A csuka műlegyes horgászata

A csukáról, mint halról teljesen felesleges írnom, mert már nagyon sokan megtették előttem. Nem hinném, hogy én jobban tudnám jellemezni ezt a tűhegyes fogú vérszomjas, krokodilpofájú ragadozót. Sok karakter menne pocsékba, mire leírnám és inkább magára a horgászmódszerre koncentrálnék szívesebben. Az bizonyos, hogy szinte minden horgász fogott már csukát ilyen vagy olyan módszerrel. Számomra a csuka horgászata szinte csak műléggyel történik. Nem mondom, hogy nem fogok pergetéseim során csukákat, de célzottan ma már nem kergetem őket. Kivétel ezalól, ha olyan pályára tévedek, ahol a legyezés mondhatni elég körülményes, vagy orkán erejű szél fúj, amely lehetetlenné teszi a legyes pecázást. Olyankor bizony előkerül a zsák aljából az a fránya pergető felszerelés. Egyszer csúnyán bele szaladtunk egy ilyen viharba. Tavaly – 2007 áprilisa- Zala megyében indultuk horgászni a kedvenc tavunkra. Az időjárásjelentés csendes, napos időt jósolt. Az is volt, amikor elindultunk. Mire leértünk (220 km a lakhelyemtől), már enyhe szellő fújdogált, néha-néha megborzolta a csendes víztükröt. Átvedlettünk horgász gúnyánkba, a kis „orosz romantik” csónakokat vízre tettük. Mire bepakoltuk a cuccost a ladikba, már durván nyomta a szél a zenét a nádasban. Női felmenőit emlegettük az időjósnak és a szélnek. Pergető szerelés persze nem volt nálunk. Minek is lett volna,hisz legyezni jöttünk. Nincs mit tenni, ha már több mint 2 órát autókáztunk, pecáljunk is! Egyes nádszegletekben találtunk szélárnyékos helyeket, csak éppen a csukák nem tartózkodtak ott,vagy mi csináltunk valamit rosszul, ez már örök titok marad. Mondom a cimbinek, unom ezeket a sarkokat, kimegyek a nyílt vízre, megpróbálom ott. Dobni szinte lehetetlen volt. Ekkor pattant ki a fejemből az ötlet:eldobok olyan messzire, amíg tudok, és majd lefejem a zsinóromat backingig. A széllel sodortattam a csónakot és adagoltam a lassan süllyedő WF madzagot. Mikor elfogyott a running line, akkor szép lassan felvettem vele a kontaktust. Emelem, süllyesztem – mintha twistereznék- módszert alkalmaztam. Első csorgásom közben azon méláztam, hogy ez a nap már egy hajítófát sem ér, amikor hirtelen gyors, erős rántást éreztem. Reflexből bevágtam. Erőteljes rúgás volt a válasz. Megvagy koma, gondoltam. Nem is akartam elhinni, hogy halam van. Lassan csévéltem fel a dobra a zsinórt. Néha kirohant, megugrott. Jól dolgozott. Éreztem, hogy nem apró hal. Na, ha nem is kapitális de azért darabos. Pár perc múlva felbukkant az ellenfél. Szigorú tekintetét rám meresztette. Mintha azt kérdezte volna tőlem: ki vagy te? Mit akarsz? Megharapjalak? Egyoldalú diskurzus volt. Gyorsan megmerítettem, piros fejű nyúszőr streamerem kiakasztottam a szájszegletéből. Intettem Zolinak, hogy evezzen ide, mert egy fotó is dukált ebben a viharba. Persze a kopoltyúlemeze azért megvágta az ujjam. Gyors fényképezés után már ment is vissza a vízbe. Mintha kaján vigyor ült volna az orcáján, amikor elúszott. Fellelkesedvén a fogáson, csorogtam még jópárszor, de sajnos eredménytelenül Ez volt az egyetlen halunk aznap. A sztorizgatás után térjünk vissza a csuka műlegyes horgászatához. Az első kérdés, amely felötlik az emberekben, hogy miért pont légy? Ilyenkor néha kijavítom őket, hogy ne konkrétan egy rovarra gondoljanak. A légy csak gyűjtőnév. Egy fogalom. Továbbiakban maradjuk mi is inkább a streamer kifejezésnél, vagy esetlegesen csukalégynél. Fogósság szempontjából pedig igen előkelő helyen áll. Egyik műcsalit sem tudjuk ilyen lassan és ingerlékenyen vezetni, mint a streamert. Jó példa erre ez a kis történet. Katka barátomnál voltam látogatóban és elhatároztuk, hogy csukázunk egy jót. Az előttünk lévő jól gázolható pályát hárman végigpergették már aznap. Eredménytelenül. Azért mi mégis nekiduráltuk magunkat. Kétórás dobálás után már 7 db csuka volt a zsákmányunk. A sportszerűség úgy kívánja, hogy eláruljam a végeredményt: 6:1 a házigazda javára. Csukalegyünk készülhet szintetikus vagy természetes anyagokból. Esetlegesen keverve is. Ma már az Internet révén könnyen hozzájuthatunk bármilyen légykötőanyaghoz. Lustábbak és időhiányosak, esetlegesen rossz kézügyességűek, kész streamereket is tudnak vásárolni. Műlegyet tekintve nincs tuti tipp. Minden vízen más és más lehet a fogós. A legjobban bevált színkombinációk nálam a piros fej, fehér test és crystal hairből készült farok. A sárga, piros, kevert színű csukalegyek is elég jó eredményt értek már el. Pár típust felsorolnék, persze a teljesség igénye nélkül: Double Bunny Split, Reversed Half&Half, Clouserek, Deceiverek, Reynold Pike Fly, Diverek, Tinsel variánsok, és az én nagy kedvencem az őszi hónapokban a Popperek. Kíváncsiskodóknak, érdeklődőknek egy tipp: bármelyik keresőbe beírjuk, hogy „Pike Fly”,többezer oldalt és képet dob ki pillanatok alatt. A felszerelés egyik alappillére a bot. Érdemes jó minőségű botot vásárolni. Erős, gerinces, gyors bot legyen. Kemény a csuka állkapcsa. Ha a csontos részbe akad, és esetlegesen egy lassabb, puhább bottal horgászunk, elveszíthetjük a zsákmányunkat. Azért többnyire szájszélbe akadnak azok a horgok. Méretét tekintve minimum #8-as zsinórosztályú legyen. Nem túlzás a #10-es bot sem. Olykor nehéz, nagy tungstenfejű és nyúlszőr legyeket kell eldobnunk vele. Elég kínos, amikor a nagysúlyú csukalegyünk lecsapódik a hátunk mögött és a horgászat szinte rémálommá válik, mivel nem tudjuk célba juttatni a legyünket. Dobótechnika függő. Mindenki a maga pénztárcája szerint tud választani. Pár megbízható márkanevet felsorolnék itt is: Orvis, G-Loomis, Thomas and Thomas, Winston, Sage, ST.Croix, Lamiglas, Bloke, Hardy, Tiemco, Greys, Loop, Vision stb. Persze vannak sokkal olcsóbb botok is. Nem kell azonnal a tetejét vásárolni. Értelemszerűen az orsónk is a bothoz illeszkedő méretű legyen. Nem kell túlspirázni az orsó választást. Tetszetőség, célszerűség, igény, minőség és pénz függvénye. Pár nevet itt is el lehet hadarni: Danielsson, Abel, Galvan, Loop, Daiwa, Orvis, Sage, Vosseler, Tibor Reel, Okuma, Tica, Pflueger stb. Ami a lényeg, a fékrendszere megbízható legyen. Ebben a műfajban már megreccsenti a féket egy- egy jobb csuka. Már nem kellene mondanom, a zsinór is a botunknak és az orsóknak megfelelő méretű legyen. Jómagam a WF típusokat alkalmazom előszeretettel. A kínálat még nagyobb és szélesebb spektrumú, mint a többi tartozéknál. Márka nevek felsorolásától most eltekintenék. Olyan vizeknél, ahol a felszín alatt dús vegetáció található, inkább a Floating (úszó) zsinórok használata az ésszerűbb. Amikor mélyebben keressük a krokodilpofájúakat, akkor alkalmazhatunk Sinking (süllyedő) esetlegesen Ultra Fast Sinking (gyorsan süllyedő) madzagokat. Ezeknek a zsinóroknak a süllyedési értékei sec/cm-ben vannak feltüntetve. Az előkéről még nem tettem említést. Bőven elég egy 0,40-es rövid (20cm) fűlbe belekötni a 70cm hosszú előkénket.Megoszlanak a vélemények. Én hard (pike) mono párti vagyok. A vezetési technikámhoz ez fekszik jobban. Sok barátom kevlárt, wolfram szálat, drót előkét használ. A hard mono előnye talán, hogy jobban tudjuk vezetni a streamert. Jobb a kontaktusunk a műléggyel. A bevontatáskor több lehetőségünk is van kicsikarni a csukából a kapást. Lehet szép lassan, szinte leheletfinomam vezetni a streamert. Néha-néha megugrasztani. Lehet szakaszosan, apró rángatásokkal is, ritmustalanul is tácoltatni. Az a szép az egészben, hogy sosem tudjuk, mikor kapja el és melyik módszer lesz a nyerő. A legfontosabb momentum talán az, hogy sokat kell horgászni és mi magunknak ráérezni a szépségére. Nem utolsó szempont a helyismeret. Talán ezen dől, vagy bukik a horgásznapunk eredményessége. Jó tanács: a fogót ne hagyjuk otthon! Fontos kellék! Ha partról horgászunk, akkor használjunk dobótálcát vagy zsinórkosarat. Nem muszáj az összes gazt és követ megtalálnunk a lábunk körül. Nagyon jó móka még a belly boatos csukázás is. Az viszont már egy másik történet része lesz. Mindent egybevetve nagyjából ennyi lenne a mondandóm. Csekély tudásom tárháza itt ér véget. Lapokat, könyveket lehetne teleírni erről a szép és eredményes stílusról. Ennek a blognak nem célja kivesézni minden egyes pontját a csuka műlegyes horgászatának. Nem is lennék rá érdemes. Azért remélem, kedvcsinálónak és alapinformációnak elég. A többit rábízom a Kedves Olvasó leleményességére és tudásszomjára. A világháló mérhetetlen nagy információbázissal van felvértezve. A felfedezés örömét meghagyom mindenkinek. Találkozunk a vízparton! Hajrá csukák!