A Duel vonzásában

Amikor először hallottam ezt a szót : "Duel", azt sem tudtam, eszik vagy isszák, mikor aztán egy internetes webáruházban ismét megláttam ezt a bizonyos nevet a kínálatban Ami egyből feltűnt, az nem volt más, mint az ára. Elgondolkodtam a dolgon. Drágának drága, az egyszer már biztos, mégis napokig ott motoszkált fejemben a gondolat, hogy ennyiért valamit tudnia kell ennek a japán csalinak, nem lehet véletlen ez a magas ár. Kutakodásom folyamán megtudtam, hogy maga a test speciális anyagú, szaknyelven: foam body- na, ettől sem lettem okosabb. További keresésem eredményeképpen megtudtam, hogy ez a foam anyag fajsúlyát és mozgását tekintve teljesen megegyezik a balsafából készült wobblerek tulajdonságaival. Igen ám, de rögtön feltettem egy másik kérdést is magamnak: minek kell ez, ha van balsafa? A választ meg is kaptam: a foam sokkal erősebb és strapabíróbb, ráadásul nem kell egy hektár erdőt kivágni kétdoboznyi műcsali miatt. Magyarul: szebb, jobb, és nem utolsósorban környezetkímélő. Most, hogy már mindent megtudtam róla, muszáj volt vásárolnom belőle pár darabot. Betérve kedvenc horgászboltomba egyből keresni kezdtem a terméket. Gyorsan meg is találtam őket. A falon lógtak, szép katonás rendben. Szigorú tekintetük mintha ezt sugározták volna: ki ez az ember, megérdemli, hogy nála lakjunk, őt szolgáljuk? Kezembe véve rögtön feltűnt az igényes festés és kidolgozás. A horgok és a kulcskarika első osztályúak, nem kell rögtön azzal kezdeni, hogy cserélgetni kell őket. Kiválasztottam fél tucatot az általam jónak tartott színekből. Otthon lefekvés előtt szinte hallottam, ahogy pusmognak dobozomban. Ismerkedtek a régebbi wobblerekkel és a másnapi horgászatról beszélgettek. Jót mosolyogtam magamban és mentem aludni. Én is tervezgettem, álmomban szép és nagy halakat fogtam. Másnap valóra váltak az álmok. A történeti hűség kedvéért maradjunk csak meg az időrendnél. Hajnalban már kint ért a nap bágyadt fénye a tóparton. Balinrablások törték meg a víztükör fényét. Dobálni kezdtem rájuk. Jó húsz perc után volt is egy jelentkező a GT színű Banana Boatra. Szép hármas forma hal lehetett, amit cimborám szépen letolt a merítőjével a horgomról. Csak a fotó miatt sajnáltam.,amúgy is ment volna vissza. Na,akkor lássuk a medvét! Elő a Duel wobblerekkel! Elsőként hat centis, könnyű merülésű 0,90-1m körül járót választottam. Szakmai nevén Duel ST Long Cast Shallow 60, színkódja: TCLC . Dobás előtt megjárattam a lábam előtt, kíváncsi voltam a mozgására. Tátott szájjal bámultam a rendkívül jól verető foam halacskát. Nemcsak jobbra-balra farkát csóválva, hanem oldalra is dülöngélt, pont mint Jóska bátyám a kocsmából hazafelé a bringájával. Gondoltam, ha ezzel nem fogok, akkor mivel?! Nem tudom, de talán a negyedik dobásra megtörölte valami....sajna leakadt. Biztos nagy hal volt, mert mindig azok akadnak le a legendák szerint. Sikeremen felbuzdulva csalim máris szelte a levegőt. Vízbe érés után kettőt tekertem és bumm, ismét kapás! Most meglett a koma. Megpróbált szabadulni a szúró érzéstől. Kiugrott párszor a vízből, rázta a fejét, de a horog ezútal jól akadt. Gyors kirohanásokat jól korrigálta progresszív Gampel botom. Szép formás, közel két kilós pisztrángsügér lett az aznapi zsákmányom. Boldogan fotóztam őkelmét. Az első Duel wobblerral fogott halam. Nem szaporítom tovább a szót, egy órán belül fogtam még tizenegy darabot, nagyokat, kicsiket vegyesen. A mellettem horgászó öregúr elismerően bólogatott. Büszkén kihúztam magam és dobáltam tovább. Napokban a kedvesemnek vásárolt Tica Respect 240 cm hosszú 10-30 g dobósúlyú botot is kipróbáltam. Gondoltam jó tudni, mit tud ez a kis könnyű pálca. Ismerősen csenghet a folytatás horgász kollégáim számára. Pár dobás után elemi erejű kapás. Jaj, gondoltam, itt a nagy hal!Nem hiszem el, ilyen pechet... Most, amikor a "kis hurkával" pöcizek?! Azért megküzdöttünk becsületesen. Az elején gyanús volt és később beigazolódott a tény, harcsa van a horgon. Tíz percig fárasztottam 0,22 mm-es zsineggel és a könnyű pergető bottal ezt a 4 kg-os harcsa gyereket. Halam fárasztás közben sokszor megugrott, de a kis bot jól reagálta az eseményeket. A végén megadta magát a nagybajszú. Szájszélbe akadt a tűhegyes horog. Pár fotó és a horgászat folytatódott. Már leírni sem merem, akasztottam még egy hareszt. Egy pöttyet nagyobb volt, mint a társa. Az előző színjátékom megismétlődött, azzal a különbséggel, hogy merítés előtt lemaradt a zsákmányom. Kicsit pecáltam még, de eredménytelenül, majd elindultam haza. Valamit mégis csak tudott aznap ez kis wobbler. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak aznap. Amikor ez az írás készült, már kéthetes ismeretségünk volt. Próbáltam más színeket, mélyebben járókat. Mind fogott halat kivétel nélkül, nem is kicsiket. A képek szerintem önmagukért beszélnek. Mindössze egy fekete bárány van a dobozomban: a kék színű még várat magára. Ami késik, az nem jön időben, tartja a mondás, eljön majd az ő napja is! Talán más vízen, más időben. Ami tény, a Duel bizonyított, csillagos ötössel ment át a vizsgán. Nem volt rossz választás, érdemes volt kipróbálni ezt az igazi prémium modellt..