A Nagybivalyosi Yo-Zuri UL versenykrónikája

Végre elérkezett a nap, amire vártunk. A verseny napja. Már előző éjszaka bepakoltam mindent. A fejemben ezerszer futott át a gondolat, mit hagyhattam esetlegesen ki a dobozokból. Gyors leltár a táskámban. Minden megvan, konstatáltam a dolgot. Reggel 6-kor óramű pontossággal érkezett Tibor, a csapattársam. Két vödör energiaitalt vételeztünk és irányba állítottuk a szekerünk rúdját. Az utak üresek, így hát hamar leértünk Várpalotára. A nagybivalyosi tórendszert könnyedén megtaláltuk. Sokat segített az útszélén magányosan ácsorgó útjelző tábla is. Parkolóba bekanyarodván ismerősökbe botlottunk. Hajnali beszélgetések, tervezgetés, ugratások, csípős poénok, bacilusok átadása kézfogás révén stb. Megvan a maga jó ízű feelingje egy ilyen rendezvénynek. Az idő szépnek ígérkezett ekkor még. A kelő nap bágyadt sugara érzékien simogatta az arcunkat. A víztükör sima és feszes. Igazi szélcsend volt. Pont olyan, amit minden műlegyező horgász elképzel álmában. A helyzet fura pikantériája azonban hogy most nem abból a nemes célból látogattunk a vízpartra. Majd máskor gyakoroljuk és űzzük ezt a gyönyörűszép és horgászmódszert. Lassan gyülekeznek a résztvevők is. Ismerős arcok bukkannak fel, köztük Kolonics Branyimir aki Horvátországból érkezett hozzánk versenyezni. Laci mindenkit szívélyesen üdvözöl. Kedélyesen és udvariasan válaszol a felé irányuló kérdések tömkelegére. Regisztrálás után megtudjuk, milyen feltételeknek kell megfelelni a versenyen, majd mindenki húz egy sorszámot. A helyiek szerint az a mázlista horgász, aki a külső tavon kezdi a szereplést. Szerencse mellénk állt, Tiborral mindketten ebben a szektorban kezdtünk. Elfoglaltuk a helyünket és kezdetét vette a horgászkészségek felszerelése. A szeme sarkából mindenki a szomszéd dobozát vizslatta, hátha észrevesz benne egy titkos fegyvert, amelyet még nem ismert. Nem csupán gyarló emberi ösztön a kíváncsiság. Igazi horgász erény ez kérem szépen. Járj nyitott szemmel és tanulj! Kérdezni pedig nem szégyen. Mindig ezt vallottam és vallom most is. A cuccok bevetésre készen állnak, dudaszó jelzi a startot. Indul a vetélkedés. Már az első 5 percben halat jelzett az egyik versenyzőtársunk. Mázlista. Biztos több pénzt adott a búvárnak, mint mi.
Bal oldalamon álló kolléga is bőszen szentségel. Azt mondja, már a második kapását rontotta el. Érdekes, nekem még érintésem sem volt. Ami késik, az nem jön időben, ahogy a mondás tartja. A kis 6 cm-es Duel wobblerem olyan szépen táncol a víz alatt, hogy maga Fred Aster is megirigyelné a mozgását. Nem adom fel, folytatom türelemmel és jókedvvel tovább. A kardhal először, a reményhal meg utoljára. Most is igaz ez a mondás. Az egyik bevontatáskor apró koppintást éreztem a botom spiccén. Gyors reakcióm halat eredményez. Végre fogtam! Fárasztanom nem kellett ezt az apró csuka úrfit. Mindösszesen 33 cm volt a kis betyár. Nem baj ez, csak jöjjön belőle még vagy 3-4 darab. Nem jött. Mi több, a szél is erősen elkezdett fújni, bónuszként egy hatalmasnagy, randa fekete felhő is a nap elé kúszott, persze, hogy a könnyeit is ránk potyogtatta félórán keresztül. Miért pont most kellet a bánatát elsírnia a vállunkon? A szél már orkán erejű. A hajszálvékony 10-es fonott zsinórrommal nem volt könnyű bedobni mivel nagyon komoly pofaszelünk volt. Az erőlködésnek gubanc lett a vége. Mire kicsomóztam már véget is ért az első forduló. Váltáskor a másik szektorban végző kollégáktól megtudtuk, hogy mindössze egy csukát tudtak zsákmányolni. Nem jó jel. Elkezdődött a második forduló és mi az új szektor lehetőségeit kutattuk. Nem sok sikerrel. Nálunk is csupán egy versenyző tudott halat fogni, viszont az egy nagyon szép 78 cm-es krokodilpofájú volt. Az UL kupa legnagyobb hala is lett, mint utólag kiderült. Fogás híján nézelődtem, beszélgettem a társainkkal. Főképpen Tauz Gyurival társalogtam sokat. Becsületére legyen mondva, hogy ő volt az egyetlen, aki multival nyomta végig. Mint gyakorlott multis horgász, beleképzeltem magam a kolléga helyzetébe, milyen nehéz lehetett bedobni ilyen erős szembe szélben. Dudaszó jelezte a vetélkedés végét. Fáradtan és éhesen érkeztünk vissza a kikötőbe. Itt vártuk az eredményhirdetést. Megtudtuk, hogy a mezőny fele még halat sem fogott. Ami nem csoda, hiszen ezen a napon a négy évszakból három végigjárta a tó összes szegletét. Komoly fronthatások voltak. A helytállás és a jelenlét végett minden nevezett versenyző kapott egy Yo-Zuri wobblert ajándékba. Jómagam a 13. helyen végeztem. Mint kiderült, én fogtam a legkisebb halat. A dobogósok és a legnagyobb halat fogó versenyző értékes horgász nyereményekkel gazdagodtak. Az eredmény lista magáért beszél:

1. Nagy Róbert 36 + 45 + 2 = 83 pont
1. Varga István 37 + 43 + 2 = 82 pont
2. Pavliczky Péter 43 + 36 + 2 = 81 pont
3. Liezkovszky Árpád 78 + 1 = 79 pont
4. Schlotthauer László 36 + 36 + 2 = 74 pont
5. Takács László 35 + 33 + 2 = 70 pont
6. Blázy Tamás 58 + 1 = 59 pont
7. Varga Pál 46 + 1 = 47 pont
8. Kalacsi János 42 + 1 = 43 pont
9. Papp Lambert 40 + 1 = 41 pont
10. Földvári Róbert 35 + 1 = 36 pont
11. Simon Zoltán 34 + 1 = 35 pont
12. Varga Vilmos 33 + 1 = 34 pont
13. Takács Ildikó -
Kalacsi Jánosné -
Kalacsi Róbert -
Fürtös Attila -
Fórizs Zoltán - betlikirály
Rohánszky Róbert -
Gombossy Miklós -
Zedi Tibor -
Számfira Balázs -
Fórizs János -
Kemény Mátyás -
Kolonics Branyimir -
Kolimér Gábor -
Tauz György -
Tollner Csaba -

A díjkiosztó végeztével új barátságok születtek, régi ismerősök közös horgász túráinak tervezése. Horvátországi barátunk saját kézzel festett Top Water wobblerjei nagy sikernek örvendtek a jelenlévők köreiben. Mindent egyben vetve nagyon jó hangulatú, jól megszervezett versenyben vehettünk részt. Köszönet a szervezőknek ezúton is. A második fordulóban visszavágunk, az már biztos! Egy ismerős idézet átköltésével fejezném be írásomat: Jöttem, láttam, nem nyertem!