A csuka mama (1993)

A régmúlt emlékei közül való írás ez is

A Csuka mama a tó hátsó részén éldegélt. Nem vágyott máshová.Szép hinarasa, bőségesen adott halat. Nem kellet erőlködnie a zsákmányért. Hallott mindenféle mendemondákat a Kétlábú Nagyhangú Lényekről, akik kisebb fajtársait kifogva rikoltoztak a tó partján. Nem érdekelték az idegenek. Néha tavasszal látta őket a sekély vízben, de akkor ő mással volt elfoglalva - a fajfenntartás ösztöne diktálta tempó hajtotta. A Csuka mama tavaszi partnere nem volt még igazi férfi, csak amolyan csuka úrfi forma. A nász végeztével még együtt maradtak egy darabig. Az igazság az, hogy a Csuka mama megkedvelte ezt a bohókás, ám nagyon kecses krokodilpofájút. Az úrfi javasolta, hogy ússzanak a tó déli részébe, mert ott rengeteg bodorkát látott és ilyenkor nincs finomabb falat náluk. Amint közeledtek a halak felé, az úrfi hirtelen kivágott balra egy könnyű préda után. Ekkor valami furcsa dolog történt. A csukafiú nem tudott arra úszni amerre akart! Valami láthatatlan erő arra kényszerítette, hogy a part felé igyekezzék! A Csuka mama megpróbált segíteni, de hiába, az a valami továbbra is fogva tartotta. A sekélyebb vízbe érve látta hogy egy Kétlábú Nagyhangú Lény diadalmasan és magabiztosan penderíti ki az ő kedvesét a szárazra. Gyorsan visszatért a mélyebb vízbe és megpróbált lehiggadni, de nem sikerült. Remegett a dühtől. A kishalak riadtan rebbentek szét, amint közébük vágott. Tombolt a nagyhal. Örjöngve rabolt a keszegnép közé. Meg akarta tölteni a feneketlen bendőjét és kitölteni a mérgét a pimasz apróhalakon. Ám az egyik hal mintha direkt módon itt táncolna, itt incselkedne az ő orra előtt.
- Most megkapod a magadét ! - gondolta Csuka mama.
Mikor bekapta, valami szúró érzés nyilallt az álkapcsa szélébe. Megpróbálta kiköpni, de nem ment. Valamilyen groteszk módon ő is egy kényszerpályán kezdett mozogni, mint előbb az úrfi. Rázni kezdte a fejét és a mélybe akart elbújni valami biztonságos helyre. De valahogy nem tudott arra menni, amerre akart. Erejét megfeszítve kiugrott a vízből és meglátta ellenfelét, a Kétlábú Nagyhangú Lényt ! A bosszú édes ízét érezte a torkában. De tehetetlen volt. Hirtelen meglátott a közelbe egy nádtorzsát. Ha elérne oda, akkor talán lenne remény ! Minden erőt beleadott és egyszer csak hirtelen megszűnt a fájdalom. A parton álló Kétlábú Nagyhangú Lény mintha hangosabb lenne mint máskor. Most nem ért rá foglalkozni vele. Irány vissza a megszokott nádzugba, ahol már évek óta nyugalomban él. Az ismerős hínármező látványa meleg érzéssel töltötte el. Többet nem kószált el a megszokott helyéről. Itt békében élt tovább, messze attól a helytől, ahol majdnem legyőzték őt : a Csuka mamát.