Túl nagy falat

BehálózvaJól táplált egyed

Popper ismét fogós volt

Walkin' the Dog

December táján...

Leső harcsák

2007-08-10T22:37:00.000+02:00

Leső harcsák (Silurus Art.)

A leső harcsák (Silurus Art.) nemzetségének 6 faja az Óvilág északi mérsékelt éghajlatú övében él. Hátúszójuk igen rövid és nincs benne töviskes sugár. A hasúszó hátrább áll, mint a hátúszó és több, mint 8 sugarat tartalmaz. Szemük a szájzug fölött van. Négy vagy 6 bajuszszáluk közül az alsó állkapocsról 1–2, a felsőről pedig 1 pár lóg. Számos, apró foguk több pásztát alkot. Úszóhólyagjukat hosszanti választófal különíti el jobb- és baloldali félre.

A harcsa (Silurus glanis L.)

A harcsa (Silurus glanis L.), néhány ázsiai rokonával együtt, csupasztestű, termetes hal. Hátúszója rövid és tüskétlen, alsóúszója hosszú, szája széles, ekecsontján, közti és alsó állkapcsán sorokba rendeződött kapófogak vannak, amelyek kicsiben a gereblye fogaihoz hasonlítanak. A lesőharcsa Európa legnagyobb édesvízi hala, legfeljebb a víza vetekedik vele. Heckel és Kner szerint a Dunából néha 3 m hosszú és 200–250 kg súlyú példányokat is halásznak. Ilyen harcsaóriásokat újabban már csak elvétve fognak. Vogt B. 1894-ből leír egy nagy példányt, amelyet a Bieler-tóból halásztak ki. Ez 68 kg-os testsúly mellett 2.20 m hosszú és 1.2 m kerületű volt. Ez a példány valóságos törpe volt ahhoz képest, amelyet a háború alatt a szerb Duna-szakaszból halásztak ki. A megszállás ideje alatt kiadott „Belgrader Nachrichten” közölte, hogy 1916 őszén Visznica mellett a Dunából egy 4 m hosszú harcsát fogtak, amely 120 kg-ot nyomott.

A Tiszában harminc esztendő óta nem fogtak akkora harcsát, mint Bitó János szegedi öreg halászmester legényei 1929 december 23-án. A tiszai harcsaóriás a vasúti hídnál került bele az ú. n. lapsolóhálóba. Súlya 105 kg volt. Erről a hatalmas állatról 1930 februárjában Gelei József egyetemi tanár előadást tartott a Szegedi Egyetem Barátainak Természettudományi Szakosztályában. Gelei professzor az óriási harcsa koponyáját megszerezte intézete számára. Csak a feje 25 kg-ot nyomott, a koponyájának súlya pedig lehúsolva 17 kg. A szegedi harcsa teljes testhossza 247, derékbősége pedig 118 cm-re rúgott. A kopoltyúfedő csontjain és a csigolyákon látható növekedési vonalak alapján Gelei megállapította, hogy a szegedi óriásharcsa 23 esztendős volt.

A lesőharcsa tarkója, háta, s az úszók szegélye kékesfekete, oldala zöldesfekete és a hasa felé világosabb alapon olajzöld pettyekkel van tarkázva. Alsó oldala pirosas, vagy sárgásfehér, kékesfeketén márványozva. Has- és alsóúszójának közepén világossárga sáv húzódik. A felső állkapocs két bajuszszála fehéres, az alsó állkapcson lévő négy rövidebb pedig vöröses. A hátúszóban 1 kemény és 14–17 puha, a mellúszóban 1 tüskés és 14–17 puha, a hasúszóban 11–13, az alsóban 90–92, a farokban 17–19 puha sugár számolható meg.

A lesőharcsa Svédország déli részétől kezdve egész Közép- és Kelet-Európában, továbbá Nyugat-Ázsia egy részében el van terjedve, helyenként azonban hiányzik, így pl. a Rajna felső szakaszából, a Weserből, Nagy-Britanniából, Francia- és Spanyolországból, Portugáliából, továbbá Itáliából. Különösen gyakori az Al-Dunából, de előfordul a felső szakaszban, valamint a Duna mellékfolyóiban és a velük összefüggő tavakban is. A Rajnában ritka, a Boden-tóban ellenben gyakoribb. Hazánkból a következő előfordulási helyeit jegyezték fel: Balaton, Dráva, Szamos, Maros (Heckel), Duna, Körös, Tisza, Vág (Tornócig), Mura (Petényi), Berettyó, Bódva, Borzsa, Fertő, Ipoly, Kraszna, Küküllő (Bögözig), Latorca, Olt, Rába, Sajó, Szernye, Zagyva (Herman Ottó). A harcsa, mint Mika és Breuer megállapította, a Fertő-tóból kiveszőfélben van. A Tiszában, úgy látszik, legkevésbbé a harcsaállomány szenvedte meg az idők változását. Répássy („A Tisza halászata hajdan és most”, „Halászat”, 1903) a harcsát a Tisza középső szakaszának halászati nézőpontból a legfontosabb halai közé sorolja. Bodrossi a Bégában és a Temesben is közönségesnek mondja („Halászat”, 1917.). Tudomása szerint Módoson 80 kg-os példányt is fogtak. A Temesben a 20–30 kg-osak nem ritkák.

Möbius megemlíti, hogy olykor a Keleti-tenger haffjaiba is kilátogat, amit azonban mások tagadásba vesznek; a Fekete-tengerben és a Káspi-tóban biztosan előfordul, sőt helyenként a halászati is jelentékeny. Főkép iszapos fenéken, nyugodt helyeken tanyázik. Naphosszat leselkedik a kövek, vagy fatörzsek és elsüllyedt hajóroncsok mögül. Elsősorban halakra pályázik, de szívesen megeszi a rákot, a békát, a vízimadarat, s általában mindent, amihez csak hozzá juthat. Sokan állítják, hogy bajszát csali gyanánt használja, de bebizonyítva még nincs. Falánkságáról Vogt itt következő leírása nyujthat fogalmat: „Egy neunburgi halászmester, akit személyesen ismerek, a böjti időszakra egy tágas tóba több mázsa nemes hal közé egy kis harcsát telepített be. Amikor a tavat néhány hónap mulva le akarta halászni, csak a harcsát találta meg, amely összes lakótársait kipusztította és 20 kg súlyos lett.”

Az öreg Gesnernek az az állítása, hogy a harcsa az embert sem kíméli, éppenséggel nem tartozik a mesék birodalmába, mivel több esetet ismerünk, amely megerősíti. Így Heckel és Kner említi, hogy Pozsonynál kifogtak egy harcsát, amelynek a gyomrában egy gyermekhulla maradványait találták meg. Gáti István („A természet históriája”, 1798) azt mondja róla, hogy:

„Ahol megszokik, oly szemtelen bátor, hogy a mosóasszonyok kezéből a ruhát ki-kiráncigálja, a merítőedényt elharapja és a farkával a merítő gyermeket egészen elborítja vízzel, melyet magam láttam Sályiban a Szamosban gyermekkoromban.” Hasonló adatokat gyüjtött össze Antipa is.

„Antipának szavahihető halászok beszélték el, hogy a harcsa gyomrában fürdőző gyermekeknek kéz- és lábcsontjaikra akadtak. – Közli Vutskits. – Egy román halász csónakjával a Duna közepéig hatolt, mert meg akart fürödni. Fürdés közben egy harcsa bekapta lábait, melyeket nem tudott többé kihúzni e nagyszájú szörnyeteg szájából és így a víz fenekére került. Néhány nap mulva ráakadtak a holt halász tetemére, kinek lábai még mindig a harcsa szájában voltak, de a falánk rabló sem tudta szabadon bocsátani áldozatának lábait és emiatt megfulladt.”

„A harcsa idejének legnagyobb részét a vizek mélyeinek rejtekhelyein tölti el lesben. Holdvilágos éjjeleken indul ki különösen küszvadászataira. Egy alkalommal maga Antipa figyelte meg, hogy ezen alakoskodó, csupaszbőrű szörnyeteg mozdulatlanul, függőleges helyzetben, farkával a víz fenekén megtámaszkodva, felfelé néző, nyitott nagy szájjal egy nagy kinyílt szírmú vízinövényhez hasonlóan helyezkedett el és az arra úszkáló kis halakat mind elnyelte. Egy másik eset, melyet Antipa megemlít, a következő. Egy halász kezeit meg akarta mosni, de nem vette észre a vízben elrejtőzött harcsát, mely a halásznak vízbemártott kezeit azonnal bekapta, kinek a legnagyobb nehézségébe került meghámozott, bőrétől megfosztott kezeinek a kicsinyszemű, nagybajuszú ragadozó halnak sűrűfogazatú szájából kihúzni.”

„Nyáron annyi tiszavirágféle kérészt eszik, hogy meg sem bír mozdulni, ilyenkor a nehézkes testű állat a Duna mélyebb és hidegebb vizeit keresi fel.”

A harcsa ívása májustól júliusig játszódik le. Ez alatt az idő alatt rendesen páros életet folytatnak. A parti nádasokban és a káka közé rakják le ikrájukat, s ilyenkor nappal is a sekély vízben hevernek, amit máskor sohasem tesznek meg. A nőstény, mint megszámlálással megállapították, 60.000 ikrát rak le, amelyből 7–14 nap mulva sajátságos külsejű ivadékok bújnak ki. A harcsaivadékot a magyar halászok harcsapundra néven ismerik (Unger Emil). A harcsapundra meglepően hasonlít az ebihalhoz (békaporontyhoz). Az ivadék magas vízállás mellett már az első évben 70 cm-nyire nő meg, súlya a második esztendőben megüti az 1.5 kg-ot, alacsony víz mellett azonban az első évben csak 30 cm-es, a másodikban pedig csak 1 kg-os lesz. Heckel és Kner szerint, tapasztalt magyar halászok a lesőharcsa életkorát 10–12 esztendőre teszik. Ezt azonban Steche tévesnek mondja és hivatkozik Boldner feljegyzésére, amely szerint egy Illben, Strassburg mellett fogott, 1 lábnyi hosszú harcsát 1569-től 1620-ig halastóban tartották és megfigyelték, hogy ez alatt az idő alatt 1.5 m-es hosszúságot ért el. Ha feltételezhetjük, hogy a fogságban, szűk helyen tartott hal lassabban növekedik, mint azok, amelyek a Dunában és máshol szabadon vadászhatnak és kóborolhatnak, úgy a 3 m-es óriások életkorát jóval többre kell becsülnünk. Az ikrákból kikelt harcsapundrák közül életük első időszakában sokat elpusztítanak a ragadozó halak, a nagyobbakat maguk a szülők is megtizedelik, a többiek egy részét életük virágjában a halászok ejtik zsákmányul, s nem jelentéktelen mennyiség esik áldozatul a meleg beálltával gyakran járványszerűen pusztító betegségeknek is.

A harcsa ivadékgondozásáról már a mi Gesnerünknek, Miskólczi Gáspárnak volt tudomása, amit az „Egy jeles Vad-kert” következő sorai bizonyítanak: „A silurus alkalmas öreg hal, mely mindenkor széllyel kóborol és gyakorta az úszó lovakat láboknál fogva lehúzza, s a vízbe öli, mert mindenféle állatot igen kíván. Az ő tenyészetit igen szereti, szorgalmatosan őrzi és gyakorta azokon való esdeklése közben fogattatik meg, főképpen mikor farkával a vizet veri, hogy a halakat elrettentse.”

Húsát nem mindenhol becsülik meg, pedig legalább is a fiataloké, igen ízletes, főképpen, ha nem nagyon zsíros. Az idősebbek húsa szívóssá és olajosízűvé válik. Zsírját a bőrgyártásban is felhasználják, úszóhólyagját pedig a kereskedelem másodrendű vizahólyag gyanánt hozza forgalomba, vagy pedig enyvet készítenek belőle. A fiatal harcsát többnyire horoggal fogják, a korosabbakat ívás idején éjjel hajítószigonnyal kerítik kézre. Az óriási példányok alaposan próbára teszik a halászok erejét és ügyességét. Richter írja, hogy a horgon vergődő nagy harcsa farkának ütésével nem egyszer felfordítja a csónakot is. Ilyen küzdelem leírásával a mi szakirodalmunkban is többször találkozunk. Így Schenk Jakab hétórás viaskodást írt le.

A legnagyobb édesvízi ragadozóhal természetesen a sporthorgászok érdeklődését is magára vonta. Horgászatának módját Szurmay Sándor báró ösmertette („Halászat”, 1924). Van a harcsafogásnak sajátságos népies módja is, amelyet olykor a sporthorgászok is alkalmaznak. Ez a „puttyogató” halászat, amelyet Szurmay Sándor báró éveken át tanulmányozott („Halászat”, 1926, 10. l.). Lényege abban van, hogy a puttyogatóval, amelyet időnként a vízbe dobnak, hangot idéznek elő, amely a harcsát a csónak és a horog közelébe csalja.

A harcsa őseit hazai leletek alapján Leidenfrost tanulmányozta („Földtani Int. Évk.”, 1916.).

Pérhalak

2007-08-10T22:34:00.000+02:00

Pérhalak (Thymallus Cuv.)

A pérhalak (Thymallus Cuv.) nemzetségébe tartozó fajok. Életmódjukat tekintve, áthidalják a ragadozó lazac-félék és a békés természetű marénák csoportját.

A pénzes pér (Thymallus vulgaris Nilss.)

Pénzes pér (Thymallus thymallus L.). - Vitéz szemling (Salmo salvellinus L.).

A pénzes pért (Thymallus vulgaris Nilss.) halászaink lepényhal, márnafiú, ón, ónhal, pénzes, pénzespisztráng és pérhal néven emlegetik. Feje aránylag kicsi, szájnyílása szűk, állkapcsain, garat- és ekecsontján kis horgas fogak nőttek. Legfőbb ismertetőjele a hosszú és magas hátúszó. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacé. Színe aránylag változékony. A háta zöldesszürke, hasa ezüstfehér és szabálytalan, kis, fekete foltok vannak rajta szétszórva. A pikkelysorokat pontokból álló, többé-kevésbbé szembetűnő sávok kísérik. A sárgászöld hátúszót, különösen a szaporodási időszakban, 3–4 sötét bíbor- vagy ibolyaszínű, hosszanti csík díszíti, a szegélye pedig pirosas. Az alsó- és a farokúszó ibolyaszínű. Hossza csak ritkán haladja meg a 30 cm-t, de előfordulnak 60 cm-es példányok is. Súlya 0.7–1.5 kg.

A pérhal az európai lazac-félék között a legnagyobb elterjedésű. Egész Közép- és Kelet-Európában, továbbá Angliában, az orosz alföldön s az Ob vidékén mindenütt előfordul, Heckel az Erdély patakjaiból, Petényi a Poprádból, a Túrócból, a Garamból, az Oltból, a felső Vágból, az Aranyosból s néhány kisebb patakból, Herman Ottó pedig a Lucsivnából és a Vargyasból sorolja fel. A pénzespér igazi folyóvízi hal, a tavakat kerüli; állóvizekben, mint Angliában kísérletileg bebizonyították, nem tenyészik, legalább is sohasem szaporodik. Szokásaiban a sebespisztránghoz hasonlít. Fürgén úszik, sokáig ácsorog egyhelyben s a rovarok után a felszín fölé is kiugrik. Műléggyel nem nehéz fogni. Márciusban vagy áprilisban ívik. Ilyenkor pompásszínű nászruhát ölt. Az ivadék a második évben 15–20, a harmadikban 30 cm-es. Mesterséges tenyésztése sok nehézséggel jár s e miatt csak igen ritka helyen próbálkoznak vele.