Pergetett pontyok (1996)

Nem találjátok ki. Vagy mégis? Igen aki arra tippelt, hogy ismét régi írás lesz a blogon az nyert egy hangszórót. Anno 1996-ban készült e mű. Sajnos képek nélküli.

Igazi tavasz volt. A fák rügyeiket kezdték bontogatni. Az énekes madarak felélénkülve fütyülték új slágereiket, miközben párjaik pipiskedve tipegtek a halványzöld fűben. A tó olyan sima volt, mint egy tükör. A vízen néha apró körgyűrűk jelezték a halak jelenlétét. Az élet újra beindult ! A csukák már túl voltak az ívási időszakon, és most korgó gyomrukba szerettek volna minél több kis halat begyömöszölni. Úgy éreztem, hogy ez az én napom. A nap kellemes melegséggel simogatta arcomat, miközben bandukoltam vissza a parkoló felé. Pergető felszerelésem a kocsiban várt rám, és a rövid terepfelmérés után már nagyon kikívánkozott a tokjából. Találtam egy megfelelő nádzugot. Balra egy tökleveles, jobbra a nádfal - ennél jobb csukatartást el sem tudtam volna képzelni. Tavalyról maradt barnás hínár látszódott az opálos vízben s, mintha valami mozgást láttam volna a szélén. Gyorsan összedugtam a kétrészes pergető botom, az orsót felszereltem két másodperc alatt. Már csak a megfelelő műcsalit kellett kiválasztanom. Magamban morfondíroztam, hogy körforgót, vagy wobblert tegyek fel. A körforgó tűnt szimpatikusabbnak. A víz opálosságához mérten egy sárgaréz színű Blue Fox-ot kötöttem fel.
Az első dobásra egy retúr csukát sikerült kifognom. Nem rossz kezdés - gondoltam én balga. Dobtam még egy párat, de hínáron kívül semmi sem akadt a horgomra.
Nagyot gondoltam, és egy 4-es méretű Mepps Aglia chartreuse színű körforgót tettem fel. Ez mindig felkeltette a krokodilpofájú barátaim érdeklődését. A várva várt hatás, ezúttal elmaradt. Azért sem cserélek - gondoltam magamban. Kínlódásom közepette egyszer csak valami halféle hatalmasat odatörölt a kanalamnak. Hoppá, most megvagy. Máris ott fickándozott a horgon őkelme. Mikor part közelbe vezettem a halam, akkor vettem észre, hogy egy jól megtermett sügér néz velem farkasszemet. Közel hetven dekát nyomott a húzós mérlegemen. Hát igen, egy ilyen sügér mindig jól esik a horgász szívnek. Felbuzdulva sikeremen hajigálni kezdtem oda, ahol előbbi halam rávágott, hátha a sügérbanda többi tagját is horogra keríthetem. Harmadik dobásra megint egy rávágás, majd a hal megindul a nád irányába. Na, ez nem sügér, az tuti. Nagyokat bólint a botom. A halam nem akar feljönni a víz színére. Fura egy csuka, az már biztos. Semmi kiugrás, fejrázás. Tompa elnehezülést érzek, majd hirtelen megugrik. Jó tíz méter damilt húz le hirtelenjébe őkelme. Valami nagyon gyanús.
- Nem, az nem lehet......
Ekkor felfekszik a vízre ellenfelem : egy közel két kilós ponty ! Megszákolom, és kibányászom a körforgóm horgát a szájából. Két horog is beleakadt a pofájába. Szidom a tavat, mint a bokrot. Csukát akarok fogni, nem pontyot ! Pláne nem körforgóval ! Visszadobom a tükröst, majd dobálok tovább. Hatodik dobásra újabb rávágás. Ennek fele se tréfa !
Húz a hal, mint egy gőzmozdony. Na, végre ellenfelemre találtam. A koma minduntalan a sűrű nádfalba kívánkozik, de én ezt nem igazán tartom jó ötletnek. Megpróbálom kifele terelni, - már amennyire a 25-ös engedi - de nem akaródzik jönni. Megint megugrik a hal, és szépen rátekeredik egy nádtorzsára. Ezt a pechet. Most mi legyen ? Nem akartam erőltetni. Vártam és fohászkodom a horgászok védőszentjéhez, - feltéve ha van ilyen - hogy segítsen. Jó két percig vártam, de már elegem volt ebből az egészből. Lesz ami lesz ! Megpróbáltam kihúzni a nádból a kanalam. A ráncigálásom hatására, mint valami lassított felvétel, úgy indul el a hal. Olyan gyönyörűen tekerte le magát a nádról, mintha erre idomították volna.
Kellemes melegség futott át rajtam. Szinte ellenállás nélkül húztam kifelé. Aztán jön a döbbenet. Ilyen nincs. Ez is egy ponty. Méghozzá a nyurgábbik fajtából. Megszákoltam majd lemértem. Jó hármas. Repült vissza a tó vizébe mint az előző pajtása. Mi van itt ma ? Körforgóra ponty ? Teljesen értetlenül álltam. A soha nem tapasztalt élményen rágódtam. Vajon miért kellett nekik a körforgó? Mi volt az az erő, amely arra kényszerítette őket, hogy bekapják a villantót. Az eddig békés halnak ismert ponty felrúgta a szabályokat, és áttért ragadozó életmódra? Értetlenül álltam a puszta tények előtt. Magyarázat híján tovább dobáltam, hátha lesz még meglepetésben részem. Bent a nádasban egy gácsér hápogott, és kissé olyan érzésem volt, mintha rajtam nevetne. Még másfél óráig pergettem. - eredménytelenül. Megunva az egészet összecsomagoltam, és elindultam haza. A nádasból megint felhangzott a gácsér nevetése. Nevess csak nevess, megérdemlem... - gondoltam magamban. Megint megtréfált a természet. Soha nem fogjuk kiismerni magunkat ebben a szövevényes kusza őserőben. Elgondolkodom : vajon hányszor fog még megtréfálni minket, a tapasztaltnak hitt értelmes lényeket, ez a mindenek felett álló ezerarcú, és mégis láthatatlan erő.